Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-202
350 À nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. ellen nem ragadja, ugy elvész a haza... De nálunk azt mondja a szegénység : miért adjam én oda tizenkilenc esztendős fiamat katonának, hiszen nekem semmim sincs? Mit védelmezzen az én fiam? A kutyabőrösök búzaföldjeit? Melyből én 4—5 pengő forintért bérelhetek éveken keresztül 800 négyszögölet? Menjen a kutyabőrös katonának, védelmezze földjeit... De hol a föld, melyből én, mint a honmegtartó testületnek tagja enmagamat és eddig rongyosan növelhetett családomat táplálhatom ?« Itt egy másik levél, amelyet az ország más részéből, Nagy keresztesről 1848 november 15-én irtak, ugyancsak Táncsics Mihálynak, aki a magyar jobbágyságnak abban az időben igazán becsületes előharcosa volt. Ezt irták neki (olvassa): »Mit eddig elhallgattunk, jelenben kitárjuk; mi földünkért küzdünk, melyet a volt kegyes i'öldesuraság. a nagyváradi püspök tőlünk kiharácsolt. Földosztás volt nálunk 1836-ban. Határunk egy harmincadrésze, amelyet ezelőtt bírtunk, mérnöki csalárdság és háromszáz pálcaütés mellett fenyegetőleg igért három évi börtön által elharácsoltatott. . . Propper Sándor: Akár csak ma! Szeder Ferenc (olvassa): »írja meg kend nekünk ,.. .hogy a kivivandó szabadság után lehet-e reményünk földünk visszerzéséhez, mert akkor megvívunk ha kell, magukkal a poklokkal is.« Az ország földmives lakossága, földmunkássága ugyanolyan joggal Írhatná mostan, hogy írják meg kendtek, hogy a kivivandó szabadság hoz-e nekünk földet, mert ha hoz, akkor megvívunk a poklok kapuival is. Amikor a világháborút végigszenvedtük, végigküzdöttük, a nemzet, illetve a nemzetgyűlés, az ország közvéleménye becsületbeli kötelezettséget vállalt a harctéren küzdőkkel szemben. Hogy egyebet ne említsek, gróf Majláth püspök a főrendiház 1918 augusztus 14-iki ülésén a következő kijelentéseket tette (olvassa): »Gondoskodni kell róla, hogy a rokkantak mindennemű ellátásban, anyagiakban részesülhessenek. De ahol rászorultak, földdel is el kell látnunk őket.« Propper Sándor: Kapnak havi száz koronát! Hegedüs György: Prohászka 1916-ban beszélt róla! Propper Sándor: Önök is beszélnek, de nem tesznek semmit! Dénes István: De nem adott! Igaza van! Csak Prohászka később megváltoztatta a nézetét. Hegedüs György: Nem változtatta meg! Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak diskurzusokat folytatni! Szeder Ferenc (olvassa): »Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a rokkantak voltak azok, akik ezt a földet megvédték, méltányos és igazságos tehát, hogy a földet nekik, ha szükség van rá, jószivvel megadjuk.« Hivatkozhatnék a háboruelőtti közgazdasági irók egész tömegére; hivatkozhatnék a háború alatt tett amaz Ígéretekre, hogy az ország megmentése érdekében kifejtett tevékenységükért földet kapnak, mint ahogy a történelem folyamán nem utolsó Ígéret Magyarország munkálkodó népének. De nem hivatkozom Prohászkára, aki ugyancsak leszögezte magát e gondolat mellé, később azonban elállott tőle . . . Hegedüs György: Nem állott el tőle most sem, tessék elolvasni a beszédjét! Esztergályos János: Millió mérföldre van az akkori álláspontjaiul ! Dénes István: Más Prohászka az, mint aki akkor volt! Hegedüs György: Nem más! Szeder Ferenc: Hivatkozhatnék magára az Omge-ra is, amely a háború elmúlása után következő forradalmi napokban önként, saját spontán elhatározása folytán szegődött a földreform nagy gondolata mellé. Például a Köztelek 1918 november 14 iki számában a következőket találom (olvassa): »Miklós Ödön, a választmány általános lelkesedése mellett kimondta, hogy minden gazdának fel kell ajánlania külső kényszertől menten anynyit, amennyit gazdasága belterjességének megóvása mellett nélkülözhet. Miklós Ödön viharos éljenzéssel fogadott szép szavaihoz Dessewffy Emil gróf a választmány nevében teljes melegséggel csatlakozott és könnyekig meghatva utalt arra, hogy meg kell mutat ni a gazdaközönségnek, hazáját szereti-e jobban, vagy egyéni érdekeit.« Farkas István : Ezt az utóbbit jobban szereti ! Viczián István : Felparcellázta a birtokát ! Szeder Ferenc : Tovább megyek, mert hiszen bizonyitani akarom azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a földreform nagy gondolata, amelyet ebben a beszédemben védelmezek és amelyet előre akarok e beszédemmel lendíteni, nemcsak ugy a forradalomban felvetett spontán gondolatból fakadt, hanem előzőleg is látták már azt a veszedelmet, amelyet a nagybirtokok terjeszkedése az országra zudit, de a háború volt az, amely e nagy gondolatot kirobbantotta és a megvalósuláshoz közelebb juttatta. (Olvassa): »Az Omge választmánya és a Geosz végrehaj tó-bizottsága Miklós Ödön vezetésével küldöttségileg kereste fel Búza Barna földmivelésügyi ministert. Miklós itt bejelentette, hogy a magyar gazdák minden hátsó gondolat és minden külső befolyás nélkül rendelkezésre bocsátják és felajánlják parcellázásra mindazt a földet, amelyet a gazdasági érdekek sérelme nélkül nélkülözni tudnak.« De tovább megyek, ugyancsak a Köitelek száma így folytatja (olvassa): »Mezőgazdasági munkásnépünk s a harctérről hazaérkező katonafiaink földért kiáltanak, mert mindennél erősebben él bennük az a vágy, hogy ők is bírhassanak egy darabot abból a földből, amit tulajdon testükkel védelmeztek. Ennek a vágynak okos, megértő és időben történő kielégítése az egyetlen módja annak, hogy az átalakulásra törő erőket békés utón vezethessük céljaik eléréséhez.« T. Nemzetgyűlés ! Hivatkozhatnám arra, hogy maga a püspöki kar is megérette az idők szavát és belátta azt, hogy a földbirtoknak ilyen túltengése az országra nézve az általam emiitett szempontokból káros és veszedelmes. Testületileg járultak tehát az akkori földmivelésügyi minister, Búza Barna elé, akinek felajánlották földbirtokaikat parcellázásra csak azt kérték, hogy a birtokukból 100 hold maradjon meg, amelyből ők a háztartás zöldségszükségleteit fedezhessék. Propper Sándor : Szóval a forradalom belátásra birja az embereket! Hegedüs György : Ez szégyenletes dolog volt ! Kényszeritették őket! (Nagy zaj és felkiáltásoka szélsőbaloldalon : Ki ?) A forradalom terroristái ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Dénes István közbeszól.) Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Vanczák János : Megírta Petőfi: »Ismét pusztíthat e láng rajtatok.« Propper Sándor : Azért nem iktatják törvénybe az emlékét. (Zaj.) Szeder Ferenc: Azt mondja Búza-Barna egyik füzetében (olvassa) : »20-án a püspöki kar küldöttei jöttek hozzám és kijelentették, hogy a püspöki kar megértve a kor szellemét, a krisztusi szellemtől, tiszta hazafiságtól és a nép szeretetétől vezérelve felajánlotta a nép számára az összes püspöki földbirtokokat, természetesen ki»