Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

120 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. alkotása lesz a jelen időknek, sőt még- talán a múlt időknek is. (Ugy van! jobbfelől és a kö­zépen.) Mert, t. szociáldemokrata párt, hiába kicsinyeljük le olyan nagyon ezt a földrefor­mot ; engedelmet kérek, ha nem tudtunk volna is többet csinálni, mint házhelyeket juttatni és uj község-részeket teremteni Magyarországon, ez már maga olyan eredmény volna, amit nem volna szabad a nemzetgyűlésben lekicsinyelni. (Ugy van ! jobbfelől.) Rupert Rezső : Milyen jó az ellenzék, mert különben ez sem volna ! (Derültség.) Kováts-Nagy Sándor : Akkor még kor­mánypárti volt, amikor ezt mondta ! Akkor még itt ült mi köztünk ! Neubauer Ferenc előadó : Egyhangúlag megszavazta ! (Derültség jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nagyon szivesén látom, ha többen vindikálják maguknak az érdemet. (Derült­ség.) De azt hiszem, hogy az erre való bizta­tást nem Rupert képviselő úrtól kaptam, mert én ezt sokkal előbb kezdtem. Ami a házhelyek kérdését illeti, ma a la­kásinség nemcsak Budapesten és a városokban van meg, hanem épen olyan mértékben van meg a falun is, (Ugy van! jobbfelől.) Ha tehát uj házhelyek keletkeznek, ez nemcsak annak az igénylőnek érdeke, hanem azé is, akinek háza van, mert azt a szegény embert, akinek nincsen lakása, az ég alá mégsem lehet kitenni és különösen a községekben sok szobája senki­nek nincs, így tehát attól kell rekvirálni, aki­nek két szobája van, és ugy kell azt a nincset­lent beültetni abba a lakásba: ez pedig olyan összeütközésre vezet, mint láttuk a múltban is, hogy ezt minden esetre el kell kerülni. (Ugy van ! jobbfelől.) Igen t. Nemzetgyűlés és szociáldemokrata párt! Ami azt illeti, hogy nem tudtuk az épít­kezést ugy megindítani, amint kellene és hogy azt a bizonyos kölcsönt miért nem tudtuk még megszerezni, amelyről a t. képviselő ur beszélt, a képviselő ur nem gondolja meg, hogy a bankkölcsön nem kölcsön, a jegybank hitele három hónapra szól és azt vissza kell fizetni, ide tehát nem jegybank-hitel kell, hanem állami pénz, és ez a pénz az, amely még mindig nem áll rendelkezésünkre. És ha ezeknek a lakóházaknak felépítését még nem tudtuk ug*y megindítani és keresztülhajtani, mint ahogyan szeretnénk és ahogyan törek­szünk is rá, ennek az akciónak mégis olyan eredményei vannak Magyarországon, ame­lyekre sok helyen örömmel lehet nézni, hogy miként nőnek ki a kis agyagházak a földből és hogy annyi család jutott kis hajlékhoz, (Ugy van! jobbfelől) hogy sok százakról és sőt ezrekről lehet beszélni. (Ugy van! jobb­felől.) És remélem, hogy jövőre még ujabb százak és ezreknek lehet adni lakóhelyeket, amelyeknek felépítésére megnyílt a lehetőség. Ezt nem kicsinyelheti le ugy a t. szociál­demokrata párt, Hiszen több esetben történt már próbálkozás a földreformmal. Én nem szemreb anyásként mondom, de mindenki igyekszik a magáét védeni és nehezen ment ez a mostani magyarországi birtokviszonyok te­kintetében. De az, hogy végre megtörténhetett Magyarországon, hogy az a vasgyürü, —amely a kötött- és nagybirtok által a községeket kö­rülövezte, amely vasgyürüből évtizedeken vagy évszázadokon keresztül nem lehetett egy házhelyet kihasítani, és amelytől nem lehetett a falut terjeszteni — ezzel a törvénnyel, amely most itt végrehajtás alatt van s amelyet a múlt nemzetgyűlés megszavazott, ez a vasgyürü megtöretett és megszűnt s azok az elzárkózott birtokok is kénytelenek az arra igen rászorult földnépét is beereszteni akár lakhelyek formá­jában, akár másképen is, (Ugy van ! a balolda­lon.) ez nem olyan kis dolog, mint ahogyan ezt Magyarországon némelyek, különösen szo­ciáldemokrata részről lesajnálják. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Még azért is csodálko­zom a t. szociáldemokrata pártnak ilyen erős ellenzéséin a novella tekintetében, ment reám, mint kisgazdára még azt sem mondhatják, hogy mindent a kisgazdának akarok adni, miután — amint a törvény előírja az igény­lők sorrendjét — ott előbb jönnek a munkások és nincstelenek és azután jönnek a kisgazdák. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát épen azt a nép­réteget, amelyet ők szeretnek a magukénak mondani helyeztem előbbre az igénylés­nél annál a rétegnél, amelyhez én tartozom, vagy amelyből én származom. Nincsen tehát értelme annak a túlságosan nagy és éles ellen­zésnek, amit a szociáldemokrata párt ebben a tekintetben kifejtett. Ilyenformán szólhatnék keresztényszocia­lista képviselőtársaimnak is, sőt még hatvá­nyozottabb mértékben, (Mozgás balfelől.) mert hiszen ők mégis polgári pártot, keresztény pártot alkotnak, (Derültség a szélsőbaloldalon.) közelebb állanak ebben a tekintetben hozzánk. Itt a törvényjavaslat tárgyalásánál Griger Miklós és Csik József képviselőtársaink mond­tak is gyönyörű beszédet a földreform mellett, — amiről én a legnagyobb elismeréssel emlé­kezem meg,... Csik József i Az Uj Nemzedék másként emlékezik meg ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : ... és végeredeményében : nem fogadják el _ a novellát még a részletes tár­gyalás alapjául sem. Ez az, amit én nem tudok megérteni, t. Nemzetgyűlés, hogy valaki olyan lelkes beszédet tud mondani a szivéből­lelkéből, mint aminőt igen t. képviselőtársaim minden tekintetben mondottak: és végül még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadják el ezt a novellát, amikor pedig el kellett ismerni és el is ismerték képviselőtársaim is, hogy ez a novella még az alaptörvénnyel szemben is haladás és vannak benne olyan intézkedések, amelyek javítanak, javítani hivatvák az el­járást. Rupert Rezső: Az csak formaság! Azért nem fogadják el, mert jobbat szeretnének! Ezt nem kell ám komolyan venni! (Hosszan­tartó, élénk derültség és taps jobbfelől és a középen.) Meskó Zoltán: Eltalálta a szarva közt a itőgyét! Rubinek István: Egyszer okosan beszéltél! Báró Podmaniczky Endre: Nem vesszük komolyan! Rupert Rezső: Ezt minden okos ember tudja! (Felkiáltások jobbfelől: Tudjuk!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Én nem osztozom Rupert képviselőtársam közbeszólásában, mert én a képviselőtársamat komolyan szoktam venni és komolyan is veszem. (Helyeslés bal­felől.) És miután komolyan veszem, épen azért adtam kifejezést csodálkozásomnak, hogy ők legalább a részletes tárgyalás alapjául nem fo­gadták el a törvényjavaslatot. Ahogyan pedig végighallgattam a beszédeiket, igazán Csik Jó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom