Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

278 A nemzetgyűlés 201. ülése 1923, értelmezte és miképen értette, bátor vagyok felszólítani, — sajnálom, hogy nincs jelen — legyen szíves itt, a Ház szine előtt kijelenteni, hogy ezt a közbeszólást tulaj donképen hogy értelmezte és miképen értette. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Napirend szerint következik a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Baross János! Baross János: T. Ház! Nem akarom a vitát hosszura nyújtani s épen azért csak három kérdéssel akarok a mai ülésen ebből a nagy komplexusból foglalkozni és talán nem is annyira a novellának ^ hiányait óhajtom fejtegetni, mint inkább kissé megvilágítani szeretném azt, hogy mi volt annak az oka, hogy a törvény végrehajtása nem érte el azt a célt, amelyet a törvény megalkotói elérni akartak. Három kardinális hiányt látok a földbirtok politikai akcióban, amelyet a háború után az első nemzetgyűlés meginditott. Az első az, hogy a földreformtörvény végrehajtását minden nagy koncepció, minden nagyobb birtokpolitikai, részletes Programm nélkül kezdették meg és megkezdették különösen ugy, hogy a végrehajtó közegek a törvény szellemét meg sem értették, hanem annak csak meglehetősen hiányos betűjéhez ragaszkodtak. Az alaptörvény — tegnap délután még egyszer átnéztem — nem is olyan rossz. Abban tulajdonképen minden megvan, amit harminc esztendőn keresztül a komoly agrárreformokat akaró régi agráriusok és a kisgazdapárt vezére, nagyatádi Szabó István programúiként egy emberöltőn át hangoztatott. A törvénynek csak egy nagy hibája van, hogy nem parancsokat oszt, hanem csak óhajtásokat és lehetőségeket állit fel. Ha tehát a törvény ilyen óriási tág teret enged a végrehajtásban a végrehajtó közeg judiciumának és mérlegelésének, akkor ha ennek a törvénynek végrehajtása olyan emberek és olyan institúciók kezébe került volna, akik s amelyek otthon vannak ezeknek a régi, nagy birtok politikai, nemzeti és szociális követelményeknek terén, akkor ezt a törvényt lehetett volna jól is végrehajtani és ennek a törvénynek alapján lehetett volna nagy eredményeket is elérni. Sajnos azonban, ismétlem, a törvény ugy van végrehajtva, hogy a végrehajtásból hiányzik a nagy birtokpolitikai, nemzeti koncepció, hiányzik egy általános részletes programm és hiányzik a törvény szellemének és céljának megértése! A másik, talán még ennél is fontosabb oka annak, hogy ez a szépen indult, nagy birtokpolitikai akció kátyúba került, az, hogy ez a birtokpolitikai akció pénzügyileg és hitelügyileg abszolúte nincs alátámasztva. (Ugy van! a baloldalon.) A pénzügyi kérdés, tehát a legfontosabb kérdés egyáltalában nincs is megoldva, (Ugy van !> sőt a végrehajtás harmadik évében ott állunk, hogy három évet mulasztott el a parlament és a kormány anélkül, hogy még csak egy valamirevaló ankétot is hívtak; volna össze, hogy egy tanácskozást tartottak volna abban a kérdésben, hogy tulajdonképen hogyan lehetne megoldani ennek a nagy, a nemze-t jövőjére nézve olyan fontos birtokpolitikai akciónak pénzügyi részét. A harmadik oka annak, hogy kátyúba került ez a földreformakció, az, hogy bizonyos ásatag, régi, elavult agrárjogi intézményeket, különösen a hitbizományokat, amelyek a magyar faj propagációjának mai elavult és óriási területeket lekötő formájukban útjában állanak, ezeket a hitbizományokat ezzel a törvénnyel parallel meg nem reformálták; hogy ugyanakkor, amikor az eredeti törvény a Ház elé került, ugyanakkor évi december hó 5-én, szerdáfi. nem került már egy javaslat a Ház elé a hitbizományi jog modernizálásáról és reformálásáról. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az a három kérdés, amely szerintem eddig leginkább akadályozta azt, hogy ez a földreformakció komoly eredményt elérjen. Vegyük a három kérdést sorra. Egy házat nem lehet építeni anélkül, hogy tervrajzot és számításokat ne csináljon előbb a mérnök vagy pallér. Hogy lehetne tehát földreformot csinálni akkor, amikor csonka Magyarországnak birtokviszonyairól még csak statisztikánk sincs. A levegőben dolgozunk, t. Ház, a levegőbe beszélünk és akik foglalkozunk a kérdésekkel, próbálunk valahogyan a magunk erejéből összetoldozni-foldozni adatokat, hogy csonka Magyarország birtokeloszlása tulaj donképen hogyan is van? Már pedig pontos birtokstatisztika nélkül, de legalább is egy megközelítő birtokstatisztika nélkül nem lehet a törvény végrehajtására nézve részletes, tárgyilagos és elsősorban a nemzeti és közszempontokat figyelembe vevő végrehajtási tervezetet sem csinálni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Tudjuk, hogy a magyarországi birtokeloszlás a háború előtt is Nagy-Magyarországon is egészségtelen volt s tudjuk, hogy főleg a színmagyar vidékek voltak megkötve a különböző kötött birtokok által és a nemzetiségi vidékeken pedig a nemzetiségek propagáeiójára szabad tér nyilt. Most a trianoni békével itt maradt a kicsiny Magyarország, főleg a magyar vidékek maradtak vissza, tehát a legészségtelenebb birtokviszonyokkal megátkozott vidékek, úgyhogy kíváncsi volna az ember, hogy mielőtt belefog a végrehajtási közeg ennek a törvénynek a végrehajtásába, hogy tulaj donképen hogyan is néz ki ez a csonka Magyarország, amelyen most a magyar nemzetet el akarjuk helyezni. Mert hiszen arról van ám szó. Olvassuk csak el, a földreformtörvénynek mi a címe? A címében benne van a célja is: a földbirtok egészségesebb megoszlását szabályozni. Egy nagy, óriási célja van tehát ennek a törvénynek: az egészségtelen magyar birtokeloszlást egészségessé tenni, vagyis ha nem is egy uj magyar honfoglalásról van szó, de a magyar fajnak uj elhelyezkedéséről mindenesetre! (Ugy van! balfelöl.) Már a háború előtt szükség volt Nagy-Magyarországon földreformra, mert egészségtelen volt a föld eloszlása. A háború következtében ez a szükségesség megnövekedett szociális szempontból, mert tudjuk, hogy végig a világtörténelmen keresztül minden nagy háborúnak elengedhetetlen szociális következménye a földreform volt. De jött még a legfontosabb, ami szükségessé és elengedhetetlenné tette a földreformot, az a szerencsétlen, emberi és isteni igazságba ütköző trianoni béke, amely 63 vármegye helyett 14-re zsugorította Magyarországot és ezen a kis darabka szigeten el kell férni és el kell helyezkedni a magyar nemzetnek. Ezek, ugyebár, olyan t óriási nagy nemzeti problémák, amelyek alapján lehet csak helyesen megoldani és az életbe helyesen bevinni ezt a földreformtörvényt. De hogy ezeket a nagy nemzeti problémákat el tudjuk érni és meg tudjuk oldani, ahhoz egy programm kell. Ma hogy hajtják végre a törvényt? Az egyik nap jön Zalából, a másik nap Szatmárból, a harmadik nap Nógrádból egy csomó irat, egy-egy község aktáját incidentaliter előveszik, minden átgondolás, minden rnunkaprogramm nélkül, sőt mondom, a viszonyoknak minden ismerete nélkül, hogy tulaj donképen hogyan is van eloszolva Magyarországon a földbirtok ? Hiszen földreformot nem lehet egy kaptafa szerint csinálni. Van-