Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

A nemzetgyűlés 201. ülése 1928. Hegymesi-Kiss Pál: Önök vonnák be! Horváth Zoltán: Tessék kioktatni! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Minden intézkedésért, amelyet az államfő aláir, itt van a kormánynak egy felelős tagja, aki ezért a felelősséget vállalja, ezért helytáll, (Nagy zaj a baloldalon.) nem helyes tehát, hogy az államfő személye belevonassék a vitába. Ez ellen ismételten a leghatározottabban tiltakozom. Ami speeiell az esetet illeti, a t. képviselő ur két okmányt olvasott fel. Az egyik okmányon felolvasta a ministeremök ur aláirását is, ennélfogva teljesen világos, hogy azért az okmányért a ministeremök ur vállalja a felelősséget. A másik okmányról kifelejtette az aláíró minister aláirását vagy az, aki másolta az okmányt, vagy az, aki azt rendelkezésre bocsátotta, — nem tudom, hogy kicsoda — de megnyugtathatom a képviselő urat. hogy az is ministeri ellenjegyzéssel bir, és pedig az akkori honvédelmi minister ellenjegyzésével. Itt vannak a felelős államférfiak, tehát nem szükséges az államfő személyét a vitába belevonni. Ami az eg'ész dolognak katonai vonatkozását illeti, tény az, hogy Prónay alezredes akkor a hadsereg kötelékéből való elbocsátását kérte. Hogy milyen okoknál fogva, milyeneknél nem, az már most nem tartozik ide, katonailag erről nem is akarok beszélni. Hogy egy, az akkori viszonyok között, az adott nehéz helyzetekben a hazának és nemzetnek igen nagy szolgálatokat tett alezredes ... (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Folytonos zaj a baloldalon : felkiáltások : Britannia ! Siófok ! Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk a honvédelmi ministert ! Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Kérném a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy alig lehet itten valaki ebben a Házban, aki nekem abban ellentmondana, hogy minden kormányzatnak, bármilyen legyen is az, karhatalomra van szüksége, ha rendet akar tartani az országban. Propper Sándor: De nem különítményekre! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A vörös hadsereg akkor már nem létezett, a románok nem voltak itt, valami karhatalom tehát az akkori kormánynak is csak kellett, hogy a rendet megteremtse. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán az urak tudnának karhatalom nélkül uralkodni? (Folytonos zaj a Hetz minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak, a Ház minden oldalán. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Azért mondtam, t. Nemzetgyűlés, hogy az akkori adott körülmények között rendkívüli nagy szolgálatokat tett, mert az első karhatalmat, amellyel a törvényes rendet helyre lehetett állítani, saját maga, saját erejéből állította fel és bocsátotta rendelkezésre a rend helyreállítására. Visszatérek oda, hogy ha valaki nagy szolgálatokat tett a hazáért és azután önként elbocsátását kéri a nemzeti hadsereg kötelékéből, az csak egészen természetes, hogy nem lehet vele ugy elbánni, mint bárki mással, aki ugyanannak a hadseregnek kötelékéből elbocsáttatik. Farkas István: A törvény arra való, hogy ne tartsák meg! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A NAPLÓ XVII. évi december hó 5-én, szerdán 325 hadsereg kötelékéből való elbocsátás az önként továbbszolgálóknál, tehát a tiszteknél is nem törvényen alapszik, hanem szabályokon. Azok a szabályok meghatározzák, hogy milyen körülmények között, hogyan bocsátható el az illető havidíjas a hadsereg kötelékéből. Megmondja például az illető szabály, hogy elbocsátható saját kérésére is. Ez az eset forog itt fenn. Mármost, hogy ővele különleges elbánás történt, azt előző érdemei nagyon megindokolták. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Britanniabeli érdemei ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni ! Kabok Lajos (közbeszól). Elnök: Kabók Lajos képviselő urat rendreutasitom. Esztergályos János: Mostani alapon szervezkednek! Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ami mármost az első okmányt illeti, amelyet méltóztatott felolvasni s amelyen a ministerelnök ur aláirása is rajta van, ottan egyáltalában nincsen arról szó, hogy Prónay Pálnak a zászlóaljparancsnoksága fentartatik. Abban az okmányban csak arról van szó, hogy ha azok a viszonyok, amelyek miatt ő kilépett, el fognak múlni, nincsen akadálya annak, r hogy ő újra alkalmaztassák a hadsereg kötelékében. Kérdem, hogy 1921 őszén, amikor kilépett a nemzeti hadseregből, olyanok voltak-e a viszonyok ebben az országban, hogy teljesen nyugodt lélekkel egy olyan katonai kvalitású embernek a szolgálatáról egyszersmindenkorra lemondhattunk volna? Én azt tartom, hogy aki nekünk ilyen okmányt kiállított, hogy szükség esetén és a mostani viszonyok megváltozásával jelentkezni kivan, hogy újra alkalmaztassék, az megint a haza érdekében cselekedett. Ebből kizárni egy embert azért, mert bizonyos körülmények indokolttá tették azt, hogy momentán ki akart lépni, nem lehet. (Egy hang a baloldalon: Honvédelmi államtitkár volt! Zaj.) Horváth Zoltán (közbeszól). Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán (ismét közbeszól). Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ott van a második okmány, amelyet a t. képviselő ur felolvasott, amelyen nem szerepel a honvédelmi minister aláirása, aki azt akkor tényleg aláirta, és a felelősséget természetszerűleg ezért vállalja és viseli is. Ebben az okmányban az van megmondva, hogy adott alkalommal, bizonyos körülmények bekövetkeztekor ő az ő zászlóaljparancsnokságát visszakaphatja, ez az ő részére fenntartatik. Mármost az a kérdés, hol következik itt az, hogy nem lett Prónay Pállal szemben az igéret megtartva? Ha jól emlékszem — a dátumokat ne méltóztassanak pontosan venni, kívülről beszélek, az okmányok nem állanak most rendelkezésemre — 1921 őszén, október végén vagy abban az időtájban történt a kérelem, hogy a hadsereg kötelékébői elbocsáttassék. Nem nagyon tévedek, ha azt mondom, hogy hat-nyolc, legfeljebb tiz hétre rá máris felkináltatott Prónay Pálnak az akkori nemzeti hadseregben való ujrafelvétele, és pedig megkináltatott egy csikótelep parancsnokságával. A felvételére vonatkozóan tett igéretét tehát már akkor 47