Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
140 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, sz&mbaími. formalitásokhoz vannak kötve, amelyek ebben az esetben is megtartattak. A magam részéről arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a kérdést a politikától teljesen mentesen kezelni (Általános helyeslés.) és mély gyásszal állani ott, amikor egy magáról megfeledkezett és vad ösztönein uralkodni nem tudó egyén beledöfi a kését egy ártatlan katona szivébe. Ne csináljunk belőle politikát, de gyászoljunk együtt Tremmel Mátyásért. (Általános helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur válaszolni? Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Szabadjon néhány rövid szóval az igen t. belügyminister ur válaszára azt felelnem, hogy a legnagyobb köszönettel és helyesléssel vettem a belügyminister ur válaszának azt az első részét, amely arra vonatkozik, hogy, amennyiben adatokat tudok szolgáltatni zsidó fegyverekről és különféle zsidó alakulatokról, ezekkel előállhatunk. Ezt szives engedélyével meg is fogjuk tenni. Ami a belügyminister ur fejtegetéseinek és az egyetemi ifjúságra vonatkozó részét illeti, távol áll tőlem ebben a teremben is, az, hogy az ifjúságot izgassam, mert tisztában vagyok azzal, hogy a hallgatóság körében az egyetemi ifjúság is képviselve van, és mert távol voltam világéletemben attól, hogy a tanulás és a fegyelem elve ellen izgassak. Én csak azt kérdezem az igen t. belügyminister úrtól, hogyan tanuljon az ifjúság éhes gyomorral, mikor már az első latin osztályban azt tanitották nekik latinul, hogy a teli gyomor nem szivesen tanul, de az életben ugy áll a dolog, hogy az üres gyomor még kevésbé tanul szivesen. És amikor rámutattam azokra a bizonyos száguldó autókra, és arra a fitogtatott jómódra és jólétre, kétségtelen, félre nem érthető módon a dologtalanul bűnös módon, legfeljebb bizonyos törvényes paragrafusok között bujkálva megszerzett vagyonokról beszéltem, mely vagyonok jogosan, jobban mondva érthetően izgatiák a szegény, hazájából kivert, rongyos, lerongyolt beteségeknek és nyomorúságnak kitett egyetemi ifjúságot. Ami pedig az igen t. belügyminister urnák a temetésre vonatkozó válaszát illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy sem a Movénak, sem az Érnének, sem egyéb társadalmi egyesületeknek, azt mondhatnám, a legszigorúbb nyomozással sem sikerült a legfelsőbb és nem legfelsőbb^ katonai helyeken kinyomozni a temetés idejét és helyét. Néhányan mégis sikeresen nyomoztak, ami tisztára véletlenül történt. De ezek is ugy jártak, hogy amikor a Himnusz éneklésébe fogtak, a kocsis belecsapott a lovak közé és elhajtott. Megjelent azután egy hamis tudósítás — nem esodálom ha sokan félre vannak vezetve — majdnem a temetéss-el^ egy időben, sőt talán azt megelőzőleg — ezt sajnálattal meg kell állapitanom — épen a kormány esti félhivatalosában. Ennek a sziriai hangszerelésü és fejlett technikájú tudósításnak egy oka és magyarázata, lehetett, az, hogy mindenki azt higyje, hogy a temetés a társadalmi egyesületek részvétele és gyászbeszédei mellett történt meg. hogy épen csak az illető nem volt ott, aki ezt a tudósitást olvasta, ellenben a többiek — a százak és ezrek — mind ott voltak Ami pedig a belügyminister urnák a válaszát illeti, azt ezekkel a hozzátevésekkel, amelyeket már bátor voltam elmondani, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal Minthogy a belügyminister ur az interpellációnak csak a maga hatáskörét érintő részére adott választ, a többi részre vonatkozólag pedig nem, kérdem, méltóztatnak-e a belügyminister ur által az interpellációnak az ő hatáskörét érintő részére adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a*kik a belügyminister ur által az interpellációnak a saját hatáskörét érintő részére vonatkozólag adott válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. A többi részre vonatkozólag pedig az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, sziveskedjék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a Ház az interpelláció elhalasztásához az engedélyt megadja. Szólásra következik: Bartos János jegyző: Pakots József! (Zaj Felkiáltások jobbfelől: Nem hallgatjuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék hasamenni!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: T. Nemzetgyűlés ! Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy interpellációmat elhalásszam, mert egy olyan aktuális kérdésről van szó, amely Budapest lakosságát három hét óta állandó ideges izgalomban tartja. Nem mondok újságot azzal, hogy a fővárosi telefon a három hét előtti hózivatar következtében jóformán csődbejutott. Mint méltóztatnak tudni, három héttel ezelőtt, november végén, nagy hótömegek zúdultak a fővárosra, amelyek rászakadván a telefonhuzalokra és a telefonvezetékekre, olyan nagymérvű pusztítást okoztak, hogy a főváros telefonhálózatának javarésze üzemképtelenné vált. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Három éven keresztül az előfizetők ezrei és ezrei ostromolták meg a telefonközpontot, hogy végre a maguk telefonállomása kijavittassék, hogy telefonbeszélgetéseiket lefolytathassák. Hogy milyen tempóban történt meg a telefonok kijavitása, arra nézve jellemző, hogy három hét után még most is egy hivatalos helyről származó információ szerint az elromlott, telefonoknak 20°/o-a üzemképtelen állapotban van. Pikler Emil: De azért az előfizetési dijakat fizetni kell! Pakots József: Ezzel szemben a telefonelőfízetők ezen idő alatt is kapták a felszólításokat, hogy fizessék meg a maguk előfizetési díját, mert különben kikapcsoltatik az állomásuk, holott az állomásuk egyáltalában nem működött és azt egyáltalában nem tudták igénybevenni. De nem akarok igazságtalan lenni a telefonközponttal, ezzel a nagy üzemmel szemben, amely rendkivül nagy fáradsággal bonyolitja le a maga szolgálatát. Én magam is ottjártam a telefonközpontban és személyesen győződtem meg arról, hogy micsoda munkateljesítmény az, amit végez. Meg kell állapitanom, hogy csakugyan megborzadtam attól az ideges, lélekölő munkától, amelyet azok a szerencsétlen páriák, akik ott ülnek a telefongépezetek előtt, napról-napra végeznek, Elképzelhető ez az állandó, ideges ide-odakapkodás és munka, amely egyrészt szellemi, másrészt fizikai megerőltetést jelent. Nem is ők tehetnek erről. A közönség laikus felfogása e mizériákért mindig ezeket a szerencsétlen telefonkezelőnőket szokta felelőssé tenni. Valami organikus baj van itt, amelyet a kereskedelmi kormánynak kell most már. komoly mérlegelés tárgyává téve, orvosolni.
