Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-199
236 A nemzetgyűlés 199. ülése 1923 éhségről«, akkor azt gondolom magamban, hogy ilyet csak megfizetett emberek írhatnak. Dénes István: Érdekemberek! Griger Miklós: Ezért én Hadik János grófnak, aki azt mondja rólunk, hogy minket tisztán politikai szempontok vezérelnek, a saját szavaival felelek: »Társadalmunk szomorú végzete, hogy a legkomolyabb kérdések mögött sem objektiv aggodalmakat, hanem személyes vagy politikai érdeket keresnek.« Kérem a mélyen t. elnök f urat, szíveskedjék öt pere szünetet adni. (Éljenzés balfelöl.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Éljenzés balfelöl.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Griger Miklós képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Baross János: Kevés ember van a Házban; nincs skandalum, csak a novellát tárgyalják! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! A második ellenvetés, melyet az Omge berkeiben és sajtójában hangoztatnak, az, hogy a földreform veszélyezteti a mezőgazdasági termelést. Elismerem, hogy a többtermelés kérdése fontos és izgató kérdés, mert ez tulaj donkép nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari, kereskedelmi és kulturális kérdés, az ország jólétének a kérdése. Nem is vitatja e tételt senki, legkevésbbé most, amikor Közép-Európában megkülönböztetett gazdasági jelentősége és némileg politikai tekintélye is van annak az országnak, amely szomszédait vagy legalább önmagát gabonával ellátja ós a nemzetközi fizetés mérlegébe gabonáját képes bevinni. ( Am én azt a közhelyet, hogy a nagyüzem óriási felsőbbséggel termeli a gabonát, nem veszem készpénznek és megdönthetetlen igazságnak. Láttam én már nem egy acattól felvert és szalmáját eladó nagybirtokot, amelynek ökrei éhségtől rogytak össze az útszélen, és láttam a háború alatt 3—4 ezer holdas uradalmakat, amelyek búza helyett cirokot, káposztát, mákot, hagymát (Egy hang balfelöl: Napraforgót!) és paradicsomot termeltek, mert ezek a termények nem voltak maximálva. És tudok ma is egy csomó olyan nagybirtokost, amely a cselédség gabona-konvencióját se képes termelni, hanem azt drága pénzen vásárolja a kisgazdáktól. És ha mindezen tapasztalataim után mégis fenmaradna némi kétsége annak, hogy vájjon a többtermelés szempontjából feltétlenül előnyben részesitendő-e a nagybirtok, ugy megnyugtat kiváló szaktudósunk, Kenéz Béla igen t. képviselőtársain, aki a »Nép és Föld« című kiváló művében hosszadalmasan és alaposan bizonyítgatja, hogy a kisüzem életképes, tud haladni, tud fejlődni ugy, mint a nagyüzem és a népélelmezés feladatait is megfelelően képes szolgálni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nekem épen elég. Ez a szakvélemény mindenesetre nagyobb súllyal esik a serpenyőbe, mint az olyan cikkek, amelyek ilyen cím alatt jelennek meg: »A földreformnovella következménye éhinség és batyuzás lesz.« Erdélyi Aladár : Ki irta ? Griger Miklós : A szerzőt nem ismerem ! Dénes István : Egész biztosan nem a földreform barátja ! Erdélyi Aladár : Ezt elismerem ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és nem beszélgetéseket folytatni ! Griger Miklós : Egyebekben, ha igaz volna az a ráfogás. hogy a magyar földmjvesnek pines '. évi december hó 3-án, hétfőn. érzéke a mezőgazdasági kultúra iránt : miért nem tanítják, miért nem vezetik a belterjes gazdálkodás útjára ? Miért nem bizonyítják be neki ad oculus, hogy a nemesitett búzavetőmag használata mekkora terméstöbbletet jelent, és hogy a tarlóhántás mennyire szükséges 1 A nagy- és kisbirtok dogmatikus értékvitájába mélyebben nem kívánok becsátkozni, hanem arra hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy a földreform kérdésének eldöntésénél a többtermelésen kivül más szempontokat is figyelemben kell venni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az én állásfoglalásomat például nem kis mértékben befolyásolja az a tény, hogy demokratikus politika túltengő nagybirtokrendszer mellett lehetetlen, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy egyenletesebb birtokmegoszlás mellett sűrűbb a népesség, nagyobb az állam honvédelmi ereje és igy súlya is a nemzetek egymás közötti érintkezésben . . . Baross János : Csak igy lehet integritásról beszélni ! Griger Miklós : . . . hogy oly állapotok, amelyek mellett a földmiveléssel foglalkozó nép nagyobb része el van zárva a földtől, vagy lázadásra vezetnek a meglévő állami és társadalmi rend ellen, vagy pedig kivándorlásra és természetesen elvándorlásra, a mezőgazdasági: munkások nagy tömegeinek a városokba való tódulására és nagy tömegeknek elproletárosodására. (Ugy van! half elől.) A felebaráti szereteten kivül szinte perdöntő érvnek ismerem el azt a tényt és azt az igazságot, hogy a nagybirtokrendszer túltengése kedvez a szociáldemokráciának, porhanyóvá teszi a sziveket a kommunista tanok befogadására és távolról sem szolgál oly biztos védőpajzsul a bolsevizmus ellen, mint a kisbirtok-rendszer. A magyar agráriusoknak egyik nagynevű és egyébként köztiszteletben álló vezére, Bernáth István, az Omge és a Magyar Gazdaszövetség által közösen tartott értekezleten néhány hónappal ezelőtt harsány hangon kijelentette : »Tiltakozunk az ellen, hogy a szocializmus demagógjai kezükbe kaparitsák a falut.« Hát, t. Nemzetgyűlés, annak megállapításával, illetve rektifikálásával, hogy nemcsak a szociáldemokráciának vannak meg a maga demagógjai, — bár a Károlyi-rezsim alatt ők érték el a rekordot ezen a téren — annak a szerény véleményemnek adok kifejezést, hogy az ilyen tiltakozás falra hányt borsó és semmi egyéb. Nem tiltakozással, de még üldözéssel és erőszakkal sem lehet a szociáldemokrácia terjedését megakadályozni. Baross János: Józan reformokkal! Griger Miklós: Megtanulta ezt egy igen kemény legény, Bismarck, aki a maga szocialista törvényeivel ép az ellenkezőjét érte el annak, mint amit akart. Ami akkor állt, az ma is igaz. Eszméket, amelyek nagy tömegeket hódítottak meg, erőszakkal elfojtani nem lehet, és az teszi a szociáldemokráciának a legnagyobb szolgálatot, aki vezető férfiait vértanukká avatja. A terrort, az egyéni túlkapásokat, az önbíráskodás tényeit nem tartom megengedhetőknek, annál kevésbé állammentő és nemzetmentő akciónak : de azért nem habozom kijelenteni, hogy a bolsevizmus utáni véres kitörések természetes reakciói voltak a megelőző és a világ történelmében páratlan rémuralomnak, amelyet viszont — és most arrafelé beszélek (a szélsőbaloldal felé mutat) oly őszinteséggel, amilyennel beszélni szoktam — az októberi korszakban kifejlődött, a polgárság megfélemlített tömegeibőt marxista hitvallást kicsikaró, a gyülekezési és sajtószabadságot lábbal tipró, sőt Pápán, ha jól tudom, vért ontó szocialista terror készített elő. Mindamellett
