Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

18í A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. évi november hó 30-án, péntehen. Őrgr. Pallavicini György : ... s bár azt hiszem, hogy meddő az ellenzék felszólalása a mcst fen forgó mentelmi jogi sérelemmel szemben is, még sem foglalhatom el azt az _ álláspontot, mely szubjektív szempontból vizsgálja a mentelmi jogot, mert sem párt-, sem személyi szempont nem vezethet bennünket akkor, amikor egy mentelmi jogi sérelmet vizsgálunk és azt akarjuk megitélni, hogy történt-e mentelmi jogi sérelem, vagy sem. Tény az, hogy igen súlyos mentelmi jogi sérelmek fordultak elő a múlt, sőt a mostani nemzetgyűlés alatt is, amelyeket megtorlatlanul követtek el. Utalok a Rakovszky —Beniezky—Andrássy-, azonkivíil a Beniezky- és Szmrecsányi-esetekre, utalok Huszár Elemér t. képviselőtársam esetére, ahol kimondatott ugyan a mentelmi jog sérelme, de semmiféle megtorlásról nem tudunk. Utalhatnék számtalan más esetre is, amikor bizony igen könnyelműen és a régi jogi felfogástól eltérően Ítélkezett a Ház, de nem akarok ezekről a kérdésekről beszélni, hiszen mindannyiunknak élénk emlékezetében élnek azok, és nem is akarok összehasonlítást tenni az 1921 novemberében történt letartóztatás és őrizetbevétel és Ulain képviselő ur mostani őrizetbevétele között, mert hiszen az az eset egészen más volt, hiszen egy olyan vád konstruálása, hogy lázadás lehet-e a koronás király mellett, annyira különös és furcsa, hogy tényleg csak forradalmi országban fordulhat elő. Ha pártszempontok vagy személyes érdekek vezetnének, akkor valóban a legtisztább örömmel, a kárörömmel nézhetném ezt az esetet, (Zaj jobbfelöl.) és csak várnom kellene, hogy a többi urak mentelmi joga is meg fog sértetni, akik annak idején Ulain Ferenc t. képviselőtársammal egy pártban, sőt egy lelkesedésben éltek, mert hiszen megtörténhetik, hogy egy kisebb-nagyobb rezsimváltozás után majd tetten érik a mai ministerelnököt, vagy akár a mai belügyministert is, ami könnyen bekövethezhetik. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az osztó igazságnak vannak ilyen különös esetei, és meg lehet győződve az igen t. kormánypárt, hogy amikor Ulain Ferenc t. képviselJtársunk annak idején a kormánypártnak, ha nem is itteni padjain, de nagyon bizalmas pártberkeiben ült, ő sem gondolt arra, hogy talán el fog következni az az idő, amikor vele történik meg, valószínűleg megtorlatlanul, hasonló igazságtalanság. Ulain Ferenc politikája a legtávolabb áll az én politikai felfogásomtól. Az ő szabadkőműves múltja, az ő forradalmi szabadkirályválasztó jelene mélységesen elválaszt tőle, minthogy pedig személyesen nincs is szerencsém őt ismerni: senki sem vádolhat azzal, hogy talán szubjektiv baráti érzések vezetnek akkor, amikor az ő mentelmi ügyével foglalkozom és mentelmi jogának megsértését kivánom konstatálni. Itt nincs szó Ulain Ferenc t. képviselőtársunk személyéről, itt a mentelmi jogról van szó, amely közös kincsünk, amely egyik alkotmányos garanciánk. Itt a képviselők szabadságáról van szó, de nemcsak arról, hanem a nemzetgyűlés tekintélyéről is, amely nem engedi meg ezeket a sorozatos mentelmi jogi sérelmeket, mert általuk aláásnák ennek a fiatal és különös származású nemzetgyűlésnek tekintélyét, amely mögött nincs jogfolytonosság, nincs egy régi országgyűlés tisztelete, amely egy rendeletből keletkezeit, s amely a köibacsülést, a tekintélyt csak akkor tudja magának megőrizni, . . . Cserti József : Ha tiszta választásokból kerül ki! Őrgr. Pallavicini György: . .. egyrészt, ha tiszta választásokból kerül ki, másrészt, ha tekintélyét és tagjainak személyes szabadságát megőrzi. (Igaz! ügy van! balfelőL) Huszár Elemér : A tiszta választásokról Márffy tudna beszélni! Őrgr. Pallavicini György : Sokkal könnyebb helyzetben van csonka Magyarország nemzetgyűlésével szemben a régi országgyűlés, amely merithet régi tradícióiból, meríthet a századokon keresztül keletkezett közbecsülésből. Ha egy ilyen régi országgyűlés elkövetett olyan hibát, mint amilyet ez a nemzetgyűlés tényleg elkövetett, talán még megfeledkeznék erről a közvélemény. De nekünk, akik itt csonka Magyarországon vagyunk, óvakodnunk kell attól, hogy a nemzetgyűlést pártszempontból, vagy személyes bosszú szempontjából balkáni nívóra sülyesszük. Ebben nemcsak a kormány volna hibás, de a többség is, ha a kormány intenciói szerint megszavazná azt, hogy Ulain Ferenc mentelmi jogán sérelem nem esett, és ha a fogvatartást helyeselné, mert hiszen akkor opportunizmusból a hatalomhoz szegődnék és a tekintélynek előbb emiitett lerontása teljes mértékben sikerülne. Nem akarom a ^ Rakovszky—Andrássy— Beniezky-féle eseteket előhozni. Teljesen elegendő az, ha ugy az előadói javaslatot, mint a kisebbségi kifogásokat elolvassuk. Ezekből egész világosan megállapítható, hogy Ulain Ferenc képviselőtársunk fogvatartása teljesen felesleges és elhibázott dolog, eltekintve attól, hogy tettenérésről nézetem szerint egyáltalán nem lehet szó. De még ha tettenérés történt volna is, világos dolog és^ nem lehet ezt kimagyarázni, hogy nem tettenéréskor tartóztatták le. Az összes szereplőknek, különösen a főtanunak, Döhmel-nek szerepe mutatja, hogy itt a kormány agent provocateur-je beugratta Ulain képviselőt. Bár nem is tudjuk, — és azt hiszem, sem a mentelmi bizottság, sem a nemzetgyűlés nem lehet ebben biró — hogy vájjon egyáltalán felült-e ő ennek a beugratásnak! Az, hogy valaki Münchenbe akar utazni és érintkezést keres bizony-os más körökkel, még nem vétek. (Zaj a jobboldalon.) A szerződés nem volt tulajdonképeni szerződés; ez is kitetszik a jelentésből, mert hiszen a másik fél valószínűleg nem is tudott róla. Én legalább sehol sem látom bebizonyítva, hogy Hitlerek tudtak volna valamit erről. Nem tudjuk megítélni azt sem, vájjon Hitlerek voltak-e olyan hatalom Bajorországban, hogy nekünk, illetőleg ezeknek az uraknak segítségükre tudtak volna jönni. Hiszen látjuk, hogy Hitlerek saját hazájukban sem tudtak semmire sem menni. Micsoda efemer gondolat hát az, hogy itt, Magyarországon, államellenes felfordulást tudtak volna előidézni azok, akik saját hazájukban se tudtak puccsot keresztülvinni! Ha azonban a képviselő ur szándékát kifogásolják, vagy ha azt gondolják olyan veszedelmesnek, hogy ebből tettenérést akarnak konstruálni, akkor — ki kell jelentenem — én a szándékot sem látom fenforogni. Ha pedig a szándék meg is lett volna, egyáltalán nem látok okot arra, hogy ezért egy képviselő fogvatartassék, annál kevésbé, mert az ő szökéséről úgysem lehet szó, a büntetés mérve pedig nem lehet olyan nagy, — még ha az összes vádak bebizonyulnának is — hogy ötévi államfogháznál nagyobb büntetést kaphatna. Horváth Zoltán: A bajor terrorfiuk már itt voltak ! Őrgr. Pallavicini György: Hogy itt A^oltak-e vagy sem, azt én igazán nem tudom; amennyiben itt voltak, valószínűleg le is vannak csukva, de a rendőri jelentésekből nem látok erre vonatkozólag semmit.