Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

174 À nemzetgyűlés 196. illése 1.92,3. évi november 29-én, csütörtökön. a választásokon ! (Nagy zaj és élénk ellen­mondások a jobboldalon.) Ezek voltak a bri­gantik ! Barthos Andor : Az enyémek nem ! Elnök : Friedrich István képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasí­tani. Létay Ernő : Főkortesek voltak a válasz­tásokon ! (Folytonos nagy zaj és közbekiáltá­sok a Ház minden oldalán.) Elnök : Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A belügyminister urat illeti folytatólagosan a szó. Rakovszky Iván belügy minister: T. Nem­zetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Már' csak néhány rövid szót akartam mondani. Ott hagytam abba, hogy kijelentettem, hogy szi­ves-örömest hagyom el ezt a ministeri széket, csak becsülettel szeretnék innen távozni. Én a becsületemet nem arra teszem fel, hogy az em­ber végleges eredményt tud-e elérni vagy sem, mert ez elvégre nemcsak a lelkiismeretesség­től, hanem a képességektől, az engedményektől, gyakran a véletlentől függ. A becsületemet azonban felteszem arra, (Zaj. Halljuk! Hall­juk!) hogy mindig, minden körülmények kö­zött megteszem a kötelességemet, ugy, amint a lelkiismeretem diktálja. (Éljenzés a jobb­oldalon.) A jelen esetben is arról van szó, hogy váj­jon az éles támadásokkal szemben folytassam-e azt a munkát, amelyet kitűztem magam elé ; folytassam-e lankadatlanul azt a munkát, hogy ebben az országban rend és konszolidáció legyen. Ennek a törekvésemnek egyik lánc­szeme ez a mostani esemény is ; igy fogok to­vább is cselekedni, mert a lelkiismeretem igy diktálja és igy tudom magam előtt megmen­teni a becsületemet. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Szólásra következik I Forgács Miklós jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ne mél­tóztassék hátrányos következtetéseket vonni sem reám, sem azokra a barátaimra, akik a nacionalizmusnak ezen megható házi versenyé­ben (Derültség a szélsőbaloldalon.) bizonyos hidegséggel ültünk és néztük végig a dolgokat. Mi azonban évek óta ki vagyunk rekesztve ezekről a versenyekről; nem jut nekünk előkelő páholyhely, még a nézőközönség sorában sem^ hanem legfeljebb a palánk mögött tudunk be­nézni oda, ahol az igazi hazafiak mentik a ha­zát, de legtöbbször mentik saját magukat. (Ugy van ! Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék belátni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai után nekünk jogunk van ezzel a látvánnyal szemben avval az aggodalommal élni, hogy talán csak műbirkózásról van szó, (Ugy van ! a szélcőbaloldalon.) és mi, jámbor nézők esetleg még' tanúi lehetünk annak a je­lenetnek, amikor a haragos ellenségek talán újra barátokká fognak válni. (Ugy van! bal­felől. Mozgás a jobboldalon.) Rakovszky István : Mint lelki egészsége­sek ! (Derültség balfelől.) Rassay Károly : De a lefolyt jelenetek és az elhangzott beszédek is igazolják azt, hogy en­nél az ügynél, bármennyire is akarja valaki kikapcsolni a politikát, erre nem képes. Nem is lehet, t. Nemzetgyűlés ! Végre is ez egy eminenter politikai bűnügy és szerintem nem lehet kikapcsolni a politikát azért, mert ennek a bűnügynek világánál egy hihetetlen mély, veszedelmes szakadékot kell látnia minden be­csületes, elfogulatlanul gondolkodó embernek. T. Nemzetgyűlés ! Épen ezért nekem is le­hetetlen meg nem látnom bizonyos jelensége­ket és lehetetlen azokból a jelenségekből bizo­nyos következtetéseket le nem vonnom. Ha a jogi szempontokat venném, akkor talán a biró szerepére kellene vállalkoznom. A birónak csak a jogi szempontokat lehet tekintenie, de aki politikus, aki hivatásánál fogva érzi magát arra jogosítottnak, hogy po­litikával foglalkozzék, annak nemcsak a jogi szempontokat kell tekintenie, hanem a politi­kai következményeket is le kell vonnia és mér­legelnie. Én azt hiszem, hogy nem eshetik az objektivitás rovására, ha valaki a politikai szempontokat is meglátja, ugy, amint meglát­ták a túloldalról és meglátták erről az oldalról is ; csak az szükséges, hogy az ügyek vizsgá­latánál bizonyos, a napi politikán és a párt­küzdelmek ködén felül emelkedő magaslatra emelkedjék az, aki az üggyel foglalkozik és ez a magaslat nem lehet egyéb, mint az az igazság, hogy az állami rend mindenekfelett való. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) JBa valaki erre az álláspontra tud helyez­kedni, akkor nyugodtan foglalkozhatik a poli­tikai konzekvenciákkal is, mert az a magas álláspont, ez a magas szempont megvédi attól, hogy elfogult legyen, vagy pártpolitikai szem­pontokat vigyen bele az egész ügybe. Magának a mentelmi ügynek tárgyalásá­nál, azt hiszem, hogy a leghelyesebb tárgya­lási metódus az, ha valaki a logika szabályai szerint négy részre osztja fel ezt az egész ügyet, és annak sorrendjével foglalkozik. Az egyik a mentelmi jog felfüggesztésé­nek kérdése, a másik a mentelmi jog megsérté­sének kérdése, a harmadik az a kérdés, hogy indokolt és lehető-e, hogy a Ház beleavatkoz­zon a fogvatartás kérdésébe, a negyedik pedig annak vizsgálata, vájjon a kormány, a Ház el­nöke és mindazok a tényezők, akik ezzel az üggyel az előző stádiumban foglalkoztak, tanu­sitották-e azt a szükséges elővigyázatot, amely — eltekintve ettől az ügytől — mindenkor szük­séges és helyes, hogy a mentelmi jog megvé­dessék. Mindezeknél a szempontoknál szerintem abból a természetes felfogásból kell kiindulni, hogy a mentelmi jog az egész törvényhozásé és az egész törvényhozáson keresztül az egész államé. Nekem szükségem is van arra, hogy hangsxtlyozzam ezt a szempontot, mert ha csak abból a szemszögből nézném, hogy ez a men­telmi jog a szóban lévő képviselő uré, vagy pedig a barátaié, akkor meg kell őszintén mondanom : nem tartanám érdemesnek, hogy az üggyel foglalkozzam. Helyeslés balfelől.) Azt mondotta Szilágyi képviselőtársam, hogy akármilyen álláspontot vallottak is a szó­ban levő urak, ez nem lehet jelentékeny és nem lehet befolyással a kérdés eldöntésére. Nem le­het kárörvendezni — mint ahogy a t. képviselő ur mondotta. Hát kárörömről nincs szó, azon­ban kénytelen vagyok egy igazságot megálla­pítani. (Halljuk ! Halljuk !) Aki az erőszakot es a törvénytelenséget a hatalom birtokában hit­vallásává tette, annak nincs joga. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) nincs erkölcsi joga az ül­dözés korában a törvényre és jogra hivatkozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom