Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

382 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. évi december hó 7-én, pénteken. gazdasági és nemzetközi élet, de viszont ezeknek az uraknak működése igazán túlhaladta ennek az érdeklődésnek határait, mert ők sokszor éjjel dolgoztak azért, hogy végre a mi ügyünket^ hamarosan tető alá juttassák és előkészítsék ugy, hogy — remélem — most decemberben már végleges megállapodást illetve aláírást tudunk létesíteni. (Helyeslés jobhfelől.) Ezek az aláírások, illetőleg protokollumok természetesen a magyar parlament elé fognak kerülni. Hangsúlyozni kivánom azt, hogy a parlamentnek módjában lesz állást foglalni az összes kérdéseket illetőleg. A népszövetség a maga részéről is a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy mindaz, ami megállapíttatik, mindaz, ami kilátásba tétetik, a nemzet egyetemének, tehát a parlamentnek előzetes hozzájárulásával és beleegyezésével történjék. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés nem képviseli a nemzet egyetemét. Erőszak és pénz utján jött létre. (Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon; Egyéni megállapítás! Terror.) Kállay Tibor pénzügymin ister: Csak a nemzetgyűlés felhatalmazása és jóváhagyása alapján lesz a kormány abban a helyzetben, hogy bármilyen lépést tegyen a megállapítandó Programm végrehajtására. Ebben voltam bátor felelni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Rassay Károly képviselő urat illeti a szó! Rassay Károly: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nekem az volt a célom, hogy az ig-en t. pénzügyminister urnák módot adjak arra, hogy a kölcsön kérdésével kapcsolatos egyes problémákat illetően a maga álláspontját itt előadja. Meg kell alapítanom, hogy sokkal több világosság magára a kölcsön kérdésére ebben a pillanatban sem derül, mint amennyit eddig tudtunk, mert hiszen az igen t. pénzügyminister ur tulajdonképen ugyanazokat az általános elveket volt szíves itt előttünk újra előadni. Épen azért én nem is vagyok abban a helyzetben, hogy a pénzügy minister úrral vitába elegyedjem, mert hiszen a pénzügyminister ur azzal intézte el a dolgot, hogy ezek a kérdések még tárgyalás alatt vannak, és majd annak idején fog a nemzetgyűlés a kérdés lényegéhez hozzászólhatni. Azonban nekem, amikor Így, mintegy az egész kérdést tárgytalannak vagyok kénytelen tekinteni a saját érdeklődésem szempontjából, meg kell alapítanom, hogy volt egy pár olyan megjegyzése is az igen t. pénzügyminister urnák amelyre mégis szükséges volna talán reflektálnom. Nevezetesen hiába mondja a pénzügyminister ur, hogy az csak egy egyszerű jelentés, egy tervezet, amelyet a pénzügyi bizottság Londonban kidolgozott, mert ezen egyszerű jelentés és tervezet alapján de facto már intézkedések történnek idehaza, tehát nem tehetem egyszerűen magamévá. Kállay Tibor pénzügyminister: Intézkedést nem tettünk! Rassay Károly: Bocsánatot kérek t. pénzügyminister ur, ugyebár a Jegybank és a deficit eltüntetésére vonatkozólag maga az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy intézkedéseket kell tenni és ebben az irányban a tárgyalásokat megindította. Már most az is bizonyos, hogy ezen megindult tárgyalások már éreztetik hatásukat a magyar közgazdasági életre, tehát nem lehet azt mondani, hogy addig, amig a jóvátételi bizottság ezen pénzügyi tervezet felett nem dönt, az a magyar gazdasági életre indifferens körülmény volna. A magam részéről nem akarok annak vitatásába belemenni hogy elég lesz-e az az összeg, amely preliminálva van, igen vagy nem. Ezt az igen t. pénzügyminister urnák kell majd nekünk megindokolnia, hogy miért tartja azt elegendőnek. Csak arra utalok, hogy a t. pénzügyminister ur ma azt mondotta hogy ebben a bizottsági jelentésben van egy> passzus, amely, ha jól jegyeztem fel a szavait, megállapítja, hogy a magyar nemzet majd kilátásba veheti egy beruházási kölcsönnek felvételét is. Én ezt ilyen pregnánsan még- nem hallottam és ilyen irányban a magyar közvéleményt még nem tájékoztatták. Hogy mennyi ennek a diplomatikusan megfogalmazott kijelentésnek a reális értéke, azt megitélni nem tudom, azt hiszem azonban, hogy nem sok. Peidl Gyula: Kísérőlevél! Rassay Károly: Ami a továbbiakat illeti, hogy _ a jóvátétel kérdésével mi lesz, azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ez nem képezte tárgyalás anyagát. (Egy hang balfelől: Ez a bajt) Megengedem, azonban mégis fel kell tételeznem, hogy ezek a jelentések, amelyek az egész külföldi sajtóba belekerültek, nem nélkülözhetnek minden alapot. Ha tehát nem a tárgyalás anyaga gyanánt jöttek bele a közleményekbe, de mindenesetre ugy jöttek be, mint az illetékes köröknek bizonyos irányú felfogásai, . . . Eckhardt Tibor: Megbeszélések! Rassay Károly: . . . és én ép azért hoztam fel, minthogy azt mondja az igen t. pénzügyminister ur, hogy tárgyalás anyagát nem képezte. Ebből logikusan következik az én felfogásom szerint, hogy nem lehet benne a jóvátételi bizottság előző határozatában. Én azonban ép azért tettem szóvá ezt a kérdést, hogy megismerjem az igen t. pénzügyminister ur véleményét a jóvátételi kötelezettségeket illetőleg esetleg olyan megállapításokkal szemben, amelyek reánk nézve ebben a tekintetben terheket akarnak helyezni^a köze] jövőben. A t. pénzügyminister ur az én aggodalmaimat a politikai egyezményeket illetőleg, amelyeket én ugy formuláztam, hogy én attól félek, hogy ezeket gazdasági és kereskedelempolitikai egyezményekre vonatkoznak, azáltal igyekezett eloszlatni, hogy azt mondotta, hogy a nemzetek között végeredményben a szerződéseket a kölcsönös jog, igazság és méltányosság alapján szokás rendezni. Ez nem igy van, sohasem volt igy és nem is lesz igy : ezeknek a szerződéseknek alapja a hatalmi kérdés és épen azért tettem szóvá

% Ha ez bekapesolódhatik a kölcsönügy kérdésének tárgyalásába, egész bizonyos, hogy ezeknek a tárgyalásoknak során mi az inferioris helyzetben levő fél fogunk lenni és természetes dolog, hogy mi itt nem a méltányosság és igazság, banem a megalkuvás alapján leszünk kénytelen megkötni a szerződéseket. (Egy hang jobbfelöl : A kormánytól függ !) Eckhardt Tibor : Az erősebb elnyomja a gyengét ! Rassay Károly : Ami már most a Jegybankot illeti, természetes dolog, hogy mindnyájunk a legnagyobb mértékben helyesli azt, hogy itt bizonyos erőfeszítés és áldozatkészség már megnyilvánult. E tekintetben, ha a minister ur szóvá tette, csak azt akarom a minister urnák figyelmébe ajánlani, hogy igen furcsán nézem azokat a híreket, amelyek a Jegybank tekintetében a gazdasági agrárérdekeltség részéről jelentkeznek és hogy a majoritást meg-