Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-210

A nemzetgyűlés 210. ülése 1923. utazott, — ma Parisban tartózkodik — és 8 vagy 10 napon át mégis tárgyaltuk a novellái. Az ország szekere kátyúba jutott, a kormánynak intézkedése, illetőleg nem intézkedése következtében. Nem akarom az ódiumot magamra vállalni azért, hogy az ország exlexbe kerüljön, mert magam is azt vallom, hogy a mai nehéz, súlyos gazdasági viszonyok közepette, tekintettel a kormány külföldi tárgyalásaira, nem kívánatos, hogy exlex következzék be. A magam részéről tehát nagyon röviden fogok beszélni, mert visszagondolva a régi Ház szokásaira, mondhatom, hogy a régi országgyűlésen -— amelynek szerencsém volt tagja lenni —• talán kevesebbet beszéltek, de többet mondtak. (Felkiáltások jobbfelől : Ez igaz 1 Ugy van 1) Nem lehetek bizalommal eg\ olyan kormány iránt, amely a Ház határozatait egyáltalában nem respektálja. Szemfényvesztés az, ami ebben az országban folyik. A Ház már két izben hozott határozatot. Négyszer vagy ötször szólaltam fel és kifejtettem, hogy egy fillér adónak behajtására felhatalmazást a kormánynak mindaddig nem adok, mig a háborúban, a mások vére árán szerzett vagyonok megadóztatva nincsenek. (Helyeslés a balközépen.) Háromszor felszólaltam és a pénzügyminister ur egy gesztussal elintézett : majd legközelebb, majd decemberben ! Erre újból beterjesztettem erre vonatkozó inditványomat és a Ház egyhangúlag elfogadta. Nem is lehetett mást ; hiszen ezt hangoztattuk künn a választók előtt és én azt tartom, hogy amit künn hangoztatunk, azt becsületbeli kötelességünk itt teljesíteni is. (Helyeslés a balközépen.) A képviselői becsület kérdése az, hogy ne hangoztassunk többet, mint amit teljesiteni tudunk. Inditványom elfogadása után, hét vagy nyolc hónapon át vártam, de hiába vártam. Erre újból beterjesztettem egy határozati javaslatot, amelyben azt indítványoztam : utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nemzetgyűlésnek előbbi határozatát hajtsa végre. A többség ezt is elfogadta és még mindig késik, még mindig vonakodik a kormány a háborús vagyonokat megadóztatni. Pedig hol vannak már ezek a háborús vagyonok ? Egy részük már valutákban, a külföldi nagybankok biztos trezorjaiban fekszik — ezek a meggondoltabb siberek és háborús vagyonszerzők voltak — a másik részük pedig már elúszott a baisseben. Hát hogyan akarj a a kormány most,már ezeket megfogni ? Én ezt a kérdést nagyon komolyan tárgyalom. Ez nagyon sok kilengés oka. Mikor az utcán végigmegyünk és látjuk a rokkantakat koldulni, akkor az én arcom pirul, mikor azt a száz vagy kétszáz koronámat annak a vak koldusnak, annak a béna vitéznek a kezébe adom. Mert az állam, a nemzet, kötelessége, . . . Pikler Emil : Becsületbeli Î Meskó Zoltán : . . . a nemzeti becsület kérdése, hogy azokról, akik a hazáért szenvedtek, tisztességesen gondoskodj ék. Farkas István : Azoknak nem adnak vitézi telket ! Meskó Zoltán : Nem vagyok demagóg és sohasem leszek demagóg: nagyon jól tudom, hogy az állam nincs abban a helyzetben, hogy ugy'elégitse ki ezeket a becsületes volt harcosokat, amint azt ezek megérdemelnék, hogy a mai évi december hó 17-én, hétfőn. 151 nehéz megélhetési viszonyok mellett meg tudjanak tisztességesen, gondtalanul élni. De ha az államnak nincs meg az erre való pénze, ha nem állanak olyan összegek rendelkezésére, amelyek ezt a célt kell hogy szolgálják, akkor mért nem nyúl a háborús vagyonhoz, miért nem igyekszek az államkassza számára a háborúban meggazdagodottak vagyonából egy részt lefoglalni, mert igenis a »lefoglalás« szót használom. (Helyeslés a balközépen.) Ahogyan azt a derék Nagy Andrást, vagy Kis Pétert kiküldték a frontra és az életüket lefoglalta az állam, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy joga van hozzá, . . , Pikler Emil : Kötelessége ! Meskó Zoltán : . . . hogy most ezeket a háborús szerzeményeket, ezeket a legtöbbször tisztességtelen, nem becsületes eszközökkel szerzett vagyonokat nemzeti célra ^foglalja. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon és a balközépen.) Pikler Emil : Anglia és Amerika meg is csinálta ! Meskó Zoltán : Ezért kommunizmussal nem fog minket senki sem vádolni, csak a tisztelt vagy általam egyáltalában nem tisztelt érdekeltség fog bennünket ezzel vádolni . . . Lendvai István : Vállaljuk í Meskó Zoltán : ... és ha vádolnak, ugy ünnepélv esen kijelentem, hogy ebben az értelemben vállalom ezt a meghatározást. (Helyeslés a balközépen.) Nagyon sok árvának, nagyon sok hadiözvegynek és rokkantnak lehetne a könnyeit felszáritarii. De ha a kormány olyan összegeket nem is kaphat, ha már ezeket a vagyonokat nem lehet ugy megfogni, amint meg lehetett volna fogni 2—3—4 évvel ezelőtt, egyet mindenesetre elérne ez a kormány : azt, hogy a nép széles rétegei látnák, hogy ebben a kormányban szociális érzék van ; látná a nép, hogy igyekszik a társadalmi osztályok közötti ellentétet igazságosan kiegyenliteni, mert ez minden békének, minden rendnek, minden konszolidációnak egyetlen alapfeltétele. Én várni fogok ismét. Lendvai István : Szegény rokkantak is várhatnak ! Farkas István : Várhatsz babám, elvárhatsz ! Meskó Zoltán : Várok, mig megjön a pénzügyminister. Nem akarom a nemzetgyűlés komolyságába vetett hitet az országban megingatni, tehát nem terjesztek elő ujabb határozati javaslatot, hanem a nyomorgó, a szenvedő, a hazájukért életüket áldozó, becsületes dolgozó milliók nevében felkérem a kormányt : gondoskodjék arról, hogy azok a vagyonok leadják azokat a százalékokat, amelyek a nyomor enyhitésére és a béke megteremtésére lennének hivatva. Pikler Emii : Angliában a háborús vag vonok 80%-át szedték el ! Zsirkay János : Még mindig maradna nekik elég belőle ! Meskó Zoltán : Én a kormány iránt bizalommal igazán a legjobb akarat mellett sem tudnék lenni, még ha megerőltetném is magamat. (Derültség.) Ennek a kormánynak politikája nem őszinte és még kevésbé határozott. Mit látunk? Egyik nap a liberálisok felé kacsint, másik nap a jobboldallal szemez. Ebből a kokettálásból a nemzet megélni .nem tud. Nekünk tisztán kell