Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

è7G A nemzetgyűlés 200. ülése 1923, nek a kimagy árazáshoz minden esetben jogra van. (Felkiáltások bálfelől: Másodszor!) Ez olyan természetes joga annak a képviselőnek, hogy már nem is joga, hanem egyenesen ud­variassági kötelessége. Mert hogy a házsza­bály bizonyos mértékben utal egy másodszori rendreutasitásra ; ott a képviselőt csak foko­zottabb kötelességre inti. De a természetes, be­vett életünk az, sőt az elnöki székből mindig nagyon lojálisán honorálták, hogy egy képvi­selő, aki elvétette a szót, azt nyomon repa­rálta. Ezért azt a képviselőt csak tisztelet és dicséret illeti meg. Ez a célja a házszabályok­nak is. Mert azt, hogy nincs igazam, be kel­lene bizonyítani azzal, hogy felállítják azt a kontratételt, hogy ha egy képviselő megsér­tette itt valamelyik képviselőtársát, ha valami olyat követett el, amiért rendreutasitást ka­pott, akkor nincs joga a kimagyarázáshoz, szóval akkor egyenesen arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy nem szabad neki ki­magyarázkodnia, Ezt senki sem akarja. Ez a külső világból magunkkal hozott felfogás is, ez olyan természetes jog, amely megirás nél­kül is kell, hogy megillesse a képviselőt. Ezért vagyok bátor ezt szóvá tenni és ezzel elejét venni annak, hogy ha — ami minden­képen helyes — egy képviselő tévedését helyre­igazítja, ezzel szemben esetleg itt az az elnöki felfogás erősödjék meg, hogy ilyesmihez a képviselőnek nincsen joga. Ezt ez a szakasz egyrészt nem zárja ki, másrészt utal is erre, — es a mi érdekünk, a parlament nívójának is érdeke az, hogy ez meg is történhessék. r Csak ezeket voltam bátor megjegyezni, anélkül, hogy azt a mély tiszteletet, amellyel az elnöki székkel szemben viseltetem, bármi tekintetben is érinteni akartam volna. Csak épen helyreigazítani akartain a tévedést. (He­lyeslés bal felől.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Ennél az inci­densnél én magam is erre az esetre hivatkoz­tam, amelyre a t. képviselő ur hivatkozott. Ez azonban egészen más eset. Mert ha a képvi­selő ur egy szakasszal tovább méltóztatott volna olvasni, akkor a 222. §-ban a következő­ket találja (olvassa) : »Az elnök által tett figyelmeztetés vagy rendreutasitás ellen fel­szólalni, azt visszautasítani vagy vita tár­gyává tenni niern szabad.« Amikor Rakovszky István képviselő ur az én elnöki figyelmeztetésemmel szemben magya­rázatot akart adni, ezt nem engedtem meg, mert erre a házszabályok 222. § -a a lehetőséget nem adja meg a képviselő urnák. Amire Rakovszky István és Rupert képviselő urak hivatkoznak, a 221. §. egészen más esetre vonatkozik: a sú­lyos, durva sértés esetére. Szómegvonás eseté­ben, ha másodszori megsértésre történik ez, amint a képviselő ur fel méltóztatott olvasni, a házszabály megadja a képviselő urnák a jogot arra, hogy éliminai ja azt a sértő kifeje­zést, nehogy jegyzőkönyvi megrovásban is ré­szesüljön. Hitelesítették : évi december hó 4-én, kedden. Ez egészen különböző attól az esettől és at­tól az eljárástól, amelyet én a képviselő úrral szemben követtem. Nekem mint elnöknek fel­tétlenül és minden körülmények között nyo­matékosan fenn kell tartanom az elnöki tekin­télyt. Ha a házszabályok ezt tőlem megkíván­ják, akkor én ezt a kötelességemet mindenki­vel szemben a jövőben is teljesíteni fogom. A. házszabályokat megfelelően alkalmaztam. (Fel­kiáltások jobboldalon ; Éljen az elnök !) Nem kívánok ebben a tekintetben rigorózusan el­járni, hanem a házszabályok szellemében já­rok el. Ha a képviselő urak egymással szemben, egyházakkal szemben, vagy a közerkölcsiség­gel szemben követtek el valami tévedést, a házszabályok megadják a módot arra, hogy azt reparálják, az elnökkel szemben nem ad­nak erre módot. Ez a házszabályok szelleméből következik és én minden egyes esetben, ami­kor azt látom, hogy az elnökkel szemben ki­vannak felszólalni, ezt a felszólalást soha sem fogom megengedni, hanem mindig rendreuta­sítom a képviselő urakat, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : A házszabályokhoz ké­rek szót. Elnök : Rakovszky István képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! A t. elnök urnák teljesen igaza van, de csak az irányban, hogy az elnöki rendreutasitás és figyelmeztetés ellen felszólalni és azt vita tár­gyává tenni nem szabad, (ügy van ! Ugy van! a jobboldalon.) De csak annak a képviselőnek nem szabad ellenszegülni, akit a figyelmeztetés vagy rendreutasitás érintett. Méltóztassék a precedensekben utána nézni. Ha az elnök valakit jogtalanul rendreutasított, — ami megtörténhetik —- akkor egy másik kép­viselő felszólalhat és ezt szó teheti. Az én ese­tem szubszummálható azon szöveg alá, amely a házszabályok 221. §-ában van: ha valaki a Ház tekintélyét vagy a Ház egyik tagját megsérti. Nekem eszein ágában sem volt ez. Minthogy azonban folytonosan zavartak, nem jutott hir­telen eszembe Bessenyey Zenó képviselő ur csa­ládi neve (Zaj a jobboldalon) és azt mondtam: Zenó. De ez nem olyan ténykdés, amely rendre­utasitást joggal maga után vonhat. (Zaj.) Elnök : Hátra van még a mai ülés jegyző­könyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet fel­olvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az ülés jegyző­könyvét). Elnök : Van-e valakinek észrevétele a fel­olvasott jegyzőkönyv ellen ? (Nincs !) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelen­tem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 óra 5 perckor.) Alföldy Béla s, h. Rendes János s. 1c. n aplóbiráló-lízottsági tagok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom