Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

76 A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. Bűnös mulasztás következménye ez a helyzet, g ezért a mai rendszer, a mostani kormány és épen a belügyminister ur is felelős. Nagy Ernő: Kégen is ugy volt az, hallod! Hegymegi-Kiss Pál: A törvényhatóságok jelentősége a mai időben még fokozottabb, mint amilyen a múltban volt. Az a sok veszteség, amely a magyar nemzetet a háború miatt és a háborúval kapcsolatos megrázkódtatások során érte, az a nagy gazdasági válság, amelynek közepette most tengődünk és lengődünk, feltétlenül szükségessé teszi, hogy a lakosság ügyeit, amelyek között elsősorban az elsőrendű szükségletek kielégítése is foglaltatik, olyan szervezetek intézzék, amelyek a lakosság összes rétegeinek érdekét szem előtt tudják tartani és egyáltalán nem osztályérdekekre, nem klikk-szempontokra vannak figyelemmel, hanem az összeség javát szolgálják. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Abba a közigazgatásba feltétlenül bele kell kerülnie és súlyához mérten tevékeny részt kell vennie annak a kispolgári társadalomnak, — beleértem a munkásságot is, — amely ma az önkormányzat falain kivül van. Ilyen viszonyok között, ilyen időben lehetetlen a törvényhozásnak és a kormánynak megtűrnie, hogy az autonómia ügyeit olyan törvényhatóságok intézzék, amelyeknél a választott rész tiz évvel ezelőtt nyert megbizatás alapján, tehát a világháború előtt nyert megbizatás alapján került oda. Sőt még ez a rész is elhalás és más egyéb okok folytán történt csökkentésében sincs megfelelően kiegészitve. Ezzel szemben pedig meg van engedve, hogy a virilizmus a maga teljes erejével megújuljon, felfrissüljön, holott ezek az adófizetők a közterhek 10 százaiékát sem fedezik. Mindezt a magam részéről igazságosnak és demokratikusnak egyáltalában nem tartom, ez a háborúból szerencsésen kimenekült gazdagok érdekeit szolgálhatja, de a szegények érdekeit egyáltalában nem. Bizonyítéka ennek az is, hogy a törvényhatóságokban ma a kisebb emberek érdekeivel nem törődnek; ott a klikkrendszer a maga csökevényeivel felvonult. Némely helyen a közvagyonnak lelkiismeretlen kezelését látjuk, és a nyomorúsággal szemben való teljes érzéketlenséget Ma már harmónia sincs a lakosság tisztikar között sem, mert a tisztujitások is elmaradtak. Sőt a tisztviselőket a belügyminister ur azzal, hogy a létszámcsökkentést közigazgatási reform nélkül csináltatta meg, szolgálatába állította ezeknek a klikkeknek, amelyet most a létszámcsökkentés folytán a nekik meg nem felelő tisztviselőket kidobják. Szóval tökéletes diktatúra van a törvényhatóságokban, HZ cl diktatúra, amely ellen a ministerelnök ur a többség tapsai között a múltkoriban tiltakozott. Ez a törvényhatósági szervezet ma csak kettőre jó : egyfelől, hogy tiltakozzon minden ellen, ami haladás és a kisebb, a gyengébb társadalmi rétegek érdekeit jelenti. Másfelől bizalmat szállitson a kormánynak, amely kormány bűnös mulasztásának köszönheti még további életét is. Ezek a törvényhatósági szervezetek — nem a tisztikart értem, hanem a közületet — legnagyobbrészt gyűlöltek a lakosság előtt, de maga a nemzetgyűlés sem veszi azokat semmibe. Ide küldik fel javaslataikat, de én nem láttam, hogy a többségi képviselők közül is komolyan foglalkozott volna valaki ezekkel a javaslatokkal, mert nagyon jól tudják az urak, hogy ezen törvényhatóságok háta mögött ma nincs ott az élet. (Felkiáltások a baloldalon : Nincs bizony !) A háború alatt — én elismerem — e közjogok gyakorlását fel kellett függeszteni. Azonban épen a magyar kormány van a konszolidáció állás" évi november hó 21-én, szerdán. pontján és hirdeti azt, hogy itt konszolidáció van, tessék tehát ezt a háborús maradványt egyszer lecsapolni, innen kiseperni és tessék lehetővé tenni azt, hogy egészséges törvényhatósági élet kialakulhasson. Hogy ez nem történt meg, ez nézetem szerint súlyos mulasztás, a kellő gondosság elmulasztása és ezért elsősorban a belügyminister ur felelős. Egy államférfitól elvárjuk azt, hogy a reábízott érdekeket megfelelő gondossággal lássa el_ és ezt épen a belügyi igazgatás kezelőjétől várjuk el elsősorban. A múlt esztendő végén a közigazgatási tisztviselők illetményeinek rendezése kapcsán Fáy Gyula képviselő úrral a belügyminister ur tétetett egy javaslatot ugy a vármegyei, mint a városi törvényhatósági választásokra vonatkozólag. Ebben a javaslatban az volt, hogy egy esztendőre még hosszabbítsa meg a törvényhozás ezeknek a törvényhatóságoknak életét, mert egy esztendőn belül a belügyminister ur jönni fog a közigazgatási reformmal, ahol ezt a kérdést véglegesen rendezni fogják. Ha jól emlékszem, Györki képviselő ur volt az, aki akkor rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek abból fakadnak, hogy ezeknek a törvényhatóságoknak az élete meghosszabbittatik és Rassay t. képviselőtársam volt az, aki a nemzetgyűlés előtt már akkor leszegezte, hogy ebből a közigazgatási reformból egy év múlva sem lesz semmi és vigyázzon a törvényhozás, nehogy abba a helyzetbe kerüljön, hogy a következő évben hasonló javaslattal álljon elő majd a belügyminister ur. Visszaemlékszem arra is, hogy a közigazgatási reformra vonatkozó javaslataimat a belügyminister ur itt általános derültség közepette visszautasította, mert azokban benne volt, hogy három hónapon belül a belügyminister ur a közigazgatási reformot hozni tartozik. Akkor nevére, egyéniségére, múltjára hivatkozással állította, a belügyminister ur, hogy a közigazgatási reform munkájával képes megbirkózni. Végre szeptember 6-án a létszámcsökkentéssel kapcsolatban incidentaliter tudomásra hozta a belügyminister ur azt, hogy a közigazgatási reformot most hozni nem tudja, ellenben majd hoz egy párszakaszos törvényt, amelyben a törvényhatósági választói jog és a választások kérdése rendezve lesz. A közigazgatási reform kérdése megbukott a következő okokból : a reakciósokat a belügyminister ur javaslata nem elégítette ki. A municipálisokat és azokat, akik demokratikus önkormányzatot óhajtottak, a belügyminister ur javaslata nem elégíthette ki, mert a minister ur javaslata az 1886 : XXI. és XXII. törvénycikkekkel, tehát azokkal a régi Tisza-féle törvényekkei szemben, amelyeknek akkor olyan ellenzői voltak, mint Szilágyi Dezsői és Grünwald Béla, feltétlenül visszafejlődést jelent. Rakovszky Iván belügyminister : Sokkal közelebb áll Grünwald felfogásához ! Szakács Andor : Az államosítás eszméje igen, de a rendszer nem ! Rakovszky Iván belügyminister : Tessék elolvasni Grünwaldot és azután nyilatkozni ! Hegymegi-Kiss Pál : Akkor a belügyminister ur rá méltóztatott fogni a nemzetgyűlésre, hogy voltaképen a nemzetgyűlés az oka annak, hogy a minister ur a közigazgatási reformot nem hozhatja. Hát ez igenis a törvényhozó testület tekintélyének destruálása, amit már igen gyakran tapasztaltunk. _ Tapasztaltuk például az utolsó indemnitási javaslat kapcsán. Tapasztaltuk ugyanis azt, hogy a kormány még expozét sem adott és az indemnitással kapcsolatos kérdések tárgyalásában egyáltalában részt nem vett. ta-