Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. Meskó Zoltán: Egy mentsége van: B-listás volt Kovács! Rakovszky István (továbbolvassa): »3. fel­világositotta-e a kinevezés előtt ugyan­erről a kormányzót is, miután az 1920 : I. t.-c. 14. § értelmében a kormányzó is felelősségre von­ható törvénysértés esetén? 4. Nem feszélyezte-e a minister urat azon kö­rülmény, hogy a kinevezett a saját sógora, aki ezen kinevezés által a VIII. fizetési rangosztály­ból az V.-be jutott és ezáltal sok jogosult és érde­mes tisztviselőtársát az előmenetelben hátraszorí­totta? (Zaj balfelöl.) 5. Miután a közfelháborodás, melyet a kine­vezés keltett, arra kény szeri tette ifj. Kovács Gyu­lát, hogy állásáról lemondjon, megsemmisitette-e a minister ur a törvénytelen kinevezést, illetve az előbbi rang- és fizetési osztályba vissza­helyezte-e? Ha nem: 6. mily alapból fizeti azon tetemes különböze­tet, mely a VIII. és V. fizetési rangosztály között fennáll?« Meskó Zoltán: Miért nem védik egy kicsit, a forma kedvéért a túloldalról? (Derüllség.) Rakovszky István: Én örülök, hogy nem vé­dik. Nagyon helyesen teszik, hogy nem védik. (U gy van! balfelöl.) Huszár Elemér: Tudomásul veszik, nem védik ! Rakovszky István: Először az ügynek morális oldaláról beszélek és azután csúnya pénzügyi hát­teréről. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha van tisztviselői kar, amelyben az erkölcsi érzéket, az igazságérzetet elsősorban fenn^ kell tartani, ugy a birói kar ez, és nyomban utána a tanítói kar. (Ugy van! balfelöl.) A tanítói és ta­nári kar van hivatva arra, hogy a nemzedékek ifjú sarjadékát felnevelje, jó erkölcsökben, tisz­tességben, becsületességben példát adjon ő maga, és példákra mutathasson. Hajós Kálmán (közbeszól). Rakovszky István: Igen t. képviselő ur, en­gem a valláserkölcsi nevelés fontosságára nem kell kitanítani ; én akkor léptem fel a valláserkölcsi nevelés érdekében, amikor az ilyen lépés táma­dásnak, gúnynak, üldözésnek volt kitéve! (Ugy van! balfelöl.) Nem szabad megingatni a tanárban, a tanító­ban azt a tudatot, hogy vele szemben büntetlenül igazságtalanságot lehet elkövetni. Ha ebben a diszes gyülekezetben egyetlen tiltakozó szó sem hangzik el, ha csak egymagában is, mint a pusz­tában elhangzó szó, minő benyomást tesz ez az egész karra 1 ! Láttuk már ennek szomorú követ­kezményeit, fha'az elkeseredett tanár kommunis­tává válik, az államhatalom ellen fordul, a-z ellen az államhatalom ellen, amely vele szemben az igazságtalanságot elköveti. (Ugy van! balfelöl.) Szomjas Gusztáv : Nagyon messze megyünk ! Rakovszky István : Ezért kétszeresen _ kell tartózkodni ennek a férfiúnak attól, hogy a jogos kívánságokat, a jogérzetet, a jogbiztonságot meg­sértse és inkább arra kell példát mutatnia, hogy aki hiven, becsületesen, jól és tisztességesen végzi kötelességét, annak az elismerés pálmája jár ki. De a minister ur mindenütt lecsukott szemekkel jár és nagyszerű szimatjával megérzi, honnan fuj a kedvező szél... (Derültség és zaj balfelöl.) Meskó Zoltán: Most azért nem jön ide, mert innen fuj a szél ! (Derültség balfelöl.) Rakovszky István : ... és annyira megfeled­kezik önmagáról, hogy egy ilyen kirívó botrányos igazságtalanságot követ el, akkor tisztelt túlsó oldal, ne csodálkozzunk azon, ha az elkeseredést már a zsenge gyermekekbe beoltja az a tanár s tanitó, aki ilyen csúnya igazságtalanságot tapasz­tal. (Ugy van ! balfelöl.) Ez a. morális oldala a kérdésnek. De van évi november hó 21-én, szerdán. 61 ennek egy pénzügyi oldala is. Honnan fizeti a minister ur Kovács Gyulának azt a fizetési kü­lönbözetet, amely a VIII. és az V. fizetési rang­osztály között van ? Mert két eset lehetséges. Az egyik az, hogy Kovács Gyulát extra statu vissza­helyezik a vallás- és közoktatásügyi ministe­riumba, akkor, — miután nekünk budgetünk nincs, csak egy indemniíás alapján gazdálko­dunk, — erre nem lehetett javadalmazást jut­tatni : ebben az esetben honnan fizetik Kovács Gyulát ? Lehet, hogy olyan bőkezű a minister ur, hogy a szükséges összeget a zsebéből veszi ki. Mert hiszen az állani pénztárából nem fizetheti ezt dalmazást, hacsak az a második eset nem áll fenn, hogy valakit kitesz az állásából s oda belehelyezi a sógorát ; amikor pedig ismét visszaélés történik. Meskó Zoltán : Visszatette a B-listára ! Rakovszky István : Arra lettem volna kí­váncsi, hogy erre milyen feleletet adott volna nekem a minister ur ? Nem is akarnék arra kiterjeszkedni, hogy ebben a kérdésben a kormány többi tagjai mennyi­ben vannak érdekelve, miután elég lojális vagyok és elismerem, hogy hallottam azt, hogy a minis­tertanács ezekről a körülményekről nem is volt felvilágosítva és a ministertanács nem is tudta, hogy itt törvénysértés történt, nem is tudta, hogy a minister sógoráról van szó,... Rassay Károly : Az lehetetlen ! Rakovszky István : . . . hanem ezt a kineve­zést csak úgy átcsusztatták a min ister tanácson. Ebből, mondom, nem akarok következtetést le­vonni a kormányra, annál kevésbé a kormány­zóra nézve, mert meg vagyok arról győződve, hogy amikor Klebelsberg minister ur ezt a kine­vezést aláírás céljából előterjesztette, nem mon­dotta meg, hogy ez törvénysértést involvál és nem mondotta meg, hogy ezt a törvénysértést a saját sógora érdekében követi el. Mindezeket azért hoztam fel, t. Nemzetgyűlés, hogy felvessék önömagukban azt a kérdést, helyén­való-e, hogy egy olyan minister, aki ilyen köny­nyelmiiséggel, ilyen leikiismeretlenséggel eféle kinevezést keresztülszorit, egy egész kormányt kompromittáljon, esetleg a kormányzó nevével is visszaéljen és azt is kompromittálja. Egy ilyen emberre, akinek ennyi tapintata, ennyi lelki­ismerete nincs, aki ilyen kevéssé ismeri ki magát az emberekkel és azok jogérzetével szemben, nem lehet bízni az emberek legfőbb kincsét : a kul­túrának és a gyermekek nevelésének szent ügyét. (Ugy van ! balfelöl.) Nagy Ernő : Igaz ! Meg is mutatta ! Az igazi fajvédő, családvédő ! (Derültség. Mozgás.) Meskó Zoltán : A saját maga fajtáját védi. (Derültség.) Nagy Ernő : Még hozzá gróf ! (Folytonos derültség.) Barthos Andor : Talán grófnak is szabad lenni ? ! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Midőn szavaimat zárom, s midőn erre a füzetre nézek, amelyben 217 válaszra váró interpelláció van fel­sorolva, az a meggyőződésem,... Propper Sándor: Ez most már a 218-ik lesz! Rakovszky István: A 218-ik S De előre mon­dom, hogy ha a dolog odáig jut, ennek a 218-ik­nak a 219-ik lesz a folytatása, a 219-iknek a 220-ik és nem fogok megnyugodni addig, amíg ez a minister itten be nem számol. Ha bátor volt ezt megtenni, akkor legyen férfi és legyen bátor­sága itt felállani. (Helyeslés balfelöl.) Bármiként is mosolyog a belügyminister ur, nem irigylem ezen mosolygását. (Zaj. Nagy derültség jobbról.) Elnök: Csendet kérek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom