Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

140 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, sz&mbaími. formalitásokhoz vannak kötve, amelyek ebben az esetben is megtartattak. A magam részéről arra kérem a t. Nemzet­gyűlést, méltóztassék ezt a kérdést a politikától teljesen mentesen kezelni (Általános helyeslés.) és mély gyásszal állani ott, amikor egy magáról megfeledkezett és vad ösztönein uralkodni nem tudó egyén beledöfi a kését egy ártatlan katona szivébe. Ne csináljunk belőle politikát, de gyá­szoljunk együtt Tremmel Mátyásért. (Általános helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur válaszolni? Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Szabadjon néhány rövid szóval az igen t. belügyminister ur válaszára azt felelnem, hogy a legnagyobb köszö­nettel és helyesléssel vettem a belügyminister ur válaszának azt az első részét, amely arra vonat­kozik, hogy, amennyiben adatokat tudok szolgál­tatni zsidó fegyverekről és különféle zsidó alaku­latokról, ezekkel előállhatunk. Ezt szives engedé­lyével meg is fogjuk tenni. Ami a belügyminister ur fejtegetéseinek és az egyetemi ifjúságra vonatkozó részét illeti, távol áll tőlem ebben a teremben is, az, hogy az ifjúságot izgassam, mert tisztában vagyok azzal, hogy a hallgatóság körében az egyetemi ifjúság is képviselve van, és mert távol voltam világ­életemben attól, hogy a tanulás és a fegyelem elve ellen izgassak. Én csak azt kérdezem az igen t. belügyminister úrtól, hogyan tanuljon az ifjú­ság éhes gyomorral, mikor már az első latin osztályban azt tanitották nekik latinul, hogy a teli gyomor nem szivesen tanul, de az életben ugy áll a dolog, hogy az üres gyomor még kevésbé tanul szivesen. És amikor rámutattam azokra a bizonyos száguldó autókra, és arra a fitogtatott jómódra és jólétre, kétségtelen, félre nem érthető módon a dologtalanul bűnös módon, legfeljebb bizonyos törvényes paragrafusok között bujkálva megszer­zett vagyonokról beszéltem, mely vagyonok jogo­san, jobban mondva érthetően izgatiák a szegény, hazájából kivert, rongyos, lerongyolt beteségeknek és nyomorúságnak kitett egyetemi ifjúságot. Ami pedig az igen t. belügyminister urnák a temetésre vonatkozó válaszát illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy sem a Movénak, sem az Érné­nek, sem egyéb társadalmi egyesületeknek, azt mondhatnám, a legszigorúbb nyomozással sem sikerült a legfelsőbb és nem legfelsőbb^ katonai helyeken kinyomozni a temetés idejét és helyét. Néhányan mégis sikeresen nyomoztak, ami tisz­tára véletlenül történt. De ezek is ugy jártak, hogy amikor a Himnusz éneklésébe fogtak, a kocsis belecsapott a lovak közé és elhajtott. Megjelent azután egy hamis tudósítás — nem esodálom ha sokan félre vannak vezetve — majd­nem a temetéss-el^ egy időben, sőt talán azt meg­előzőleg — ezt sajnálattal meg kell állapitanom — épen a kormány esti félhivatalosában. Ennek a sziriai hangszerelésü és fejlett technikájú tudósí­tásnak egy oka és magyarázata, lehetett, az, hogy mindenki azt higyje, hogy a temetés a társadalmi egyesületek részvétele és gyászbeszédei mellett tör­tént meg. hogy épen csak az illető nem volt ott, aki ezt a tudósitást olvasta, ellenben a többiek — a százak és ezrek — mind ott voltak Ami pedig a belügyminister urnák a válaszát illeti, azt ezekkel a hozzátevésekkel, amelyeket már bátor voltam elmondani, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal Mint­hogy a belügyminister ur az interpellációnak csak a maga hatáskörét érintő részére adott választ, a többi részre vonatkozólag pedig nem, kérdem, méltóztatnak-e a belügyminister ur által az interpellációnak az ő hatáskörét érintő részére adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a*kik a bel­ügyminister ur által az interpellációnak a saját hatáskörét érintő részére vonatkozólag adott válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. A többi részre vonatkozólag pedig az inter­pelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, sziveskedjék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozat­kép, hogy a Ház az interpelláció elhalasztásához az engedélyt megadja. Szólásra következik: Bartos János jegyző: Pakots József! (Zaj Felkiáltások jobbfelől: Nem hallgatjuk! Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Tessék hasamenni!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy interpellációmat elhalásszam, mert egy olyan aktuális kérdésről van szó, amely Budapest lakosságát három hét óta állandó ideges izgalom­ban tartja. Nem mondok újságot azzal, hogy a fővárosi telefon a három hét előtti hózivatar következtében jóformán csődbejutott. Mint méltóz­tatnak tudni, három héttel ezelőtt, november végén, nagy hótömegek zúdultak a fővárosra, amelyek rászakadván a telefonhuzalokra és a telefonvezetékekre, olyan nagymérvű pusztítást okoztak, hogy a főváros telefonhálózatának java­része üzemképtelenné vált. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Három éven keresztül az előfizetők ezrei és ezrei ostromolták meg a tele­fonközpontot, hogy végre a maguk telefonállomása kijavittassék, hogy telefonbeszélgetéseiket lefoly­tathassák. Hogy milyen tempóban történt meg a telefo­nok kijavitása, arra nézve jellemző, hogy három hét után még most is egy hivatalos helyről szár­mazó információ szerint az elromlott, telefonok­nak 20°/o-a üzemképtelen állapotban van. Pikler Emil: De azért az előfizetési dijakat fizetni kell! Pakots József: Ezzel szemben a telefonelőfí­zetők ezen idő alatt is kapták a felszólításokat, hogy fizessék meg a maguk előfizetési díját, mert különben kikapcsoltatik az állomásuk, holott az állomásuk egyáltalában nem működött és azt egy­általában nem tudták igénybevenni. De nem akarok igazságtalan lenni a telefon­központtal, ezzel a nagy üzemmel szemben, amely rendkivül nagy fáradsággal bonyolitja le a maga szolgálatát. Én magam is ottjártam a telefon­központban és személyesen győződtem meg arról, hogy micsoda munkateljesítmény az, amit végez. Meg kell állapitanom, hogy csakugyan megbor­zadtam attól az ideges, lélekölő munkától, ame­lyet azok a szerencsétlen páriák, akik ott ülnek a telefongépezetek előtt, napról-napra végeznek, Elképzelhető ez az állandó, ideges ide-oda­kapkodás és munka, amely egyrészt szellemi, másrészt fizikai megerőltetést jelent. Nem is ők tehetnek erről. A közönség laikus felfogása e mizériákért mindig ezeket a szerencsétlen telefon­kezelőnőket szokta felelőssé tenni. Valami orga­nikus baj van itt, amelyet a kereskedelmi kor­mánynak kell most már. komoly mérlegelés tár­gyává téve, orvosolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom