Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

266 A nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. dala azt mutatja, hogy akkora a földinség, hogy az emberek hajlandók 3 mm búzát is megaján­lani, csak hogy egy darabka földhöz jussanak. Tessék az eljáró közegeknek az éremnek ezt az oldalát is nézni s amikor a bérmegállapításról van szó, akkor ne abból induljanak ki, amiből eddig, hanem abból, hogy a szociális nyomorúság kényszeritette a kisembereket ilyen lehetetlen fel­tételek elvállalására. T. Nemzetgyűlés ! Most már nem kivánom tovább fárasztani a t. Nemzetgyűlésnek amúgy is talán kissé sok ideig igénybevett türelmét, de a magam mentségére legyen szabad felhoznom, hogy olyan fontosnak tartom csonka Magyaror­szág jelenére, jövendőjére és Nagy-Magyarország újból való megteremtésére a földreform becsüle­tes végrehajtását, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy bármilyen kicsiny ember vagyok, is, a magam kis egyéniségét szinte egészen e dolog szolgálatába dobtam oda. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg szokták vádolni az ilyen embereket, — mert nemcsak magam vagyok — azzal, hogy egyéni érdekből, demagógiából, nép­szerüséghajhászásából cselekesznek és sürgetik a földreform végrehajtását. T. Nemzetgzülés ! Én nem tudom elképzelni, hogy egy olyan embernek, akinek ideális lelkü­lete csakugyan eszményi célokért hevül, miképen lenne fontosabb az ilyen aljas intenció, az ilyen üres népszerüséghajhászás, mint magának a hazá­nak érdeke, az a szent és ideális cél, amelyet maga előtt tart és amelyért harcol ?! Istenem, egy magamfajta ember miért har­colna a földreform becsületes végrehajtásáért 1 Népszerűségért ? Mit adhat az a népszerűség ? Képviselőséget ? Dénes István ; Akkor is jobb a húsosfazék mellett ! Eőri-Szabó Dezső : Az olyan képviselőre, mint én, aki igazgatósági tagságot és kedvezmé­nyes részvényeket nem keres, sőt el sem fogadna, mert azt igenis inkompatibilisnek tartom nem­csak a ministeri, hanem a képviselői állással is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kép­viselőség csak anyagi áldozatokat jelent. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mit hozhatna tehát egyebet ? Hoz munkát, fáradságot, töredelmet. És ha nagyságot hoz, azt a nagyságot csak a krisztusi mérték szerint lehet tekintetbe venni, ugy t. i., hogy, mint Ö mondta, az a nagyobb kö­zöttünk, aki a legtöbbnek szolgál. A magamfajta képviselőnek tehát a képvise­lőség sem hoz semmi mást, nevetséges tehát azt mondani, sőt aljas rágalom, hogy népszerüség­hajhászásból csinálja ezt az, aki lelkének ideális célját követi. Beszédem be végeztével kijelentem, hogy ugy látom csonka Magyarország csak ugy lesz nagy Magyarországgá, ha elsősorban a földbirtokren­dezést csináljuk meg becsülettel és tisztességgel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy sok más kisebb tényezőtől is függ ez, de én lehet, hogy elfogult vagyok, de nem tehetek róla, ez a szent meggyőződésem, — szinte legfontosabb tényező­nek a jövendő Nagy-Magyarország kialakulásában a földbirtokreform becsületes végrehajtását tar­tom. Ezért küzdöttem érte, ezért küzdök érte most is és üdvözlöm a minister urat, aki szintén küzdött érte és kérem, küzdjön továbbra is. Azo­kat az elveket, amelyeket szem előtt tartott, ne engedje elgáncsolni és a novella szükséges meg­változtatásával . . . Dénes István: Egy ujabb novellával! Eőri-Szabó Dezső... . igyekezzék ezt a föld­reformot a becsületes befejezéshez eljuttatni csonka Magyarország vigasztalására és Nagy­Magyarország biztosítására. (Éljenzés és taps rí baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Kihirdetem a meg­ejtett választás eredményét. Nemzetgyűlési kép­viselő van összesen 244. Szavazott 85 képviselő ur, távol volt 158 képviselő ur, az elnök szavazott. A 85 szavazatból esett Nemes Bertalanra 85, Petrovácz Gyulára 59, Nánássy Andorra 24, két szavazat pedig megoszlott. Ennek a választásnak eredménye alapján tehát Nemes Bertalan és Petrovácz Gyula képviselő urakat a III. biráló­bizottság megválasztott tagjaiul jelentem ki, s fel­kérem a megválasztott képviselő urakat, hogy a házszabályok 36. §-ában előirt esküt letenni szíves­kedjenek. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az eskü­mintát olvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az eskü­mintát. Nemes Bertalan és Petrovácz Gyula le­teszik az esküt.) Elnök: Az eskü letétetett! T. Nemzetgyűlés? Mivel az idő előrehaladt, a vitát megszakitom. Mielőtt az interpellációra adandó válasz meghallgatására áttérnénk, megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés ide­jére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap, f. hó 5-ikén, szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjaslat folyta­tólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi ja vaslatomat elfogadni? (Igén!) Ha igen, ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. Holnap inter­pellációs nap lévén, a házszabályok 191. §-ában előirt időben az inditvány- és interpellációs­könyvek fel fognak olvastatni. Az ülést 5 percre felfüggeszteni. (Szünet után.) (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a kultuszminister ur válasza Kakovszky István képviselő ur interpellációjára. A kultuszminister urat illeti a szó. {Élénk fel­kiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk !) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás ügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ugy gondolom, a pénteki ülésen a Ferenc József intézet főigaz­gatójának kinevezése kapcsán Gömbös Gyula t. képviselőtársam két kijelentést tett, amelyek engem a legnagyobb meglepetéssel töltöttek el. Az egyik kijelentés az, mintha én őt kalandor­politikusnak neveztem volna. A másik kijelentés pedig — amely engem ámulatba ejtett az volt, hogy kétségbevonta azt a jogomat, hogy politi­kai ellenfeleimmel szemben kritikát gyakorol­hassak. T. Nemzetgyűlés ! Én tisztában vagyok azzal, hogy sok emberi hibában laborálok, de azt hiszem, a Ház minden tagja, az ellenzékiek is bizonysá­got tehetnek mellettem arról, hogy soha senkivel szemben politikai pályám során goromba szót nem ejtettem ki. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb­oldalon és a középen.) Mit mondtam én a csurgói beszédemben, amely kifogás tárgyává tétetett? Azt a kérdést vetettem fel: mi történt volna abban az esetben Magyarországon, ha idegen csapatok, vagy ide­gen fegyveres emberek igénybevételével sikerült volna valakinek a hatalmat kezébe keritenie ? Mi lett volna Magyarországgal azután ? Ez a mozgalom Magyarországot elbuktatta volna, ka­tasztrófába mentünk volna és ezt a politikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom