Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-188
A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. 17 ben, hogy ha az ország kölcsönhöz jut, az ugy lesz felhasználva, hogy az ország javát szolgálja, mert az a berendezkedés, amely meg van, a küiszinekkel el van takarva, semmi változás nincs, minden ugy marad és a kölcsönt megint el fogják költeni nem az ország gazdasági és szociális restaulására, hanem politikai-, pártcélokra és kiadják olyan kiadásokra, amelyek teljesen improduktívak.^ Ha a kormány nem tud egyéb intézkedést tenni a nagy drágasági lavinával szemben,^minthogy önmaga megy elől a trafikárak emelésével, a tarifaemelésekkel, hogy önmaga megy dől abban, hogy a drágaság nőjjön és növekedjék, tisztára érthetetlen az, hogy miért akarják ezt a nemzetgyűlést elnapolni, hogy miért nem akarják ezt a nemzetgyűlést foglalkoztatni. Mit akar a kormány? Abszolusztikus módszer szerint akar kormányozni ? Felrúgni a nemzetgyűlést 1 Mondja ki nyíltan, tegye meg nyíltan, ne csináljon burkolt abszolutizmust, ne csináljon pártterrort, mint ahogy azt mindig az egész vonalon csinálja. Elpanaszolták egyes képviselők azt, hogy míg a Ház nem volt együtt, hogyan sértették meg mentelmi jogukat még pedig egyszerű dolgokban, amelyeket mindenhol elismernek jognak, másutt sehol nem áll oda a rendőr, hogy egy képviselő nem nyithatja ki a száját és nem mondhatja meg politikai véleményét. Amikor ilyen esetek fordulnak elő, hogy a csendőrök fegyverrel távolítják el a képviselőt, amikor a nyomorúság az országban akkora mint most, amikor a munkanélküliség réme itt van, amikor ettől a nemzetgyűléstől nem sikerül kicsikarni másfélévi együttléte alatt semmi mást, mint egy béregyeztető rendeletet — az sem ér semmit, annak sem veszik hasznát — akkor ha kölcsönről beszélnek, ha kölcsönt akarnak felvenni, számoljanak azzal a rettenetes nagy társadalmi nyomorral, amely a háttérben van, amelyre a kormány nem reagál, amelyet a kormány csak erőszakkal, terrorral akar elfojtani és féken tartani. Ez sikerülhet ideig-óráig, de nem fog sikerülni az, hogy ennek természetes erejét, kirobbanását meg tudják akadályozni. Ha az a terv itt, hogy felemeljék a lakbéreket, hogy felemeljék a szállítási díjakat, hogy felemeljék a tarifát, ha mindig csak a drágaság nő és a tömegek érdekeivel nem törődnek, ha nem lehet kapni ez ellen megfelelő intézkedést attól a kormányzattól, amely itt van és egyoldalulag csinálja a maga dolgát, ahelyett hogy szembe nézne a szociális nyomorúsággal és intézkedéseket tenne, akkor bocsánatot kérek, az a kormány ne menjen el kölcsönért, mert ha kap is kölcsönt, az ország dolgozó népe ennek nem fogja hasznát látni. Ahol a kormányzatban nincsen szociális érzék, ahol a kormány igy elzárkózik, ott nagy bajok jöhetnek és fognak jönni és nem lehet majd ezt belügyi nyomozókkal megakadályozni, mert a társadalmi nyomorúság olyan kérdés, amellyel mindenhol számolnak. A nagy. hatalmas angol birodalomnak is ez a legégetőbb problémája ez a kérdés, viszont ebben az országban nem lehet elérni azt, hogy egy béregyeztetésnél a kormáns" latbavesse erejét a kizsákmányoló nagytőkével szemben és azt mondja : birod és kell adnod és kell fizetned a hatosos napszámnál többet, mert az ember többet megérdemel s a megélhetéséhez feltétlenül szükséges. De itt van a földbirtoknovella, itt van a fővárosi választás. Szégyen-gyalázat, hogy egy ilyen kormányzat, mint a budapesti.. . Barthos Andor : Ez is a napirendhez tartozik? Farkas István : Igen, a napirendhez tartozik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Majd megmondom, hogy miért tartozik ide. Idetartozik, NAPLÓ XVII. mert Budapest községi igazgatása — amelyben való részvételről lemondott az ellenzék — olyan, hogy folyton drágítják az életet, Budapest népét zsarolják helytelen intézkedésekkel és helytelen pénzügyi politikává!, a közüzemi költségeket és a terheket nap-nap után, óráról-órára növelik s az összes közüzemek ki vannak szolgáltatva a legnagyobb tehetetlenségnek és együgyüségnek. Ha ilyen pénzügyi politika mellett igazgatják a fővárost és tenyésztik a nyomorúságot, a kormánynak ezt nem volna szabad tűrnie. S a fővárosi választások ügye is egészen bizonytalanságban van. A hátunk mögött alkusznak, hogy ez politikai szempontból jó lesz-e, vagy nem lesz jó, a dolog érdemi részében azonban nem történik semmi. Minthogy az év végén lejár ennek a csonka képviselőtestületnek a mandátuma is, ezt a kérdést mindenesetre törvényhozásilag kell rendezni s törvényt kell hozni erről. Itt van tehát a földbirtokreformnovella, itt van a főváros ügye, és lejár az indemnitás is. Ha majd azután vita lesz, akkor a kormány megint elő fog állani azzal, hogy az ellenzék megint sokat beszél, pedig az ellenzék csak annyit beszél, amennyi a baj. (Zaj.) Én azt látom, hogy a kormány rossz politikát követ, mert helytelen politikai módszer az, ha a kormány nem akarja a nemzetgyűlést foglalkoztatni, bár előkészített munka van bőségesen. Ha itt a nemzetgyűlésen elégedetlen hangok hallatszanak, ezek nem azt fogják előidézni, mint a ministerelnök ur mondja, hogy ezek zavarják a kölcsön lehetőségét, hanem ellenkezőleg megismertetik a valóságot, az életet, s a ministerelnök ur is jobban tenné, ha nem kendőzné az ittlévő nagy nyomort és szenvedést, amely a népet lesújtja, hanem a valóságot a maga szomorúságában tárná fel és arra az álláspontra helyezkednék kormányzatilag, hogy ez orvosoltassék. Ezért arra kell kérnem a t. Nemzetgyűlést, hogy ne fogadja el az elnök ur napirendi javaslatát, hanem mondja ki, hogy már holnapután folytatja a most napirenden lévő tárgyról a tanácskozást és a legközelebbi ülésen tűzze napirendre azokat a törvényjavaslatokat, amelyek elő vannak készítve. A holnap tartandó ülésen pedig a ministerelnök ur nyilatkozata feletti vitát folytassa a nemzetgyűlés. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szól következik ? Perlaki György jegyző : Erdélyi Aladár ! Erdélyi Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Propper Sándor : Na végre halljuk a szavát ! Erdélyi Aladár : Indítványozom, hogy méltóztassék az elnök ur javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, senki sincs itt, aki engem azzal vádolhatna, hogy a magam részéről örvendenék annak, ha a nemzetgyűlés nem ülésezik. Annyira nem vádolhatnak ezzel, hogy akárhányszor megtörtént, hogy ellenzéki igen t. képviselőtársaim jelentették ki, hogy sokkal jobb volna, ha nem volnék itt. Igenis, én nagyon szívesen szoktam az ülésekre eljárni. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Csodálkozom, hogy amikor a ministerelnök ur megindokolta, hogy miért tartja szükségesnek, hogy a nemzetgyűlés elnapolja magát és indokolását arra alapította, hogy a kiküldött bizottsággal állandóan tárgyalásokban kell állnia a kormány minden egyes tagjának,... Szakács Andor: De még nincs itt a bizottság! Mikor lesz itt? Erdélyi Aladár: ... tehát a kormány tagjai nem jelenhetnek meg itt a nemzetgyűlésen, akkor épen az ellenzéknek van ez ellen kifogása, amely pedig mindenkor azt mondotta, hogy séreimesnek és önmagával szemben nem egészen lojálisnak tartja, hogy a kormány nem jelenik meg a