Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

À nemzetgyűlés 197. ülése 1923. a t. túloldalról szintén tudnék erre nézve tanukat állitani. Ha valarnikor

; valamit hibáztam, azt elismerem, tessék elébem tárni, de igen szépen kérem, hogy intenciómban ne méltóztassanak sohasem kételkedni, mert ezek mindig' a legbecsületesebbek és legobjektivebbek, amint azt csak egy minister egyáltalán kifejteni képes. Szomorú volna, ha a parlamenti kormányrendszernek az lenne az eredménye, hogy az igazságügy legfőbb őre ne tudjon objektiv lenni. Akkorj vagy meg kellene azt szüntetni, hogy azt a fontos resszortot parlamenti ember vezesse, amire szintén volna lehetőség; vagy ha már a rendszer igy van, akkor tessék nekem legalább azt elhinni, hogy más, mint a legszigorúbb igazságérzet nem vezet engem. A kérdést mi a legelső vádjogászokkal áttanulmányoztuk. Nem térek ki a részletekre, ezt ki akarom kerülni, de őszintén kijelentem, hogy az összes körülmények beható mérlegelése alapján és mindenre kiterjeszkedve az volt a szakértők egyhangú véleménye, hogy az ügy rendes büntetőbíróság elé tartozik. Pikler Emil : Nálam is igy mérlegelték volna ? Nagy Emil igazságügyminister : Amikor én, mint az igazságügy jelenlegi vezetője eképen döntöttem, engem a szakértők véleményével együtt csak lelkiismeretem vezérelt. Erről senkinek sem előzőleg, sem utólag számot nem adtam, de nem is adhatok, mert ez tisztán a jogi meggyőződés és a lelkiismeret kérdése. Nem értem a felháborodást épen Rassay képviselő ur részéről az úgynevezett minősítés kérdésében, hiszen ő, mint kiváló jogász, a legjobban ismeri a perrendtartás 325. §-át, amely szerint a biróságot az ügyészség vádja sem a minősítés szempontjából, sem a büntetés kiszabása szempontjából egyáltalában nem köti. A vádelv csak annyiban forog fenn, hogy a biróság nem tehet Ítélkezés tárgyává olyan dolgot, amit az ügyész meg nem vádolt. Ha az ügyész egyszer valamit megvádolt, akkor a biróság keze teljességgel szabad. Hogy tehát az ügy fegyházas cselekmény, vagy államfogház cselekmény-e, ebben a tekintetben a döntés teljesen a független biróság kezében van. Ismétlem mégegyszer alázatos kérésemet a mélyen t. Nemzetgyűléshez : tessék módot adni arra, hogy ez az ügy mielőbb a rendes biróság elé kerüljön. (Helyeslés jobbfelől.) Megtámadtattam még egy más okból is. Lehet, hogy helytelenül jártam el, de jószándékom volt abban a kérdésben is. Sőt az én saját pártom részéről is tettek -nekem szemrehányást, hogy annak idején miért adtam ki e kérdés eldöntéséről egy kommünikét. (Ugy vetn ! half elől.) Ennek a magyarázata a következő : Annak idején, egypár nap előtt a lapok egyrésze különböző lehetetlen kijelentéseket adott az ügyészség szájába, Fábián Béla : A főügyész nem tagadta le azt, hogy ő mondotta. Nagy Emil igazságügyminister : Az ügyészség tekintélyének rovására megy, ha ilyen kijelentéseket imputálnak, amelyeket voltaképpen nem is tett, vagy ha egyáltalán «beszéltek is ilyen kérdésről, az illető ügyész ur bizonyára mást mondott ; s ha egyszer kijelentette az igen t. ügyész ur, hogy ezt, vagy azt nem mondta, akkor el kell neki hinni. Akkor én akkép határoztam, hogy kiadtam egy szigorú utasitást, hogy az ügyészek a tényállás tekintetében újságíróknak semmiféle felvilágosítást nem adhatnak. Ekkor sok évi november hó 30-án, pénteken. 1Ô5 újságíró ur jött hozzám azzal, hogy : »Mi lesz akkor 1 Hogyan tudjuk meg ia tényállást ?« Azt mondtam : »Legyenek türelemmel a nyomozás befejezéséig ; a nyomozás befejezésekor állást fogok foglalni abban a kérdésben, hogy az ügy milyen biróság elé menjen, s akkor én meg fogom adni az objektiv felvilágosítást, nehogy önök — igy mondtam tréfából — zöldségeket írjanak össze. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! E kérdés fölött vitázni lehet, ez felfogás dolga. Én magam részéről a sajtó intézményének igen nagy tisztelője vagyok, és az, hogy a deformációit, a visszaéléseit szeretném minél inkább megnyirbálni, épen abból következik, hogy a sajtó iránt tisztelettel viseltetem. Amikor tehát egyik oldalon eltiltottam azt, hogy á hivatalok nekik bárminő felvilágositást adjanak,... Horváth Zoltán : Beszéltek ! Nagy Emil igazság-ügyminister : ... ugy éreztem, hogy nekem kötelességem számukra objektiv felvilágositást adni ; ugy éreztem, hogy ahelyett, hogy a lapok ismét napokon át Írjanak teljes tájékozatlanságban, nekem kötelességem megmondani őszintén, hogy a kérdés a kompetencia szempontjából ekképen lett eldöntve. A többi pusztán indokolás volt, ami nem köti sem az ügyészséget, sem a biróságot semmi tekintetben, amint ezt az előhb bátor voltam kifejteni. Azt mondta rólam Rassay Károly képviselő ur, hogy gyengeségnek adtam tanújelét. Ugy érzem, hogy a gyengeség sohasem az, ha valaki objektiv mer lenni, mert sokkal nehezebb objektívnek lenni, mint momentán úszni valamely áradatban. Azt gondolom, hogy én a kérdést büntető perrendtartási szempontból helyesen fogtam fel s a kritikát ebben a tekintetben mindig elszenvedem ; egyet kérek még egyszer : ne méltóztassék kételkedni legjobb szándékömb an. Ezek után újból nagyon szépen kérem, méltóztassék ezt a vitát legkésőbb ma befejezni, hogy ez az ügy mehessen a rendes biróság elé. (Élénk helyeslés jobbfelől és a közéven.) Elnök : Szólásra következik ? Forgách Miklós jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur beszéde után ugy érzem, hogy az ő beszéde és a nemzetgyűléshez intézett kérelme tulajdonképen előjátéka akair lenni annak a felfogásának, amelyet ugy a nemzetgyűlésen korábbi felszólalásaiban, mint künn akkor, ha a választóközönség előtt megjelent, kinyilvánított. Nevezetesen előjátéka akar lenni annak a szándékának, hogy ebben a Házban a házszabályreviziót mielőbb keresztülvigye, hogy igy a szólás szabadságát itt benn a Házban is, nemcsak künn az országban, korlátok közé szorítsa. Ezt kell kivennem az ő kérelméből, amelyet a nemzetgyűléshez intézett; mert ha nem ez lett volna a minister ur szándéka, akkor nagyon könnyen megtalálta volna a módját annak, hogy a napirenden levő ügyet, amelyre nézve arról panaszkodik, hogy azt már egy hét óta tárgyalja a nemzetgyűlés, — amely tárgyalásnak elnyulását ugy tekinti, hogy ez az oka annak, hogy az ügyészség a vádiratot nem tud]a elkészíteni — máskép oldja meg. Nevezetesen megoldhatta volna az igazságügyminister ur ezt a kérdést olykép, hogy — amint ez más alkalommal és más ügyekben is szokásos volt — az összes iratoknak, mielőtt azok a nemzetgyűlés elé kerültek volna, a lemásolásáról