Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-189
2 nemzetgyűlés 189. ülése 1923. évi október hó 30-án, kedden. 23 védvámokkal a legszükségesebb élelmicikkek árát drágítja, ugyanakkor lakbéremelést léptet életbe, pedig még az előző rendelet által megengedett béremelés sem fejeződött be, mert csak november elsején fejeződnék be az az emelés, melyről az áprilisban megjelent rendelet intézkedik. Most csinálják ezt, hogy a háziurakat baj ne érje, most engednek meg olyan béremelést, mely a háziurak számára biztositja az aranyparitást vagy a félaranyparitást. Baticz Gyula : A munkások keresetét nem akarják aranyparitásra emelni ! Farkas István: Hogy mennyire helytelen a kormány intézkedése, mennyire fok OZZci Ét drágaságot, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a korona már hónapok óta stabil, a drágaság ellenben hónapról-hónapra emelkedik. Az idevonatkozó indexszámok bizonyítják, hogy a drágaság önmagától állandóan növekszik és hogy a kormány intézkedései következtében a drágaság még jobban fog emelkedni. A munkások bére ezzel az emelkedéssel nem áll arányban. A kormány szektárius politikát csinál, a lakosság nagy tömegéből kiveszi a háziurak szektáját, és ennek érdekében tesz intézkedéseket. A véd vámokkal egyedül a nagytermelőknek tesz szolgálatot, de a nagy tömegek érdekeit nem szolgálja, nem hajlandó olyan intézkedéseket tenni, hogy a munkabérek, a fix keresetek arányosan emelkedjenek a folyton fokozódó drágasággal. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Biró Pál: A munkabérek január elseje óta a drágasággal együtt emelkedtek. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Meskó Zoltán: Maga éljen meg belőle! Magának legyen mondva! Farkas István: Az ózdi munkások mást mondanak !« Baticz Gyuîa: Munkaadói rabulisztika! Biró Pál: A mai bér a januári béreknek tizenhétszerese, több, mint a drágaság. Esztergályos János: Biró Pál mint hasbeszélő! (Zaj.) Kabók Lajos: Majd megmutatjuk az adatokat, mennyire emelkedtek a bérek az ön gyárában ! Farkas István: Biró Pál képviselő urnák csak annyit jegyzek meg, hogy a kormány a munkabérek emelése dolgában azt csinálja, hogy Ózdra és egyéb üzemekbe csendőröket vezényel ki, azokat pedig, akik béremelést követelnek, becsukják, megverik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) épen az ön üzemeiben veretik meg a csendőrökkel a munkásokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A korbács az önök szociálpolitikája. (Zaj.) Kabók Lajos: A kormány nyújt önöknek segitséget. Baticz Gyula: Szuronnyal és Mannlicherrel fizetik Ózdon a munkásokat! Reisinger Ferenc: Golyóval fizetik maguk Ózdon a munkásokat ! Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Klárik Ferenc: A kormány segiti magukat! . Elnök: Klárik képviselő urat felkérem, méltóztassék csendben maradni. Reisinger Ferenc : Kizsákmányolják a munkásokat ! Elnök: Reisinger képviselő urat másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni. Farkas István : Aki annyi időt sem vesz magának, hogy a bér megállapítását s a drágaság növekedését szorosan összefüggően megvizsgálja, az könnyen mondhatja, különösen ha érdekelt és ha az állam ugy támogatja, hogy a csendőr, a rendőr, a detektív ott van a háta mögött mindig, mondom, az könnyen mondhatja, hogy a bérek eléggé emelkedtek. A szomorú tény azonban ez: tessék elmenni a munkásnegyedekbe, tessék megnézni, hogyan laknak, mi képen élnek, tessék elmenni és megnézni a borítékokat, tessék ezeket összeadni és összehasonlítani az élelmiszerek és a szükségleti cikkek árnövekedésével, akkor ezekből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a bérek igenis, lemaradtak és hogy igenis, a kormány nem hajlandó intézkedéseket tenni. Sürgetésünkre ugyan a kormány az indemnitási felhatalmazásban elfogadott egy részt a béregyeztetésre vonatkozólag, erre a béregyeztetésre azonban fütyülnek a nagy munkáltatók, (Felkiáltások a szélső baloldalon : A Biró Pálok.) fütyülnek a Biró Pálok, mert nincs szankciója, mert ez a béregyeztetés semmi más, mint látszat. Klárik Ferenc : Tessék behozni az indexrendszert ! Farkas István : A kormánynak tehát nincsenek intézkedései, amelyek azt céloznák, hogy a bérben lemaradt rétegek védelmét elősegítsék, hogy azok magasabb keresethez, magasabb munkabérhez jussanak. Ez pedig tény, t. Biró képviselőtársam és t. Nemzetgyűlés, ezt letagadni nem lehet, mert nincs kormányzati intézkedés, amely a mezőgazdasági munkásokról, a napszámbérek emelkedéséről intézkednék. Van ugyan törvény, de ezt nem lehet végrehajtani, annak nincs értéke a gyakorlatban, mert a földmivesmunkásoknak nem engedi meg a szervezkedést, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem engedik meg, hogy saját erejükkel, befolyásukkai az ebben a törvényben lefektetett intencióknak érvényt szerezzenek. Már pedig ha ez nincs meg, mint ahogy nincs meg, akkor ne beszéljünk arról, hogy a kormány általános gazdasági politikája figyelembe veszi a nép érdekeit, Nem veszi figyelembe ! Ezt senki sem állithatja, mert olyan népellenes közgazdaság, olyan népellenes politikát csinálnak, amely elnyomja, tönkreteszi az itt dolgozó produktiv rétegeket és elvon tőlük minden segitséget, megakadályoz minden lehetőséget, még azt is, amelyet a maguk erejéből tudnának kifejteni és érvényesíteni. Itt vannak például most a tél elején a németországi események, a németországi zavarok ; a németországi gazdasági állapotok hullámverése Magyarországon is kezd érvényesülni. Legelső sorban az ipari-gazdasági és kereskedelmi életben kezd ez érvényesülni. A munkanélküliség napról napra növekedik, a szakszervezetek ma nem kevesebb, mint tizennégyezer tagjukat, tagjainak hat százalékát segélyezik és látják el munkanélküli segéllyel. Ámde ez csak a szakszervezeti tagszám. A szakszervezeteken kivül sokkal több a munkanélküliek száma, mert hiszen a jobban szituált, értelmesebb, kvalifikált munkások azok, akik szervezve vaunak, a kevésbé szakképzett munkások rétege ellenben nincsen szervezve, nyilvánvaló tehát, hogy a munkások igen nagy tömegei vannak munka nélkül. Ezekről az állam nem gondoskodik, ezen egyszerűen mosolyognak nálunk, mert a szociálpolitika itt nem fontos szempont. Azonban mit fog jelenteni az, ha Budapesten olyan tempóban nő a munkanélküliség, mint az elmúlt hetekben, hogy hetenként a vasiparban magában ezrével bocsátották el a munkásokat. Ha a kisipar, a kereskedelem, a magas lakbérek következtében nem tud majd megélni és nem tudja az embereket foglalkoztatni, a munkanélkülieknek olyan tömegei lesznek, amely tömegekről azután gondoskodnia kellene az államnak. De az állam erre természetesen nem gondol, mert hiszen a munkanélküli segélyezés kérdése még abban a stádiumban sincs nálunk, amilyen stádiumban húsz esztendővel ezelőtt Angliában, Franciaországban 4*