Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-196

158 Á nemzetgyűlés 190. illése 1923. látom, hogy mit kérnek, tudom magatartásomat eszerint szabályozni: tehát tisztelve az ő politikai álláspontjukat, egészen másképen Ítélem meg őket, mint amikor bent, a kormánypárt soraiban, esetleg meg nem engedett módon belső ellenzéket alkottak és nem tudtuk utóiérni a kezeiket és nem tudtuk megmagyarázni egynémely kérdésben az egységespárt álláspontját amiatt, mert a fajvédők bent voltak az egységespártban. Rassay Károly: Ez igy van! Teljesen igaz! Szilágyi Lajos: Tehát semnú egyéb nem történi Semminemű közeledést feléjük nem tettem, semmivel nem érzem magamat hozzájuk közelebbállónak; az azonban elismerendő, hogy most nyíltan, egyenesen és őszintén szemben állanak a kormánnyal, mig ezelőtt nem ez volt a helyzet. Sokkal többre beesülöm az ilyen politikai ellenfelet, mint amikor itt, az ellenzéki oldalon találok kormányt támogató ellenzéket... Pikler Emil: Kik azok? Szilágyi Lajos: . .. vagy amikor a túlsó oldalon, a kormánypárt soraiban látok ellenzéket mutatkozni. (Zaj.) Rassay Károly: Ez az! Nagyon helyes! Barthos Andor: Tessék megmondani, kik azok ! Ilyent nem lehet általánosságban mondani ! (Zaj.) Ez kimegy az országba, ezt hallják! Gömbös Gyula : Tessék feliratkozni és beszélni ! Más is kimegy az országba! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: Az sem altérai, hogy a király puccs idején gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István és más képviselőtársaim mentelmi jogának elbirálásánál akár Gömbös Gyulát, képviselőtársamnak, akár másnak mi volt az álláspontja. Én akkor nyiltan kifejtettem álláspontomat, akkor is szembeállottam a kormánnyal. Fel kell azonban hivnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy akkor is gróf Bethlen István ministerelnök ur volt a kormány feje, tehát a történtekért akkor is ő volt felelős elsősorban .. . Berki Gyula: Vállalja! Szilágyi Lajos: ... és az alkotmányos felfogás szerint Gömbös Gyula és társai nem voltak felelősségre vonhatók. (Zaj jobbfelől.) Nem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy kárörvendoen örüljek annak, hogy most a fajvédőcsoport egyik tagjának sértetett meg a mentelmi joga. Az »ugy kell neki« álláspont nem volna komoly és nem volna méltő egyikünkhöz sem. Ebből kifolyólag nem lehet kapcsolatba hozni ezt a kérdést Gömbös Gyulának akkori, általam most is elitélt álláspontjával. A szociáldemokrata párt álláspontját ebben a kérdésben elejétől végig teljesen és tökéletesen osztom ; majdnem azt kellene mondanom, hogy Farkas István t. képviselőtársam ugyanazokat fejtette már ki, amelyeket én szándékoztam kifejteni. Csak a végső konklúzió tekintetében nem értek egyet a. szociáldemokrata párttal, mert ők mindazok után, amiket Farkas István t. képviselő ur a párt nevében kifejtett, arra az álláspontra helyezkednek, hogy nem szavaznak a mentelmi jog bizonyos kérdésében. Én a szociáldemokrata pártnak ezt a semlegességét nem értem. Eddig mindig határozottan és nyiltan állást foglaltak és most látom először, hogy megállanak, passzive viselkednek és kivonják magukat a nyilt állásfoglalás alól. Én azt hiszem, ennek az a magyarázata, hogy a szociáldemokrata párt nem volt egységes ebben a kérdésben ; valószínűleg belső harcok előzték meg ezt a határozatukat és a szociáldemokrata párt tagjai ma sincsenek egy^ véleményen ebben a kérdésben. Ezt annál inkább sajnálom, mert én, aki annyiszor és oly világosan leszögeztem álláspontomat szemben a szociáldemokrata párttal, a mentelmi jog terüleéri november 29-én, esiltöriöhon. té.n mozgó ezt a kérdést, a mentelmi jog meg sértésének, vagy meg nem sértésének kérdését azok közé a kérdések közé soroltam ezideig, melyekben abszolúte semmi akadálya sincs annak, hogy egymást tökéletesen megértsük. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) De nem szabad, hogy befolyásoltassa magát az ember ennek a kérdésnek elbirálásánál a sajtó állásfoglalása által sem. A liberális ellenzéki képviselők néhány hét óta amúgy is rendkívül különös helyzetben vannak a saját sajtójukkal szemben. Azt kell látnunk, hogy épen a liberális napilapoknak nagy része formálisan elvárja tőlünk, liberális képviselőktől, akik igen nehéz időkben kétségtelen tanujeleit adtuk annak, hogy valóban liberális felfogásnak hódolunk, hogy máról-holnapra, minden átmenet nélkül a kormányt támogató képviselők sorába álljunk . . . Rassay Károly : Én tőlem követelhetik ! Szilágyi Lajos : . . . vagy a kormányt támogató pártba bevonuljunk. Nem tudom, honnan indult ki ez a mozgalom a sajtóban, de feltűnő és abszolúte semmi magyarázatát nem tudom adni annak, hogy azt a kormányt, amely liberális szempontból egész sereg kifogásolni valót hagy fenn, miért kellene nekem tűzön-vizén keresztül és minden körülmények között támogatnom. Rupert Rezső : Egy konkrét kérdésben találkozhatunk ! (Zaj bal felől) Szilágyi Lajos : Az a körülmány, hogy az egységespártból az antiszemita képviselőknek egy része, — hangsúlyozom, hogy csak egy része — . . . Rassay Károly : Ez helyes : egy része ! Szilágyi Lajos: ... kilépett és az ellenzéki oldalra átjött, csak nem késztethet engem arra, hogy feladjam ellenzéki álláspontomat és most már a kormány szekerét toljam ? (Zaj.) Berki Gyula: Nem is várjuk! Szilágyi Lajos : Bizonyítani tudom, hogy irányváltozás részünkről nem történt s ha azt mondom a fajvédőcsoportra, hogy tizenkilenc, akkor a kormányra azt kell mondanom, hogy egy hijján húsz. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Én semminemű irányváltozást nem látok és az antiszemita képviselőknek ki- vagy belépését nem tartom olyan fontos eseménynek, hogy azzal kapcsolatban a magam politikai álláspontját megváltoztassam. Rupert Rezső : Nem erről van szó, csak arról, hogy a hazaárulókkal el kell bánni! Szilágyi Lajos : Ez a megjegyzésem, a liberális sajtónak arra az érthetetlen magatartására, amellyel formálisan terelgeti a tömegeket a kormányt támogató táborba. Rassay Károly: Az a baj, hogy a politikusok nem eléggé tiltakoznak ellene! Szilágyi Lajos : Ami a napirenden lévő kérdést illeti, mély sajnálattal látom, hogy a sajtó annak csak azon része iránt mutat meleg érdeklődést, amely szenzáció jellegű, mig magának az ügynek érdemével alig foglalkozik, Pedig ha arra gondolok, hogyha egy parlamenti újságírót a legcsekélyebb bántódás érne, minő általános felháborodás követné azt a sajtó hasábjain, akkor azt kell mondanom, hogy a sajtó igen t. képviselői a saját kari sérelmeiket sokkal fontosabbaknak Ítélik, mint a mentelmi jog sérelmét, holott a mentelmi jog sérelme egyik legfontosabb alkotmánybiztositékunk megtámadása vagy elkobzása. A zsidóságról és a pogromról is nyiltan kell immár beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem minden pogromkisérlet ós minden pogrom után halálbüntetés jár. Én, igenis, minden pogromkisérletet, minden pogromot akasztófával büntetnék,