Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

À nemzetgyűlés 205. ülése 1923. fogja tudni venni a versenyt, mindazonáltal a mai adott körülmények között, a mai általános népműveltség és a speciális mezőgazdasági műveltség mellett erről még szó sem lehet. Ha tehát valahol indokolt és jogosult, akkor különösen az a mi pénzügyi viszonyaink és gazdasági körülményeink között, ahol a többtermelést propagálják, a nagybirtoknak, a helyesen kezelt és produktiv üzemben tartott nagybirtok fenntartása; mondom, ha valahol indokolt és helyes ez, akkor Magyarországon mindenesetre az. És ha elismerjük azt, hogy a nagybirtokot — mindig a helyesen kezeltet tartva szem előtt — óriási előnyei a szakértelemben, a rendelkezésre álló nagytőkében, az újításoknak gyors fel- és kihasználásában, a koncentrált és okosan beosztott munkaerők kihasználásában, sok tekintetben a kisbirtok fölé emelik, mindazonáltal nem zárkózhatom el az elől, hogy a mi viszonyaink között a nagybirtoknak és különösen a nagybirtok egyes kategóriáinak mai arányát egészségesnek Magyarországon nem tartom. A német birodalomban az ezer holdon felüli, tehát az 500 hektár körüli földbirtok a földnek 10 százalékát foglalta el a háború előtt, sőt ha Meeklenburgot és Anhaltot leszámítjuk, ugy a porosz királyság kivételével a német birodalom többi részeiben a nagybirtok csak egy százaléka volt az egész területnek; ezzel szemben Magyarországon a békében az egész terület 32-29%-a volt nagybirtok. Hangsúlyoztam, hogy ez még magában nem volna baj és az sem volna baj, hogy most már, csonka Magyarországot nézve, az ezer katasztrális holdon felüli birtokok 6,355.000 katasztrális holdjából 3,028.000 katasztrális hold szabad forgalmú. Ez a hárommillió katasztrális hold szabadforgalmu birtok ugyanis kellő kezelés mellett hosszú, belátható időkig a többtermelés igazi forrása kell, hogy legyen Magyarországon. Tisztelt Nemzetgyűlés! A nagybirtokokhoz hozzányúlni két esetben indokolt. Az egyik eset az, ha jogosult földigénylés annak a nagybirtoknak a vidékén van és máskép ki nem elégithető; a második eset pedig az, ha a nagybirtok megművelési módja olyan, hogy ez a termelés szempontjából kifogás alá esik és ha alapos kilátás van rá, hogy kisebb birtokokra felosztva, más kézben a termelést jobban fogja szolgálni. Arra vonatkozólag, hogy a nagybirtok Magyarországon milyen termelési eredményeket produkál indirekt módon, rendkivül szomorú eredményekre jutunk.* Ugyanis Teleszky pénzügyminister ur idején 1915-ben a húszezer koronán felüli jövedelemre kirótt hadi jövedelemadó 13.000 ilyen adóalanyt produkált és ezek 775 millió nyers és 596 millió tiszta jövedelem után adóztak. Ebből a nagybirtok fizetett 226*9 millió jövedelem után, azaz 29%-ot összesen. Ha azonban ezen 1915. évi 29%-os eredményt összevetjük az 1916-ban Fellner egyetemi tanár által kiszámított tiszta jövedelem becslésével, kitűnik, hogy akkor a magyar nemzeti jövedelmet 6.741,000.000-ra tették és ebből az őstermelésre a bányászat levonásával, 4.549,000.000 esett, azaz az összes jövedelem 62 százaléka. Méltóztatnak látni az óriási különbséget^ hogy mig egyfelől a tiszta jövedelem becslésénél az őstermelés jövedelme 62 százalékát tette ki az egész tiszta jövedelemnek, addig a húszezer koronán felüli nagybirtokok hozamára csak 29 százalék jut. Miután semmi jogunk sincs arra, hogy a nagybirtokot adóeltitkolással, illetőleg jövedelemeltitkolással alaposan megvádolhatnók, ebből az adatból indirekte csak azt a konzekvenciát vonhatjuk le, évi december hó 11-én, kedden. 417 hogy a nagybirtok jövedelme saját bevallása szerint milyen csekély volt ebben az időszakban. Ezt a beismerten csekély jövedelmezőségét a nagybirtoknak túlnyomó részben a kötött birtokra kell háritani. Itt is azonban a teljes tárgyilagosság kedvéért disztingválni kívánok, mert egészen más megitélés alá keli vonni a kincstári, községi, városi, törvényhatósági, tanulmányi alapi és közbirtokossági birtokokat, mint az egészen megkötött birtokokat, azaz a holtkézi birtokokat és a hitbizományokat. Mert akármilyen rosszul kezeljék is az előbbi kategória megkötött birtokait, mégis az állam közvetlenebb ingerenciája folytán azokat bérbeadni, azok kezelésébe és javitásába beleszólni sokkal könnyebben lehet, mint a hitbizományok és egyházak birtokaiba. Csonka Magyarországon 1,246.000 katasztrális hold hitbizományi és 856.000 katasztrális hold egyházi birtok van. Az erdőbirtokok javarésze levált, ennélfogva az erdőből álló hit bizományi birtokok majdnem megszűntek. Nagy-Magyarországon a hitbizományok szántóföldje 675.000 katasztrális hold és ennek több mint fele, 154.000 hold a Duna jobbpartján van, tehát legnagyobb részben csonka Magyarországon is szántóföldből álló hitbizomány formájában marad meg. Ebből Somogy megyében például 87.000 katasztrális hold szántó van hitbizományilag kezelve. Ennek a kategóriának az egyházi birtokra eső része — be kell ismernünk a köteles őszinteséggel — a legrosszabbul van kezelve. Nem tartozom azok közé, akik ennek a kategóriának bizonyos részére a jogosultságot, a hivatottságot tagadják. Kétségtelen, hogy az egyházi javak egyrésze ma is igen nemes hivatás szolgálatában áll. A tanulmányi alapnak, a tanitórendeknek földjei ma is nemes hivatást töltenek be. Általában mégis azt látjuk, hogy az összes birtokkategóriák közül az egyházi birtokok kategóriái kezeltetnek mindenütt a világon a legrosszabbul. Miaszkovszky például Poroszországra nézve azt a kijelentést teszi, hogy a hitbizomány jövedelmei és az egyházi birtokok jövedelmei 25%-kal kisebbek a szabadbirtokéinál, ujabb német irók pedig kimutatták, hogy a porosz hitbizományok állatlétszámbeli, sőt gépbeli inferioritása sokkal nagyobb, mint hittél: volna, szemben a szabadforgalmu birtokokkal és hogy csak egy példára hivatkozom Magyarországon, Borsodban az idén nyáron, — saját magam tapasztaltam — egy egyházi birtok kezelője átizent szeptember hónapban a szomszédhoz, hogy adjanak neki kölcsön cséplőgé pet, mert a 6000 holdon nincs cséplőgép és nincs mivel kicsépelni a gabonát. Halász Móric: Ez most sok helyen megtörténhetik az oláh rablás után ! Beck Lajos: Ne feledjük el, hogy a latifundiumok terjeszkedési lehetősége bizonyos értelemben meg van akasztva. Meg van akasztva egyfelől azáltal, hogy ujakat nem lehet szerezni, mert uj hitbizományok alapitá sába nem mennék bele, másfelől szabad szerzés tekintetében is — azáltal, hogy ez bizonyos fórumok jóváhagyásától van függővé téve — rendkivül meg van nehezítve, mert alig hihető, hogy az illetékes fórumok ma, a földbirtokreform alkalmával latifundiumok kikerekitésébe, vagy megnagyobbítása ba bármilyen esetben is belemennének. De kétségtelen, hogy ezeknek a megkötött birtokoknak, mint hatalmas pigra masszáknak, mint nagy lomha tömegeknek nem csupán anyagilag, de erkölcsileg is káros hatását 60*