Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-188

A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn, Scitovszky Béla elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A kormányzói kézirat felolvasása. — Szijj Bálint napirend előtti fel­szólalása személye ellen intézett hirlapi támadás ügyében. — A pénzügyminister benyújtja a háború előtt kibocsátott és külföldön elhelyezett némely magyar államadósság jövőbeni szolgáltatásának ellátása tárgyában 1923 június 29-én Innsbruckban kötött jegyzőkönyvi megállapodás becikkelyezésé­ről szóló törvényjavaslatot ós az Országos Pénzügyi Tanács megszüntetéséről és egyes pénzügyi rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot. — Várnai Dániel, Györki Imre ós Peyer Károly — utóbbi két esetre vonatkozólag — mentelmi joguk megsértését jelentik be. — A további teendők iránti intézkedés. — Elnököt felhatalmazza a nemzetgyűlés a legközelebbi ülésnek a kormánnyal egyet­értőleg megállapítandó időre leendő egybehívására. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Daruváry Géza, Rakouszky Iván, Kállay Tibor, Walko Lajos Szabó István (nagyatádi), Nagy Emil, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 12 óra S 'perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Fel fog olvastatni a nemzetgyűlést elnapoló kormányzói kézirat. Kérem a jegyző urat, hogy a kormányzói kéziratot felolvasni szíveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa) : »Kelt Gödöllőn, 1923. évi szeptember hó 12-ik napján. Magyarország nemzetgyűlésének kormányzói üd­vözletemet ! T. Nemzetgyűlés ! A m. kir. minis­terelnök előterjesztésére a nemzetgyűlést a mai naptól f. évi október hó 13. napjáig elnapoltnak nyilvánítom. Horthy Miklós s. k. Vass József s. k. helyettes ministerelnök.« Elnök : A kormányzói kézirat megőrzés végett az Országos Levéltárban fog elhelyeztetni­T. Nemzetgyűlés ! Mint üléseink hosszabb szünetelése után — fájdalom — majdnem rende­sen, ezúttal is annak a szomorú kötelességnek teljesítésével kell elnöki előterjesztéseimet kez­denem, hogy veszteségeinkről emlékezzem meg. Az első ezek közt nem közvetlenül sújtja e Házat, de közéletünknek a nemzeti irodalommal vató kapcsolatánál fogva igényt tarthatna akkor is részvétünk kifejezésére, ha a szeptember 15-én hosszas szenvedés után elhunyt Rákosi Viktor neve volna a magyar törvényhozás annaleseiben is kegyeletreméltó emlékkel megörökitve. Két országgyűlési cikluson át volt a képviselőház tevékeny tagja, egyideig jegyzője is, s mig súlyos betegsége a közélettől yaló^ visszavonulásra nem kényszeritette, az egyéniségét annyira jellemző hazafias kötelességérzettel teljesítette törvény­hozói tisztét. Az országos részvét, mely sírjába kisérte, egyik legtermékenyebb, legnépszerűbb és NAPLÓ XVII. legnemzetibb szellemű Írónkat illette, aki úgy­szólván élete utolsó percéig, éveken át tartó testi szenvedéseinek kálváriáján nem ejtette ki kezé­ből a fényes tollat, melyet mindvégig szeplőtlen tisztaságában őrzött meg és szentelt nemzete szolgálatának. Nemcsak egy verőfényes^ lélek jótevő derűje áradt szerte _ irói egyéniségéből, hanem hazájáért aggódó fajszeretetének lángoló tüze is magyar sorsunk egész tragikumának mélységes átérzéséből fakadt kiváló alkotásaiban, a »Korhadt fakeresztek«-ben és az »Elnémult harangokéban, melyeknek komor hangulata annyi szomorú aktualitással csendül bele a múltból a jelenünk sorsdöntő nehéz küzdelmeibe. Abban a meggyőződésben,^ hogy a t. Nemzet­gyűlés egyértelmű jóváhagyására számithatok, feljogositva éreztem magamat az elhunyt kiváló író emléke iránti kegyeletünket a ravatalára küldött koszorúval és a fivéréhez, Rákosi Jenő főrendiházi taghoz intézett részvétirattai tolmá­csolni. Ezen intézkedéseim tudomásulvételét kérve, indítványozom emlékének és elhunyta felett érzett fájdalmas részvétünknek mai jegyző­könyvünkben való megörökítését. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. nemzet­gyűlés ily értelemben határoz. Bemutatom ezzel kapcsolatban Rákosi Jenő főrendiházi tag levelét, melyben a nemzetgyűlés nevében nyilvánított részvétért hálás köszönetét fejezi ki. Méltóztatnak tudomásul venni. Második veszteségünk már a Nemzetgyűlés tagjainak sorából szólította el egyik köztisztelet­ben állott érdemes társunkat, Németh Vincét, a somorjai választókerület r képviselőjét, akinek ugyancsak szeptember 15-én történt elhunyta egy papi erényekben gazdag lelkipásztorának elvesz­tésével érzékenyen sújtotta a hazai római katho­likus egyházat is, de nagy veszteséget jelent a társadalmi és gazdasági életre is, melyben a Mosonmegyei Gazdasági Egyesület alapításával és a szövetkezeti ügy lelkes szolgálatával fejtett ki általánosan elismert érdemes tevékenységet. Haláláról későn értesülve, már nem volt módom­ban kegyeletünk szokásos jeléül koszorút küldetni ravatalára s be kellett érnem azzal, hogy Győr és Mosón vármegye főispánja utján fejeztem ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom