Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. 121 zsef képviselő ur mentett fel engem az alól, hogy foglalkozzam olyan lapokkal, amelyek magukat keresztényeknek mondják és bizony olyan támadásokat intéztek a törvény és a novella ellen is, különösen személyemmel kapcsolatban, amelyek alig bírják el a kritikát, mert épen a képviselő ur volt szives a feleletet ezeknek a lapoknak megadni. Készemről szinte köszönetet is mondok érte, de annál inkább vártam volna, hogy legalább a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. De a t. képviselő urak nem nagyon indokolták meg azt, hogy miért nem fogadják el. Griger képviselőtársam például az egyházi birtokok mentesítéséről beszélt. Hogy milyen címeken^ kérnek mentesítést a földbirtokreform végrehajtása alól, azt alig lehet rövidesen összeállítani. Kérik a mentesítést például a dohánytermelés címén. Annyira mennek ebben a tekintetben többek között, — egy ministertársam is átírt többször erre vonatkozólag — hogy kiszámítják, hogy ha egy holdon dohányt termelnek, huszonöt holdat kell mentesíteni, így kiszámították, hogy egy több ezer holdas birtokból, amelyen száz holdon dohányt akartak termelni, nem szabad elvenni semmit, sőt még hozzá kellene adni, hogy dohányt termeljen. Bocsánatot kérek, ilyen mentesítési kérelmek vannak. Jönnek azzal, hogy tejgazdaság van a birtokon, tetet szállítanak a városnak, nem szabad a birtokból semmit sem elvenni. Jön egy másik: olyan intenzív a gazdálkodás, hogy abból a birtokból nem szabad semmit sem elvenni. A harmadik azt mondja, hogy az erdő fentartásához kell a birtok; a negyedik azt mondja, hogy szeszgyárak vannak a birtokon, nem lehet belőle semmit elvenni. Azután erősen beépített birtokra hivatkoznak, amely épületekkel tele van rakva s így nem lehet kisajátítást alkalmazni vele szemben; ennek sok mezei vasútja van, amelyeket nem lehet tönkretenni kisajátítással; elsőrangú állattenyésztést üz a másik s az állattenyésztésre kell a föld, amennyi van, nem lehet kisajátítani. Minden elképzelhető és el nem képzelhető okot felhoznak arra, hogy mentesítsék a birtokokat, hogy a földreformtól még a legkisebb mértékben sem szenvedjenek s a leadástól megmeneküljenek. Bocsánatot kérek, már régebbi időkben is azt tapasztaltam, hogy ha egyetlen mentesítést adunk, akkor a mentesítésnek nincs határa és akkor a földreformot igazán nem lehet végrehajtani. Beck Lajos : Pedig adnak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Griger t. képviselőtársam az egyházi birtokok mentesítéséről beszélt. Engedelmet kérek, ha az egyházi birtokoknál is elismerjük azt, hoe:y házhelyeket kell adniok, nem hiszem, hogy Griger képviselő ur is azon az állásponton volna, hogy ha házhelyet adnak is, akkor ahhoz egy fél hold kertet nem szabad hozzáadni, mert az egyházi birtokból nem lehet semmit sem elvenni. Bocsánatot kérek, ilyen dologhoz én a magam részéről hozzá nem járulhatok, mert nekem az az álláspontom, hogy ha nem is tudunk sokat adni, a házhelyekhez mégis csak kell földet adni, lehetőleg ugy, hogy közel legyen, annak a birtokából, akinek birtoka van. Ehhez tehát nem járulhatok hozzá. Ami maguknak az egyházi birtokoknak — különösen az alapitványi birtokokról van szó — mentesítését illeti ... Kiss Menyhért : Ezt halljuk ! Halljuk ! Szabó István (nagyatádi) röldeiivelésügyi minister : ... hiszen ezt senki sem kívánta. Hivatkoztak is rá sokan, hogy a püspöki kar sem kivánta sem előbb, sem azután, hogy az egyházi javak mentesítessenek. Az volt' az álláspont : egyenlő elbánás alá tartozzanak a hasonló természetű nagybirtokokkal. Ezt mi honoráltuk és egyenlő elbánás alá vettük. Rupert Rezső : Ez a helyes ! Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister : Az alaptörvény tárgyalásánál senki sem hozta fel külön az alapitványi vagyonokat, hogy azokat mentesítsék. Anélkül hogy bennünket mint kormányt a nemzetgyűlés erre felszólított volna, amikor a vagyondézsmát vetettük ki. a vagyondézsmának földben való leadása alól már mentesítettük az alapítványi vagyonokat, tehát már bizonyos kedvezményt n y a jtottunk az alapitványi birtokoknak. Most, amikor megindult a mozgalom, hogy ezeket a birtokokat mentesítsük, én a magam részéről nem mehettem bele a teljes mentesítésbe, mert hiszen igen nagy területekről van szó, de belemegyek addig a mértékig, ameddig Csik t. képviselőtársam jelezte, hogy t, i. lehetőleg mentesíteni kell. Ez benne van a novellában, amikor a novella egyik paragrafusa azt mondja, hogy lehetőleg mentesitendők ezek a birtokok a kisajátítás alól és kis- és középbérletekbe adandók. Ezen a téren teljesen elmentem addier, ameddig- Csik t. képviselőtársam kivánta, de tovább elmenni ebben a tekintetben nincs módomban, mert ha a_ teljes mentesítést egyetlen esetben is kimondjuk, annak határa nem lesz. Azt mondták rá t. képviselőtársaim, hogy ha kisajátítás történik a birtokból, helyette cserebirtok adassék az adódézsinaföldekből. A novella megadja rá a módot, hogy nemcsak az alapitványi birtokból, de minden olyan kisvagy középbirtokból is, amelynek kisajátítása még sem helves, de amely közel fekszik a községhez és ki kell saiátitani, akkor az ilyen kisés közénbirtokoknak, amelyekhez odaértendők — van is rá célzás — a vailásalapitványi birtokok is, josruk van a birósáernál távolabb eső nagy birtokból csere kisajátítást kérelmezni a kisajátított terület helyett. A novella megadja rá a lehetőséget, hosry mindenhol, ahol ezt a viszonyok megengedik, ahol arra való föld van, a cserekisajátitás megtörténjék, de nem lehet kötelezőleg kimondani ezt, mert kötelezőleg csak azt lehet kimondani, amit teljesíteni is lehet. Ha én a törvénybe beleveszem, hogy a bíróság köteles helyette adni csereinsratlant, és ha nem tud helyette valahol cserebirtokot adni, akkor a birósáQ' nem tudia a törvényt betartani. így azonban a bíróságnak megvan a módja arra, hogy teljesítse ezeket a kívánságokat, de nincs arra kötelezve, ha esetlee/ nem tudja teljesiteni a törvény paragrafusát. t Hoery ezekre a vagyondézsmaföldekre mennyien számítanak és ezekből mennyien kérnek, israzán azt sem lehetne gvorsan öszszeirni. Itt a képviselő urak részéről felmerült az, hogy az alapitványi földek, tanulmányi alapok, szerzetesi birtokok, vagyontalan egyházak, főiskolák külön-külön, egyetemek, gazdasági iskolák, elemi iskolák, vitézek, mintagazdaságok, Budapest főváros, jótékony intézetek, különböző társadalmi csoportok, menekültek kapjanak ezekből a földekből. Erdélyi Aladár : Csendőrök ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi