Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-188

A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. 17 ben, hogy ha az ország kölcsönhöz jut, az ugy lesz felhasználva, hogy az ország javát szolgálja, mert az a berendezkedés, amely meg van, a küi­szinekkel el van takarva, semmi változás nincs, minden ugy marad és a kölcsönt megint el fogják költeni nem az ország gazdasági és szo­ciális restaulására, hanem politikai-, pártcélokra és kiadják olyan kiadásokra, amelyek teljesen improduktívak.^ Ha a kormány nem tud egyéb intézkedést tenni a nagy drágasági lavinával szemben,^mint­hogy önmaga megy elől a trafikárak emelésével, a tarifaemelésekkel, hogy önmaga megy dől abban, hogy a drágaság nőjjön és növekedjék, tisztára érthetetlen az, hogy miért akarják ezt a nemzetgyűlést elnapolni, hogy miért nem akarják ezt a nemzetgyűlést foglalkoztatni. Mit akar a kormány? Abszolusztikus módszer szerint akar kormányozni ? Felrúgni a nemzet­gyűlést 1 Mondja ki nyíltan, tegye meg nyíltan, ne csináljon burkolt abszolutizmust, ne csináljon pártterrort, mint ahogy azt mindig az egész vonalon csinálja. Elpanaszolták egyes képviselők azt, hogy míg a Ház nem volt együtt, hogyan sértették meg mentelmi jogukat még pedig egyszerű dolgokban, amelyeket mindenhol elismernek jognak, másutt sehol nem áll oda a rendőr, hogy egy képviselő nem nyithatja ki a száját és nem mondhatja meg politikai véleményét. Amikor ilyen esetek fordul­nak elő, hogy a csendőrök fegyverrel távolítják el a képviselőt, amikor a nyomorúság az ország­ban akkora mint most, amikor a munkanélküliség réme itt van, amikor ettől a nemzetgyűléstől nem sikerül kicsikarni másfélévi együttléte alatt semmi mást, mint egy béregyeztető rendeletet — az sem ér semmit, annak sem veszik hasznát — akkor ha kölcsönről beszélnek, ha kölcsönt akarnak fel­venni, számoljanak azzal a rettenetes nagy társa­dalmi nyomorral, amely a háttérben van, amelyre a kormány nem reagál, amelyet a kormány csak erőszakkal, terrorral akar elfojtani és féken tar­tani. Ez sikerülhet ideig-óráig, de nem fog sike­rülni az, hogy ennek természetes erejét, kirobba­nását meg tudják akadályozni. Ha az a terv itt, hogy felemeljék a lakbéreket, hogy felemeljék a szállítási díjakat, hogy felemel­jék a tarifát, ha mindig csak a drágaság nő és a tömegek érdekeivel nem törődnek, ha nem lehet kapni ez ellen megfelelő intézkedést attól a kor­mányzattól, amely itt van és egyoldalulag csinálja a maga dolgát, ahelyett hogy szembe nézne a szo­ciális nyomorúsággal és intézkedéseket tenne, ak­kor bocsánatot kérek, az a kormány ne menjen el kölcsönért, mert ha kap is kölcsönt, az ország dolgozó népe ennek nem fogja hasznát látni. Ahol a kormányzatban nincsen szociális érzék, ahol a kormány igy elzárkózik, ott nagy bajok jöhetnek és fognak jönni és nem lehet majd ezt belügyi nyomozókkal megakadályozni, mert a társadalmi nyomorúság olyan kérdés, amellyel mindenhol számolnak. A nagy. hatalmas angol birodalomnak is ez a legégetőbb problémája ez a kérdés, viszont ebben az országban nem lehet elérni azt, hogy egy béregyeztetésnél a kormáns" latbavesse erejét a kizsákmányoló nagytőkével szemben és azt mondja : birod és kell adnod és kell fizetned a hatosos napszámnál többet, mert az ember többet megérdemel s a megélhetéséhez feltétlenül szük­séges. De itt van a földbirtoknovella, itt van a fővárosi választás. Szégyen-gyalázat, hogy egy ilyen kormányzat, mint a budapesti.. . Barthos Andor : Ez is a napirendhez tartozik? Farkas István : Igen, a napirendhez tartozik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Majd meg­mondom, hogy miért tartozik ide. Idetartozik, NAPLÓ XVII. mert Budapest községi igazgatása — amelyben való részvételről lemondott az ellenzék — olyan, hogy folyton drágítják az életet, Budapest népét zsarolják helytelen intézkedésekkel és helytelen pénzügyi politikává!, a közüzemi költségeket és a terheket nap-nap után, óráról-órára növelik s az összes közüzemek ki vannak szolgáltatva a legnagyobb tehetetlenségnek és együgyüségnek. Ha ilyen pénzügyi politika mellett igazgatják a fővárost és tenyésztik a nyomorúságot, a kor­mánynak ezt nem volna szabad tűrnie. S a fő­városi választások ügye is egészen bizonytalan­ságban van. A hátunk mögött alkusznak, hogy ez politikai szempontból jó lesz-e, vagy nem lesz jó, a dolog érdemi részében azonban nem törté­nik semmi. Minthogy az év végén lejár ennek a csonka képviselőtestületnek a mandátuma is, ezt a kérdést mindenesetre törvényhozásilag kell rendezni s törvényt kell hozni erről. Itt van tehát a földbirtokreformnovella, itt van a főváros ügye, és lejár az indemnitás is. Ha majd azután vita lesz, akkor a kormány megint elő fog állani azzal, hogy az ellenzék megint sokat beszél, pedig az ellenzék csak annyit beszél, amennyi a baj. (Zaj.) Én azt látom, hogy a kormány rossz politikát követ, mert helytelen politikai módszer az, ha a kormány nem akarja a nemzetgyűlést foglal­koztatni, bár előkészített munka van bőségesen. Ha itt a nemzetgyűlésen elégedetlen hangok hallatszanak, ezek nem azt fogják előidézni, mint a ministerelnök ur mondja, hogy ezek zavarják a kölcsön lehetőségét, hanem ellenkezőleg meg­ismertetik a valóságot, az életet, s a ministerelnök ur is jobban tenné, ha nem kendőzné az ittlévő nagy nyomort és szenvedést, amely a népet lesújtja, hanem a valóságot a maga szomorú­ságában tárná fel és arra az álláspontra helyez­kednék kormányzatilag, hogy ez orvosoltassék. Ezért arra kell kérnem a t. Nemzetgyűlést, hogy ne fogadja el az elnök ur napirendi javas­latát, hanem mondja ki, hogy már holnapután folytatja a most napirenden lévő tárgyról a tanács­kozást és a legközelebbi ülésen tűzze napirendre azokat a törvényjavaslatokat, amelyek elő vannak készítve. A holnap tartandó ülésen pedig a minis­terelnök ur nyilatkozata feletti vitát folytassa a nemzetgyűlés. (Élénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök : Szól következik ? Perlaki György jegyző : Erdélyi Aladár ! Erdélyi Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Propper Sándor : Na végre halljuk a szavát ! Erdélyi Aladár : Indítványozom, hogy méltóz­tassék az elnök ur javaslatát elfogadni. (Helyes­lés a jobboldalon.) Azt hiszem, senki sincs itt, aki engem azzal vádolhatna, hogy a magam részéről örvendenék annak, ha a nemzetgyűlés nem ülésezik. Annyira nem vádolhatnak ezzel, hogy akárhányszor megtörtént, hogy ellenzéki igen t. képviselőtársaim jelentették ki, hogy sokkal jobb volna, ha nem volnék itt. Igenis, én nagyon szívesen szoktam az ülésekre eljárni. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Csodálkozom, hogy amikor a ministerelnök ur megindokolta, hogy miért tartja szükséges­nek, hogy a nemzetgyűlés elnapolja magát és indokolását arra alapította, hogy a kiküldött bizottsággal állandóan tárgyalásokban kell állnia a kormány minden egyes tagjának,... Szakács Andor: De még nincs itt a bizott­ság! Mikor lesz itt? Erdélyi Aladár: ... tehát a kormány tagjai nem jelenhetnek meg itt a nemzetgyűlésen, akkor épen az ellenzéknek van ez ellen kifogása, amely pedig mindenkor azt mondotta, hogy séreimesnek és önmagával szemben nem egészen lojálisnak tartja, hogy a kormány nem jelenik meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom