Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-188
12 A nemzetgyűlés 188. ülése 19 a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzet, az ország, a nép szabadon nyilváníthassa akaratát (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)... Propper Sándor: Csendőrök nélkül! Horváth Zoltán: ... és az igy bekerült többségi pártból alakuljon meg az uj kormány, mely iránt bizalommal viseltetik mindenki és amely jogosítva lesz és képes lesz arra, hogy olyan egyezséget kössön, amely nem lesz majd a nemzet hátrányára és kárára. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Őszintén megmondom, jobb szerettem volna, ha az igen t. ministerelnök ur szolnoki beszédét ismét elhalasztotta volna egy héttel, akkor talán több kisgazdát lehetett volna összetoborozni erre az alkalomra és beszédét első ízben itt hallottuk volna a nemzetgyűlésen. Utóvégre mi vagyunk a nemzet képviselői és minket mindenesetre jobban érdekel, hogy mit végzett a ministerelnök ur külföldi utján, mint a szolnoki szinház páholynyitogató asszonyokat. (Derültség a baloldalon.) Nagyon csodálkozom, hogy amikor azt vártuk az igen t. ministerelnök úrtól, hogy szolnoki beszédében kissé bővebben nyilatkozzék a kölcsön ügyéről, ő kimondottan egy pártgyülést, pártszervező gyűlést tartott alkalmasnak arra, hogy a kölcsön ügyét ott, zárt helyiségben, letárgyalja. Ott jelentette be, hogy pénzt, azaz kölcsönt hoz. Már pedig nagyon jól tudta a ministerelnök ur — és ezt nagyon ügyesen is csinálta — hogy a magyar ember nagyon örül annak, ha pénzt hoznak neki. De én arra kérném az igen t. ministerelnök urat, hogy annak idején, amikor nagy adók jönnek, azokat is a pártgyülésen jelentse be, ne itt a nemzetgyűlésen és először azt a népet szavaztassa meg, azután bennünket. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Mondom, nagyon sajnálom, de ha megtörtént, kénytelen vagyok a mai bejelentést itt tudomásul venni. Nagyon természetes, hogy ma már nem lehet azon vitatkozni, kell-e külföldi kölcsön vagy nem. Én azt mondom, hogy kell kölcsön, mert azt, amit t. Gömbös Gyula barátom mondott, hogy egy_ belföldi kölcsönt vegyünk fel, már lekéstük. Én ismerem a falu népének hangulatát, tehát azt mondom, hogy a belföldi kölcsönt megvalósitani nem lehet, különösen a liadikölcsönnél szerzett tapasztalatok alapján. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : És talán a külföld bízik ?) Annak igazán örülök, hogy az igen t. ministerelnök ur a szomszédos kis államokkal, a mai kisentente-tal igyekszik békés megegyezést létesíteni. De én visszaemlékszem arra, hogy mi ezt már évekkel ezelőtt létre akartuk hozni és azt mondottuk, hogy nekünk nem elég és nem megfelelő, hogy minden ministerelnök és minden külügy minister kijelenti, hogy itt csak egy orientáció van : a magyar. Hát bocsánatot kérek, hány percig ülhetett volna a ministeri székben az a ministerelnök vagy külügyminister, ha nem magyar orientációról beszélt volna ? Ez tehát csak frázis, amint Horváth Zoltán t. barátom mondotta. Nekünk a külfölddel, a szomszédos kis államokkal kellett volna elsősorban megegyezést keresni, (Zaj a balközépen.) hiába megyünk a külföldre a nagyententehoz kapcsolatot szerezni. Létay Ernő : Bottal akartak nekimenni a románoknak ! Ezt beszélték három éven keresztül ! ( Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Akkor az első nemzetgyűlésnek hatvanhét tagja elhatározta, hogy a szomszédos állam egyikével (Zaj a balkösépen. Halljuk! a bal-és a szélsőbaloldalon.) érintkezésbe fog lépni és igyekszik barátságos megegyezést létrehozni. Nagyon természetes, !. évi október hó 15-én, hétfőn. hogy álláspontunk az volt, hogy ha ez az utunk — mert el akartunk utazni Belgrádba — sikerül, akkor minden dicsőség és eredmény a kormányé, ha ellenben fiaskóval végződik, ennek következményeit, mint önzetlen hazafiak, 'magunkra vállaljuk. Abban az időben az a szó, hogy hazaáruló, a levegőben nagyon röpködött. Csontos Imre: Mit mondott az akkori házelnök ? Meskó Zoltán: Ha az ember abban az időben egy kissé észszerű politikát akart folytatni, ha nemcsak az érzelmeire, hanem az eszére is hallgatott, mindig odavágták, hogy másod-, vagy harmadrendű hazafi. Többek között engem is, aki a szerb börtönben ültem, azzal vádoltak, hogy nem tudom én micsoda szerbbarát vagyok, és holmi dinárokat emiitettek. Igaz, hogy a magyar független biróság ezeket a dinárokat felváltotta az illető számára, aki engem megrágalmazott, hat hónapra. Én azonban ezt az okmányt, amelyet akkor vettünk fel, meg fogom őrizni, mint érdekes történelmi okmányt. Ennek az okmánynak felvétele ezelőtt három évvel történt és az a következőképen szól. (Halljuk! balfelől. Olvassa): »Alulírottak helyeseltük, illetve helyeseljük, hogy több nemzetgyűlési képviselőtársunk a szerb képviselőkörökkel való érintkezés és orientálódás céljából Belgrádba utazzanak. Dömötör Mihály, örffy Imre, Ballá Aladár, Tomory Jenő, Pásztor J ózsef, Temesváry Imre, (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rubinek István, Lukovich Aladár, Forgács Miklós, Drozdy Győző, Gömbös Gyula, Erődi-Harrach Béla, Bottlik József, Orbók Attila, Kuna P. András (Derültség a szélsőbaloldalon.), Pethes László, Rupert Rezső, Javos Antal.. .« Szijj Bálint: Ezt is lehetett volna hirlapi közleményben közzétenni ! Szilágyi Lajos: Halljuk csak! Érdekes! Meskó Zoltán (továbbolvas) : »... Barla-Szabó József, Meskó Zoltán, Muszti István, Szabóky Jenő, Héjj Imre, Kálmán István, dr. Schandl Károly, Letenyei Pál, Szabó Balázs, Kováts J. István, Csukás Endre, Mayer János, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Áh! Áh !), Kontra Aladár, Szent-Imrey r Ákos, Szijj Bálint, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Áh! Áh!) Heazer István, Kolozsváry Kiss István, Csontos Imre...« Csontos Imre: Állom én most is ! Meskó Zoltán (továbbolvas): »... Szabó Gy. János, Zeőke Antal, Paczek Géza, Könyves Lajos, Bárány Imre, Haypál István, Nagy János, Perlaki György, Nyéki József, Milosevics János, Renczes János, Bernáth Béla, Janka Károly, Vértes Vilmos István, Kardos Noé, Berki Gyula, Dvortsák Győző, Reök Iván, Hir György, Wéber János, Kerese György, dr. Hegedűs György, Schiffert Ferenc, Ernszt Sándor, Scholtz Ödön, Nagy Pál és Drexler János.« T. Nemzetgyűlés! Ezt én azért olvastam fel, hogy itt dokumentuma legyen annak, hogy voltak itt magyar emberek, akik még a rágalommal szemben is ki mertek állani és azt mondták, hogy az ország érdekében ezt az áldozatot meghozzuk. Csontos Imre : Az akkori házelnököt, Rakovszky Istvánt kérdezze meg, mit mondott ! Azt az urat tessék megkérdezni! Meskó Zoltán: Majd arra is rátérek. Ennek a dolognak egyéb részleteiről ez alkalommal nem akarok megemlékezni, (Halljuk! Halljuk ! a balés a jobboldalon.) mert kerülök mindenféle pikantériát. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Én meg voltam szentül győződve a jó eredményről. Ámbár nem tartozom a ballplatzi diplomaták közé, (Derültség a jobboldalon.) de mégis érintkezésbe léptem olyan illetékes egyénekkel,
