Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-206
454 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. Nagy Ernő: A napokban kaptam Beregsurányból egy Pozdora János nevii gazdaembertől egy levelet. Pozdorára nem mondhatják, hogy nem tudom, miféle ember, hiszen van neki 90—100 hold földje. Ennek az embernek az a panasza, hogy a mezőről hazajövet, betért a korcsmába, majd bement utána a vámőrségnek egy szakaszvezetője és megittak egypár pohár bort. Ott voltak vagy félóráig, akkor megjelent az utcán Horváth István százados ur, s amint Horváth István százados urat a szakaszvezető meglátta, kiszaladt és jelentkezett. Utánament ez a Pozdora is, a százados urnák megmondta, hogy ő hivta be ezt a szakaszvezetőt egy pohár borra és kérte, hogy ne büntesse meg. Az igen t. százados ur ezt a Pozdorát pofonütötte, majd, mikor Pozdora kifakadt és azt mondta, hogy miért bánt engem a százados ur, hisz nem vétettem semmit a százados urnák, ez a lovaglóostorával arculverte és büdös gazember parasztnak nevezte. Majd mikor ez a Pozdora, aki egyike Bereg megye legbecsületesebb embereinek, legalább is ez a községi erkölcsi bizonyítvány azt mutatja, megkérdezte, hogy miért bántotta és miért »büdös paraszt«-oz le, a százados ur megint végigvágott rajta. Akkor odament Pozdorának az édesanyja és kérte, hogy ne bántsa a fiát, az öregasszonyt is félrelökte. Majd, amikor S> S Zielzados ur eltávozott, Pozdora utánament és azt mondotta, miért méltóztatott engem megverni, megint végigvágott rajta és nagyon természetesen a »büdös paraszt« szó sem maradhatott el, mert ez már szállóige s enélkül, igen tisztelt kisgazdapárti barátaim, nem is lehet a népet kezelni ; olyan ez, mint a Miatyánk egyes urak szájában. Szijj Bálint : Elég durva, aki használja ! Rassay Károly : Nem azért durva, mert mondta, hanem mert ütötte. Ez az első! Szijj Bálint : Ezért is, mindegyikért! Horváth Zoltán: Vitézi telket kell neki adni! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Nagy Ernő : Majd ez a százados bevitette a fogdába Pozdorát és elvitette a csendőrségre, íamely természetesen szabadonbocsátotta. Én nem tudom, hogyan gondolkoznak ezek az urak, magyar emberek-e ezek, van-e ezeknek szivük, lelkük, igy akarják tán ezt az országot fentartani még ezer évig, ilyen csonka állapotban, vagy pedig az integritás, az elrabolt területek visszaszerzése ezeknek a t. uraknak a végcéljuk. Bocsánatot kérek, ha ez a végcéljuk, akkor nagyon rossz irányban haladnak és nagyon rossz szolgálatot tesznek ennek az elárvult magyar nemzetnek. Ezeket voltam bátor előadni. Rassay Károly : Húsz évvel ezelőtt felfordult volna a parlament, ha ilyent elmondtak volna a régi parlamentben ! Nagy Ernő : Arra kérem az igen t. kormányt és a jelenlevő kormányelnökhelyettes urat, . . . Szijj Bálint : Mint hogyha a magyar sajtó beszélne. Mindennek mi vagyunk az oka ! Forgács Miklós : Miért irja a kisgazdák rovására ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Rassav Károly: Azért, hogy háborodjanak fel. Meskó Zoltán: Ne tűrjék! Forgács Miklós: Ha kisgazda csinálna ilyent, tudnánk vele mit csinálni ! KiközÖsitenők! Horváth Zoltán: Nem is háborodnak fel. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon, t. képviselő urak. évi december hó 12-én, szerdán. Nagy Ernő:... és a túloldalt — mint egyszerű magyar ember — hogy méltóztassék megszüntetni ezeket az állapotokat, méltóztassék a föld népét egy kicsit jobban megbecsülni. Csizmadia András: Az ilyen dolgokra büszke lehet az intelligencia, mert az ő köréből kerül ki a korbácsoló társaság, nem a kisgazdák köréből! Pikler Emil: Maguk adják ehhez az erkölcsi erőt, hogy csinálják tovább. Kováts-Nagy Sándor: Összeveszíteni a kisgazdákat az urakkal: ez a cél! (Nagy zaj.) Rassay Károly: Lesznek mindig urak, akik nem lógnak velük összeveszni. Nagy Ernő: Vagyunk egynéhányan, hála Istennek, ott is vannak, elismerem, olyan emberek, hogyne volnának; szomorú volna, ha nem volnának. Szijj Bálint : Fájdalmasan érint bennünket is a dolog. Drozdy Győző: Különben, aki kutyakorbácsot használ, az csirkefogó és nem úriember. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak az interpelláló képviselő urat is szóhoz engedni. Nagy Ernő: Arra kérem a t. kormányt, méltóztassék ezeket az állapotokat megszüntetni, mert ha ez igy halad, elveszítjük azt is, ami még most megvan, elveszitjük, mert el kell veszítenünk, mert lehetetlen el nem veszíteni. Egyik igen t, képviselőtársam valamelyik ülésen az országot és az osztályokat egy fához hasonlította, és a föld népét a fa törzsének, az intelligenciát pedig a virágának mondotta. Helyes, elfogadom ezt a hasonlatot, nagyszerű hasonlat. Azonban ugy veszem észre, hogy Magyarország fájának virágai nagyon dércsípte virágok, (Egy hang balfelöl: Mákvirágok!) amelyek között alig van hellyel-közzel egy-egy, amely igazán színpompás virág volna. Ha a törzs egészségtelen, akkor nincs szép virága. Megesik ugyan, hogy egészséges törzsön is vannak satnya virágok (Egy hang jobb felől: Milyen botanikus !), azonban ez a satnya virág a késői vagy a jókori fagytól származik. Én úgy veszem észre, Magyarország- mai intelligenciája egy egészséges törzs mellett olyan jókori fagytól megcsípett virág. Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor intézni a belügyminister úrhoz (olvassa): »Csonka Bereg megyében a közigazgatási hatóságok a népet üldözik, őket minden lehető és lehetetlen módon zaklatják, a legcsekélyebbért súlyos ezrekkel büntetik, ut- és kanális csinálásához egész nyáron, ősszel és még most is csendőrrel hétről-hétre kihajtják, munkájukért semmit sem fizetnek, általában sem a humanizmus, sem pedig a haza mostani hely : zetének megfelelően bánnak velük. Népgyüléseimet nem engedélyezik, ha hazamegyek, állandóan csendőrrel kisértetnek, ahova megszállok, az illetőt zaklatják. A barabási főszolgabíró a községekből egyeseket, akik nem ott születtek, kiutasít. Hajlandó-e a belügyminister végre az ott folyó embertelen és hazafiatlan eljárást beszüntetni, hatalmi erejével odahatni, hogy Beregben az emberek ne rettegésben, de nyugodtan éljenek 1 Hajlandó-e az 1922. évi május 28 ; ik napnan Tarpán, a képviselőválasztás alkalmával összevert Bruszki András és Kázmér Lajos beregsurányi lakosok ügyében nyomozást indítani az iránt, hogy kik voltak azok az ismeretlenek, akik nevezetteket összeverték ?