Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

.4 nemzetgyűlés 203. ülése 1923. lehet. Mégis azt látjuk, hogy egy birónak vannak kiosztva ilyen előkészületi munkálatok Veszprémben, Zalában és Vas megyében, és hogy ez megtörténhetik, azon a novella sem fog segiteni. Ez a lehetetlen állapot, azt hiszem abból az származik, hogy az a szerv, amely a törvény végrehajtására lett volna hivatva, hibákat követett el, talán több hibát, mint emberileg általában szükséges volna. Ez olyan adminisztratív dolog, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy a törvényt, — amely alapjául szolgálhatott volna a konszolidációnak, amit zavarni én nem tartok helyesnek, különöseu nem ma, amikor, bármennyire hangoztassuk is, hogy törvényes állapot van, a szigorú jog szempontjából mégis csak törvényen kivüli állapotban vagyunk, — hajtsuk végre. Ugy, hogy akkor én minden intézményt, amely a polgári felfogás szerint alapja a társadalmi rendnek, pl. a magántulajdont, mindenesetre óvatosan kezelendőnek tartom, nem pedig ugy, hogy amint eszünkbe jut, ma igy hozunk törvényt, holnap pedig a más választójog alapján összeülő törvényhozó testület megint máskép, aminek következtében megnyugvás itt egyáltalában nem követkézhetik be. A bajok, amelyek a föld reformtörvényből származnak, amelyeken ez a novella is aligha fog segiteni, ott vannak, hogy tulajdonképen fordítva kezdték a dolgot. Ha nemzetgazdasági vagy országos cél szerint akarták volna csinálni, akkor mindenesetre először is meg kellett volna állapítani azt, hogy hol van az a birtok és fel lehet~e osztani anélkül, hogy ebből a termelésre nagyobb bajok származnának, anélkül, hogy ezzel megbontanák az ország szociális struktúráját, (Ugy van! balfelöl.) mert legyünk egészen őszinték; földreformot egy kaptafára kezelni ott. ahol a középbirtokok a közelfekvő községek határában évszázadok óta megvannak, és ott ahol nagybirtok egyáltalában nincs, — tehát az Alföldön, ahol 50—60.000 holdas nagyobb uradalmak vannak, ahol igenis egészségtelen a birtokeloszlás és ott ahol nagybirtok nincs — azt hiszem, nem lehet. Hogy aztán a végrehajtásnál egy ilyen törvénnyel bajok vannak, hogy a bajokat az illető képviselők tudomására hozták s ezek politikai _ szereplésük biztosítása szempontjából nagyobb érdeklődést mutattak a földreform ügye iránt, mint talán azt ez az ügy általános, országos szempontból nézve megérdemli, az csak természetes. Az a beállítás, amit egyes t, képviselőtársaim részéről hallottunk, hogy visszamennek a háború idejére, és a kisbirtokokkal, a földdel való jutalmazást, mint a háborúban való részvétel jogcímén előállott következményt állítják be, azt hiszem, hogy nem jár eredménnyel. Dénes István : Nagyatádi már háború előtt követelte Î Farkas Tibor : Már évezredekkel ezelőtt a görögöknél és a rómaiknál is volt földosztás és tulajdonképen volt mindenhol, . . . Dénes István : Szóval nem felfujt kérdés ! Farkas Tibor : ... de mindenesetre kérdéses, vájjon jelentősége a mai viszonyok között tényleg akkora-e, mint egyesek mondják. Mert nagyon sokan vannak ebben az országban, akiknek soha eszükbe sem jutott, hogy ők jutalomra tarthatnak számot azért, mert kötelességüket teljesítették a háborúban. Nem megyek tovább, de például sok munkást ismerek, akik soha sem támasztottak igényt azon a címen, hogy jutalmat várnak, akik anélkül hogy bármiben részesültek vagy bármit reméltek volna, épen ugy, sőt talán jobban megtették kötelességüket a háborúban, mint mások. A földigénylők közül nagyon sokan mint felmentettek szerepeltek a háborúban, mások pedig — sokan — olyanok vettek részt. í-vi december hó 7-én, pénteken. 365 akik hazatérve nem támasztottak igényt földre, akik nagyon jól elhelyezkedtek, akiknek megélhetésük biztosítva volt úgyis mint ipari munkásoknak, ugy is mint szellemi munkásoknak vagy cselédeknek. Az, hogy nagyon sokan léptek fel mint igénylők, szerintem tulaj donképen mesterséges uszításra és propagandára vezethető vissza. Tudomásom van ugyanis arról» hogy az ország nagy részének, a Dunántúl nagyrészének népe az igénylés alapján való juttatást még ma sem tartja teljes értékűnek és a többi vagyonszerzési móddal — mint amilyen a vásárlás, örökösödés — egyforma jelentőségűnek az erkölcs szempontjából. Megtörtént, hogy a Dunántúl egyik községében a földbirtokrendező tárgyalások idején kérdést intéztek a község bírájához, hogy nem igényel-e arany vitézségi éremmel kitüntetett fia számára földet, vagy nem próbálja-e meg, hogy neki vitézi telket kapjon és az illető azt mondta : én nem, mert ha rendes utón nem tudok a fiamnak földet szerezni, ilyen utón ne legyen neki soha. Berki Gyula : Egy fecske nem csinál nyarat ! Farkas Tibor : Ilyen esetek előfordulása esetéu nem lehet mondani, hogy általános kisbirtokos szempont az, hogy igenis ne nézzük, hogy mi az alapja annak a földtulajdonnak, amelyet valakinek juttatunk Dénes István : Miért szövetkeztek akkor a dunántúli nagybirtokosok a földreform ellen, ha dem igényelnek ott földet ? Farkas Tibor : Azt mondom, hogy vannak helyek, ahol nem igényelnek. Én a nagybirtokot védeni nem óhajtom másként, mint amit általános gazdasági szempontból szükségesnek tartok, mert igenis nem vallom azt az elvet, hogy minden nagybirtokot fel kell osztani, hogy Magyarország boldogsága attól függ, hogy itt Magyarországon 500 vagy 1000 holdnál nagyobb birtok ne legyen. Ezt abszurdumnak tartom, ilyen elvek hirdetését károsnak és ezt a kérdést igy márólholnapra gazdaságilag megoldhatatlannak tartom. Én minden ország mezőgazdasági szervezetét ugy tekintem, hogy az nem máról-holnapra készült, hogy az évszázados munkának, jogérvényesítésnek, sőt jogtalanságérvényesitésnek is a kifejlődése, eredménye, ami pedig évszázadokon keresztül épült és fejlődött, azt máról-holnapra megváltoztatni semmi esetre nem lehet. De van a novellának még egy része, amelyet erkölcsi szempontból kifogás tárgyává teszek, és amely szintén hozzájárul ahhoz, hogy a novellát általánosságban nem fogadom el. Ez a visszajuttatás kérdése. A visszajuttatásnak a novella szerinti kezelését szintén kifogás tárgyává teszem, mert ezt a vagyoni előnymegosztást és haszonban való részesedést az esetek túlnyomó többségében erkölcsileg kifogásolandónak tartom. A háború alatt, amikor kedvező konjuktura volt a pénz elhelyezése szempontjából, nagyon sokan kapva kaptak rajta, hogy birtokaikat eladják. Dénes István: És mert a harctéren voltak. Farkas Tibor: Az, hogy az illető a harctéren volt-e vagy sem, nagyon sokszor teljesen mellékes. Akkor igenis lehetett birtokot venni, sőt nagyon sok esetben tálcán kínálták a birtokokat eladásra, mert mindenki szívesen vette, ha a. pénz fokozódó értékcsökkenése ellenére is a békéhez viszonyítva látszólag nagyobb árakat kapott birtokáért. Én azt tartom, hogy aki birtokától könnyen megválik, az általános nemzeti szempontból bűnt követ el az ország ellen és nem áll a helyzet magaslatán, mert a földbirtok nem arravaló, hogy üzérkedés tárgya legyen. Veszélyes dolognak tartanám tehát, ha most előnyben r részesítenék azokat, akik annak idején nem szégyenlettek üzérkedni a földbirtokkal, és most megint 53*