Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-197
A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. dorn — marionettjei vagyunk. Nekem gyanús az a lánc, amelyet innen látok kiindulni, és gyanús az a reagálás is, amely bizonyos pártokban, r tekintet nélkül arra, hogy hol ülnek az illetők, vérségi alapon történik. Kétségbeesve látom, hogy mi keresztények újból marionettek vagyunk egy szinpadon. ahol a kuliszszák mögött egynéhány idegen ember ül és bennünket összeveszit, hogy még haragosabban, még mérgesebben harcoljunk abban a pillanatban, amikor a keresztény egységre van szükség. Halász Móric : Nem is olyan nagyon idegenek! Gömbös Gyula: Én ebből a szempontból nézem a dolgot és engem egy barátommal szemben szubjektivitás nem tud vezetni. Mélyen sajnálom, hogy a fajvédelmi mozgalomnak szabad csapatai, azok az önálló vállalkozók, akik nem birnak azzal a felelősséggel, amellyel én és barátaim birunk a nemzetgyűlésen az önök szine előtt és a nemzet szine előtt, saját szakállukra dolgoznak s hogy okosabbak akarnak lenni, mint mi, akik viseljük a felelősséget egész erkölcsi presztizsünkkel. Ezek az urak a fajvédelmi gondolatot meg sem értve, künn tényleg kompromittálják ezt a gondolatot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán : A propaganda következménye ! Gömbös Gyula : Én tehát kötelességemnek tartom hangsúlyozni azt, hogy azok, akik a fajvédelmi gondolatot komolyan veszik, ezentúl ne akarjanak külön utajkon járni, hanem bizzák a vezetést azokira, akik a nemzetgyűlésen felelnek azért a politikáért, amelyért küzdenek. De egyszersmind felhivom a keresztények figyelmét is, hogy ne legyünk megint egy szuggeszr tiv erőnek áldozatai ; nehogy egy szuggesztív erő olyan erővel hajtson bennünket egymás ellen, hogy lehetséges legyen a szétválás akkor, amikor a legteljesebb egységre, a nemzet erejére lesz szükség. Lendvai István : Vörös malom ! Nagy Ernő : A vörös malom már leégett. (Derültség.) Pakots József : A »Tűz« égette el ! (Zaj. Elnök csenget.) Gömbös Gyula : Ugy látom, hogy a történelmi perspektíva szempontjából az átalakulások korszakát éljük. Az átalakulás korszakában nagyon vigyáznunk kell, hogy ez az átalakulás ne legyen túlgyors, de ne legyen túllassu sem. Nem tudom ma, amikor a mentelmi jogról beszélünk, hogy vájjon ebben az átalakulási korszakban a parlamentnek szerepe a jövőben ugyanaz lesz-e, mint eddig. Megmondom őszintén : nagy időkben, történelmi pillanatokban a parlamentet alkalmatlannak tartom arra, hogy a nemzetnek irányításába befolyjon. (Zaj.) Erdélyi Aladár : Parlamentje válogatja ! Gömbös Gyula : Én a parlament mai formájáról beszélek, de azt is bevallom, hogy nem tudok jobb kiutat és épen ezért azt hiszem, hogy azoknak, akik a nemzet jövőjével foglalkozunk, meditálnunk kell afelett, hogy ha ezt a parlamentet más intézménnyel kell helyettesíteni, milyen intézménnyel helyettesítsük. Nehogy azt higyjék, hogy én diktatúráról beszélek. Én a diktatúrának akkor vagyok hive, amikor, káosz, zűr-zavar van, amelyből nem lehet kijutni másképen, mint a tömegnek erélyes vezetése révén ; csak akkor vagyok hive a diktatúrának, amikor egy ember teljes XAPLÓ XVII, évi november hó 30-án, pénteken. 191 akaratának kell érvényesülnie. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pakots József: Ezért akartak káoszt csinálni. Gömbös Gyula: Én azonban nem vagyok annak a diktatúrának hive, amely nem a lelkeknek harmóniáját célozza és nem a lelkek uralmán alapul; és nem vagyok annak a diktatúrának hive, amely a szuronyok hegyén táncol s a szuronyok segítségével csinálja a diktatúrát, mert akkor önmagammal és egész gondolkozásommal jutnék szembe azért, mert már tisztkoromban is arra a meggyőződésre jutottam, hogy igazi parancsnok csak az lehet, aki nemcsak a paragrafusok alapján, hanem a lelkek uralmának alapján is parancsol. Azt a diktatúrát tehát, amely a lelkek fölött uralkodik és akkor azt nyomatékkal látja el, ha kell: szuronnyal is ; válságos időkben helyeslem. (Felkiáltások a szé 1 sőbaloldalon: Diktatúra! Diktatúra csak egy van!) Farkas István : Minden diktatúra a kisebbség terrorja ! Gömbös Gyula : Az a kisebbségi terror — nagyon jól méltóztatik mondani, épen erről akarok most beszélni — az a diktatúra, amely nem a lelkek uralmát és szeretetét tudta magának megszerezni, mint amilyen az önök diktatúrája volt, az nem lehet üdvös ! Farkas István : Az ön által vezetett diktatúra mindig a kisebbség terrorja volt ! Propper Sándor : Hát a választási diktatúra, a ; z a lelkekből sarjadzott 1 ! Klárik Ferenc (közbeszól). Elnök : Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Halász Móric : Én nálam nem az volt ! Gömbös Gyula : Azt mondta a belügyminister ur tegnap : olyan állapotban él a nemzet, hogy nem lehet mást megállapítani, mint egy örökös sürgés-forgást, szövetkezést. Éjszakákon át összejönnek emberek és tervezgetnek. Elfelejtette azonban a belüg3 r minister ur megállapítani és megkérdezni, hogy vájjon ez nem a jelenlegi kormányzási rendszernek a következménye-e. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ez igaz, de ő is csinálta, egyik oszlopa volt !) Propper Sándor : Ennek a lelki diktatúrának a következménye ! Barthos Andor : Együtt vannak ! Gömbös Gyula : T. képviselő urak, én már többször válaszoltam ezekre a közbevetésekre. Nem tartozom az.ok közé, akik a multat megtagadják. Igenis, vállalom mindazért a felelősséget, amit tettem, vállalom azért is, hogy ma ezen az oldalon hirdetem az igazamat. Horváth Zoltán : De ez az atmoszféra a multak következménye ! Gömbös Gyula : Magyarország nehéz külpolitikai helyzete egyrészt, Magyarországnak területi csonkasága, Magyarországnak gazdasági kínos helyzete és sok ezer, és ezer embernek a szenvedése mind hozzájárulnak ahhoz, látva azt, hogy egy ellenséges gyűrűben él ez a nemzet, amelyből a legközelebbi jövőben feltámadás nem látszik, hogy vannak igenis nyugtalan magyar lelkek, akik éjszakákon át tervezgetnek és keresik a feltámadás útját. (Egy hang a szélsőbaloldalon ; A Dob- és Siv-utcában !) Klárik Ferenc : Bombával és nyakelvágással ! Fábián Béla : Ottónál próbálják és elvágják érte az ékszerész nyakát ! (Egy hang a 29
