Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

168 Á nemzetgyűlés 196. ülése 1923. évi november 29-én, csütörtökön. Rakovszky Iván belügyminister : Méltóztassanak megengedni, hogy kellő higgadtsággal és kellő lelkinyugalommal foglalkozzam Eckhardt képviselő urnák azzal az állításával, hogy az egész nyomozás, a résztvevők letartóztatása tisztára azért történt, hogy az Eskütt-ügynek és a részvény-ügynek a kormányra nézve kellemetlen aktái az illetőktől _ elvétessenek és azok a kormány kezébe kerüljenek. Én Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat tehetséges embernek tartom, akinek képzettsége és műveltsége is határozottan elismerésreméltó, és aki, ha idővel megszerzi a kellő higgadtságot és nyugodtságot, a politikai életben karriert futhat be, de figyelmeztetem a képviselő urat arra (Zaj a balközéven. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a Mikszáthtól származó politikai közmondásra, hogy minden képviselő, minden politikus pályája kezdetén mérlegre tétetik, és ha akkor könnyűnek találtatik, könnyűnek fog találtatni mindaddig, amig politikus marad. A képviselő ur itt a nemzetgyűlésen több izbeu használta a »kakaóbomba« kifejezést és a tegnapi ülésen kijelentette, hogy az Aporféle toborzás ügyében a belügyminister blamirozta magát, amikor komoly államellenes bűncselekményről, jogtalan toborzásról beszélt. A képviselő ur legutóbb A Nép november 10-iki számában épen az Ulain-üggyel, épen a bajor forradalommal kapcsolatban nagyhangú kijelentéseket tesz, amelyek jóformán már a megjelenésük pillanatában meg voltak cáfolva, és a képviselő ur tegnapelőtt itt a Házban felállt és azt állítja, hogy ez a nyomozás az Eskütt-ügy és a részvény-ügy aktáinak elvétele céljából történt. Állította ezt anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna meggyőződni róla, van-e állításának csak legcsekélyebb alapja is. Egy nemzetgyűlési képviselő felelős mindazért, amit a nemzetgyűlésen elmond, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) nemcsak azért, hogy jóhiszemüleg mondja-e el, hanem azért is, hogy vette-e magának a fáradságot, hogy meggyőződjék arról, vájjon állításának van-e alapja, igen vagy nem 1 (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A képviselő ur a jelen esetben tudhatta, — mert hiszen ezek a vádak régen felmerültek, és azok, akik felvetették, elhallgattak vele — hogy ezek az állítások a valóságnak nem felelnek meg, és mégis itt törvényhozói felelősségének, a nemzetgyűlés tekintélye iránti kötelességének tudatában hangoztatta ezeket a vádakat. Figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy ha továbbhalad ezen az utón, a mérlegre tétetvén, könnyűnek fog találtatni és könnyű fog maradni politikai pályája végéig. (Tetszés és taps jobbfelől.) Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a kérdéseknek általam jelzett második komplexumára, a mentelmi jog megsértésének a kérdésére. Ennek a kérdésnek tárgyalása folyamán a képviselő urak már a mentelmi bizottságban is (Zaj balfelől) nagy súlyt fektettek annak eldöntésére, vájjon akkor, amikor Ulain képviselő urat letartóztatták, ez a letartóztatás, az őrizetbevétel ténye vele kellő módon közöltetett-e. Őszintén megvallva, nem tudom megérteni, hogyan lehet erre a kérdésre különösebb súlyt fektetni, amikor az őrizetbevételnek semmiféle formalitása semmiféle törvényben előírva nincs. A Sherlock Holmes regényekre, vagy kalandorfilmekre emlékeztet engem ennek a kérdésnek felvetése, ahol »a törvény nevében foglyom«, vagy »fel a kezekkel!« és más hasonló kiáltásokkal szokás letartóztatni, vagy őrzetbevenni a delikvenseket, a gyakorlatban azonban az ilyen őrizetbevétel és előállítás sokkal egyszerűbben történik. Ha én valaki mellé odaállítok detektívet (Zaj balfelől.) és ennek azt az utasítást adom, hogy az illető urat kisérje ide, vagy oda, ezzel az őrizetbevétel ténye megtörtént. Semmi különösebb formalitás nem szükséges hozzá és a legkevésbbé nem szükséges hozzá az, hogy az illetőnek ez külön, expressis verbis tudtára adassék. (Zaj balfelől.) Rakovszky István: Csak tudnom kell róla! Haller István: Ez nem áll! Ha egy tanút elővezetnek detektívek, az még nincs őrizetbevé ve ! Rakovszky Iván belügyminister : Mindezen a tényen természetszerűen nem változtathat az sem, ha az eljáró rendőrközeg a szükséges hivatali utasítások megnyerése végett esetleg utasításokat kér, vagy bizonyos dolgokról meggyőződik. Az, hogy a rendőrközeg valakit tettenérvén, először felettes hatóságától utasítást kér, a tettenérés kérdését nem befolyásolja, de egyszersmind nem tekinthető haladéknak az sem, ami különben lényegtelen, hogy a letartóztatás a tettenérés után azonnal, vagy később következett-e be. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De kérdeni, van-e egyetlenegy olyan jóhiszemű ember ezen a nemzetgyűlésen, aki elhiszi azt, hogy ha egy, végeredményben magasabb műveltségű és különösen a rendőri eb járással is tisztában levő, — mert ügyvédi képzettségű — egyént beültetnek a vonatnak egyik fülkéjébe és melléje ültetnek egy detektívet,' az illető ne tudta volna, bogy őrizetbe van véve és elő fogják állítani. (Zaj balfelől.) Haller István: Lehet szórakoztató detektív! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister : Ezek azok a bizonyos gyerekes védekezések, amelyekkel a hibát elkövetett diák szokott a tanárja előtt védekezni, amelyek azonban nem alkalmasak arra, hogy ebben az ügyben komoly vita tárgyává tétessenek. Lendvai István: Ez komoly 1 Rakovszky Iván belügyminister : De tovább megyek, képviselő urak. Tettenérés esetében teljesen mellékes, hogy a letartóztatás azonnal, vagy később következik-e be. Ezt az irányadó törvényhely szövegével tudom bizonyitani. A képviselők mentelmi jogára per analogiam a delegáció tagjaira alkalmazott és törvényben körülirt mentelmi jog szabályait szokás alkalmazni. Az 1867 : XII. te. idevonatkozó 47. §-a azt mondja, hogy képviselők le nem tartóztathatok se bűntett, se vétség miau. így fejezi ki maga (olvassa): ... »a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek eg*yütt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyás nélkül se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek«. (Zaj balfelől.) Huszár Elemér : Beniczky Ödönt annak idején miért tartóztatták le % (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Most egyelőre az TJlain-ügynél vagyunk, a Beniczky ügy nem tartozik ide. Ha pedig arról fogok beszélni, majd Ulaint fogják felhozni ! (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Rakovszky Iván belügyminister : A törvény azt mondja, hogy tettenérés esetét kivéve, nem lehet képviselőket letartóztatni, kimondja tehát azt, hogy tettenérés alkalmával azonnal letartóztathatok. Ebből tehát az következik és minden jogászilag gondolkozó ember csak azt a következtetést vonhatja le, hogy tettenérés