Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

100 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. nagyobb területek felosztásra kerültek, azok^ a gyenge kezekből egy-két év fáradságos munkája után ki fognak esni és azokat a szerencsésebbek a tehetősebbek és szorgalmasabbak fogják össze­vásárolni, úgyhogy tiz év múlva ezeken a vidé­keken egy egészséges kisbirtokos viszony fog kialakulni, tizenöt-húsz holdas gazdaságokkal, ami elvégre nem veszteség, mert csak a magyar faj, a kisbirtokososztály nyer vele; azonban terem­tettünk egy kinos, átmeneti korszakot, amely nem használ senkinek, de amely rémségesen ártott és árt a többtermelésnek és az állam pénz­ügyi helyzetének. Ismét hangsúlyozom, — nehogy szavaim félre­értessenek — hogy én a birtok törvény alapján állok és hogy törekedni kell igenis mindenütt a törvényes igények kielégítésére, de legfőbb állami érdekből vigyázni kell a földmivelésügyi kor­mányzatnak és az 0. F. B.-nek arra, hogy szer­telenségek elő ne forduljanak és virágzó gazda­sági egységek tönkre ne tétessenek. De továbbmegyek. Ahogy védelmembe ve­szem a többtermelésre berendezkedett gazdaságo­kat, épugy nem tudom védeni az extenzív közép­és nagybirtokokat, főleg a rosszul_ kezelt nagy­birtokokat, mert ezeknek valóban létjogosultságuk nincsen, ám ezekből a rosszul kezelt nagybirto­kokból és középbirtokokból elégítsük ki elsősorban a törvényes igényeket. A többtermelés harmadik tényezője gyanánt emiitettem a magyar termőföldnek az indusztriáli­zálódását. A magyar gazdasági életnek egyik*beteg­sége — aminek rettentő nagy visszahatása van az állam pénzügyi helyzetére is - az. hogy mező­gazdaságunk nyersterményei nagyrészben feldol­gozatlan állapotban mennek ki az országból, azo­kat külföldön dolgozzák fel, s mi azokat drága pénzen vásároljuk vissza. Pedig a magyar faj­ban, akár a kézügyességet, akár az intelligenciát nézem, megvan minden képesség arra. hegy bár­mily ilyen ipari munkát a legrövidebb idő alatt elsajátítson. Egyedül a vállalkozási kedvnek és a tőkének a hiánya az, (Ugy van! balfelöl.) ami ezt a visszás állapotot előidézi. A földmivelésügyi kormányzatnak a legfőbb kötelessége kell. hogy legyen, mindent előniozdi­tani a magyar föld indusztriálizálódása felé, mert amennyiben ez megtörténik, ismét bőséges munka­alkalmakat, bőséges kereseti forrásokat ielent, ami megint az ország jóléte színvonalának emelkedé­sét és az ország gazdagodását eredményezi. Tisztelt Nemzetgyűlés! Itt akarok foglalkozni dr. Györki Imre képviselőtársamnak a minap elmondott beszédével és megállapítom azt, hogy ez a beszéd mindenben nem fedte a tárgyilagos valóságot. Elvégre én hozzá vagyok ahhoz szokva, hogy szocialista képviselőtársaim részéről sokszor hallok olyant, ami a tárgyi igazságnak nem mindig felel meg. De ez olyan dolog, mint az ő programmjuk, amely maga is egész fals-um, és ón meg vagyok róla győződve, hogy szocialista képviselőtársaim is, ha magukba szállnak, maguk se hisznek ennek a programmnak. (Ellenmondá­sok a szélsőbaloldalon.) Szomjas Gusztáv : Osztály gyűlöletből fakadt. Szakáts József: Ez a programm igen alkal­mas arra, hogy az országban izgatottságot te­remtsen . .. Rothenstein Mór: Fordítva! Kováts-Nagy Sándor: Fordítva nem hisz a képviselő ur benne ! Erdélyi Aladár: Hát a Vanczáké ma igaz volt?! Szakáts József: ... és igen alkalmas arra, hogy a demagógia fegyverével elszédítsék ezt a becsületes népet,... Vanczák János: Csak hazafias demagógia! m Szakáts József; . .. hogy azután a maguk önző céljaira könnyen fölhasználják. Györki Imre képviselőtársam azt mondja, járt Mindszenten és amit előadott, saját tapasz­talatai alapján mondta el. Azt mondta többek között Györki képviselő ur (olvassa) : »Látom, hogy ott, ahol megkezdő­dött már a birtokfelosztás, az egész hivatalos apparátus, kezdve a főszolgabírótól, végezve a községi jegyzőig, Írnokig vagy kisbiróig, mindenki kivétel nélkül összefog és a legteljesebb mérték­ben azon munkálkodik, hogy a törvény végrehaj­tását meggátolja és minél kisebb körre szorítsa le a földigénylők számát.« Peyer Károly: Nemcsak Györki mondta ! Vanczák János: Borgulya mondta tegnap. Erdélyi Aladár: Mindszentről van szó! Szakáts József (továbbolvassa): »Ezt kellett látni az elmúlt héten Mindszenten lefolytatott el­járásnál. Mindszent községben az Országos Föld­birtokrendező Biróság kiküldött birája a legtár­gyilagosabban i telte meg az igény jogosultságokat ós az eljárást teljesen törvényes alapon folytatta le. Sok igénylő kimaradt azonban még igy is, mi történt ? Ahelyett, hogy az igy elbirálíaknak ki­osztotta volna a Pallavicini-birtokbólegy kis részt, — hiszen 96.000 holdból telt volna — a már el­bírált igénylőket ujabb elbírálás alá vetette az Országos Földbirtokrendező Biróság, mert ugy találta, hogy nagyon sokan maradtak ki az igény­lők közül, ki kell r belőlük még egy tekintélyes részt rostálni. A két eljárás között azután a köz­igazgatás az egész községet kiszolgáltatta a nagy­birtoknak és _ ez olyan adatok birtokába jutott, amelyek alapján nagyon sokan voltak a törvény 3. §-a alapján kirostálhatok.« Azt mondja továbbá (olvassa): »Mindszent köz­ség közigazgatási apparátussal elnyomja a föld­igénylők kielégitését. A főszoigabiró már eddig is húsz hold földet kapott a Palíavicini uradalom­tól, húsz hold földet a Tahi nevű zsidó birtokából... Györki Imre: Tévedés Bereginek hívják! Szakáts József . , .és tiz holdat a Weisz Man­fréd-féle birtokból. És ez a dr. Szőke Sándor nevű főszolgabíró ezeket a földeket közigazgatási ellen­szolgáltatásokért a földet juttató birtokosokkal művelteti meg, illetve a szántást-vetést ezekkel végezteti el.« Végül azt mondja (olvassa): »Elveszik most már mind a Palíavicini uradalomban a kisbérle­teket, még azokat is, amelyeket ezelőtt tizenöt esztendővel szőlővel telepitett be az illető kisbérlő és a közigazgatás azokra, amelyek gyönyörűen voltak megművelve, ahol a bérlő gyümölcsöst létesített, most a földigénylés során rátette a kezét és azokat, akik a kultúrát ott megteremtették és akik tizenöt évig túrták a földet, egyszerűen ki­dobják. Felhívja a földmivelésügyi minister ur figyelmét, érdeklődjék, hogy a Pap Ferenc és Pap Tamás tiz év óta műveit földjét megkapta-e a dorozsmai főszoigabiró, milyen birtokból kapott szőlőt az ányási pap, az ottani tanitó és az ottani gátőr. Amikor igy áll a földbirtokrendezés, a földbirtokok helyesebb megoszlása, akkor a gya­korlatban azt látom, hogy hiábavaló a földmive­lésügyi minister urnák talán minden elgondo­lása, minden jó és tiszta intenciója.« Engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy ezekkel a vádakkal pár szóval foglalkozzam, mert elvégre a kerületem ügyéről van szó és nem tűr­hetem egy percig sem, hogy akár a kerületem­nek két föszolgabirá a, akár pedig az ottani ura­dalom ilyen rágalmaknak legyen kitéve, mert mindjárt be fogom bizonyítani azt, hogy ezek a támadások légből kapott koholmányok és azok egyáltalán semmiféle tárgyi alappal nem bírnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom