Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

382 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. évi december hó 7-én, pénteken. gazdasági és nemzetközi élet, de viszont ezek­nek az uraknak működése igazán túlhaladta ennek az érdeklődésnek határait, mert ők sokszor éjjel dolgoztak azért, hogy végre a mi ügyünket^ hamarosan tető alá juttassák és előkészítsék ugy, hogy — remélem — most de­cemberben már végleges megállapodást illetve aláírást tudunk létesíteni. (Helyeslés jobh­felől.) Ezek az aláírások, illetőleg protokollu­mok természetesen a magyar parlament elé fog­nak kerülni. Hangsúlyozni kivánom azt, hogy a parlamentnek módjában lesz állást foglalni az összes kérdéseket illetőleg. A népszövetség a maga részéről is a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy mindaz, ami megállapíttatik, mind­az, ami kilátásba tétetik, a nemzet egyetemé­nek, tehát a parlamentnek előzetes hozzájáru­lásával és beleegyezésével történjék. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés nem képviseli a nemzet egyetemét. Erőszak és pénz utján jött létre. (Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon; Egyéni megálla­pítás! Terror.) Kállay Tibor pénzügymin ister: Csak a nemzetgyűlés felhatalmazása és jóváhagyása alapján lesz a kormány abban a helyzetben, hogy bármilyen lépést tegyen a megállapí­tandó Programm végrehajtására. Ebben vol­tam bátor felelni. (Éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Elnök: Rassay Károly képviselő urat il­leti a szó! Rassay Károly: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nekem az volt a célom, hogy az ig-en t. pénz­ügyminister urnák módot adjak arra, hogy a kölcsön kérdésével kapcsolatos egyes problé­mákat illetően a maga álláspontját itt előadja. Meg kell alapítanom, hogy sokkal több vilá­gosság magára a kölcsön kérdésére ebben a pillanatban sem derül, mint amennyit eddig tudtunk, mert hiszen az igen t. pénzügyminis­ter ur tulajdonképen ugyanazokat az általá­nos elveket volt szíves itt előttünk újra elő­adni. Épen azért én nem is vagyok abban a helyzetben, hogy a pénzügy minister úrral vi­tába elegyedjem, mert hiszen a pénzügymi­nister ur azzal intézte el a dolgot, hogy ezek a kérdések még tárgyalás alatt vannak, és majd annak idején fog a nemzetgyűlés a kér­dés lényegéhez hozzászólhatni. Azonban nekem, amikor Így, mintegy az egész kérdést tárgytalannak vagyok kénytelen tekinteni a saját érdeklődésem szempontjából, meg kell alapítanom, hogy volt egy pár olyan megjegyzése is az igen t. pénzügyminister urnák amelyre mégis szükséges volna talán reflektálnom. Nevezetesen hiába mondja a pénzügyminister ur, hogy az csak egy egyszerű jelentés, egy tervezet, amelyet a pénzügyi bi­zottság Londonban kidolgozott, mert ezen egyszerű jelentés és tervezet alapján de facto már intézkedések történnek idehaza, tehát nem tehetem egyszerűen magamévá. Kállay Tibor pénzügyminister: Intézkedést nem tettünk! Rassay Károly: Bocsánatot kérek t. pénz­ügyminister ur, ugyebár a Jegybank és a de­ficit eltüntetésére vonatkozólag maga az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy intéz­kedéseket kell tenni és ebben az irányban a tárgyalásokat megindította. Már most az is bizonyos, hogy ezen megindult tárgyalások már éreztetik hatásukat a magyar közgazda­sági életre, tehát nem lehet azt mondani, hogy addig, amig a jóvátételi bizottság ezen pénz­ügyi tervezet felett nem dönt, az a magyar gazdasági életre indifferens körülmény volna. A magam részéről nem akarok annak vitatá­sába belemenni hogy elég lesz-e az az összeg, amely preliminálva van, igen vagy nem. Ezt az igen t. pénzügyminister urnák kell majd nekünk megindokolnia, hogy miért tartja azt elegendőnek. Csak arra utalok, hogy a t. pénz­ügyminister ur ma azt mondotta hogy ebben a bizottsági jelentésben van egy> passzus, amely, ha jól jegyeztem fel a szavait, meg­állapítja, hogy a magyar nemzet majd kilá­tásba veheti egy beruházási kölcsönnek felvé­telét is. Én ezt ilyen pregnánsan még- nem hallottam és ilyen irányban a magyar közvé­leményt még nem tájékoztatták. Hogy mennyi ennek a diplomatikusan megfogalmazott kije­lentésnek a reális értéke, azt megitélni nem tudom, azt hiszem azonban, hogy nem sok. Peidl Gyula: Kísérőlevél! Rassay Károly: Ami a továbbiakat illeti, hogy _ a jóvátétel kérdésével mi lesz, azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ez nem képezte tárgyalás anyagát. (Egy hang bal­felől: Ez a bajt) Megengedem, azonban mégis fel kell tételeznem, hogy ezek a jelentések, amelyek az egész külföldi sajtóba belekerül­tek, nem nélkülözhetnek minden alapot. Ha tehát nem a tárgyalás anyaga gyanánt jöttek bele a közleményekbe, de mindenesetre ugy jöttek be, mint az illetékes köröknek bizonyos irányú felfogásai, . . . Eckhardt Tibor: Megbeszélések! Rassay Károly: . . . és én ép azért hoz­tam fel, minthogy azt mondja az igen t. pénz­ügyminister ur, hogy tárgyalás anyagát nem képezte. Ebből logikusan következik az én fel­fogásom szerint, hogy nem lehet benne a jóvá­tételi bizottság előző határozatában. Én azon­ban ép azért tettem szóvá ezt a kérdést, hogy megismerjem az igen t. pénzügyminister ur véleményét a jóvátételi kötelezettségeket ille­tőleg esetleg olyan megállapításokkal szem­ben, amelyek reánk nézve ebben a tekintetben terheket akarnak helyezni^a köze] jövőben. A t. pénzügyminister ur az én aggodalmaimat a politikai egyezményeket illetőleg, amelyeket én ugy formuláztam, hogy én attól félek, hogy ezeket gazdasági és kereskedelempolitikai egyezményekre vonatkoznak, azáltal igyeke­zett eloszlatni, hogy azt mondotta, hogy a nemzetek között végeredményben a szerződé­seket a kölcsönös jog, igazság és méltányosság alapján szokás rendezni. Ez nem igy van, sohasem volt igy és nem is lesz igy : ezeknek a szerződéseknek alapja a hatalmi kérdés és épen azért tettem szóvá % Ha ez bekapesolódhatik a kölcsönügy kérdésének tárgyalásába, egész bizonyos, hogy ezeknek a tárgyalásoknak során mi az inferioris helyzet­ben levő fél fogunk lenni és természetes dolog, hogy mi itt nem a méltányosság és igazság, banem a megalkuvás alapján leszünk kényte­len megkötni a szerződéseket. (Egy hang jobb­felöl : A kormánytól függ !) Eckhardt Tibor : Az erősebb elnyomja a gyengét ! Rassay Károly : Ami már most a Jegy­bankot illeti, természetes dolog, hogy mind­nyájunk a legnagyobb mértékben helyesli azt, hogy itt bizonyos erőfeszítés és áldozatkészség már megnyilvánult. E tekintetben, ha a minis­ter ur szóvá tette, csak azt akarom a minister urnák figyelmébe ajánlani, hogy igen furcsán nézem azokat a híreket, amelyek a Jegybank tekintetében a gazdasági agrárérdekeltség ré­széről jelentkeznek és hogy a majoritást meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom