Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november hó 28-án, szerdán. 151 Az elbocsátás azonban nem a szakemberek véleménye alapján történt meg-, hanem alakí­tottak egy létszámcsökkentő bizottságot telje­sen laikus emberekből, akik műszaki kérdé­sekhez egyáltalán nem értenek és amikor a műszaki igazgató kifogásokat tett egyes sze­mélyek^ elbocsátása ellen, azt állítván, hogy azok nélkülözhetetlenek, hogy azokra az üzem­nél műszaki szempontból feltétlenül szükség van, a műszaki igazgatónak ilynemű megál­lapítását teljesen figyelmen kívül hagyták és az a bizottság a maga felfogását, a maga gondolatmenetét vitte bele az egész elbocsá­tásba, így történhetett meg az, hogy a válla­latnak az elbocsátás után a megüresedett helyeket másokkal pótolnia kellett, miáltal kettős terhet nyomtak a vállalatra. Ezenkívül az elbocsátott alkalmazottat is igazságtalan elbirálás alapján bocsátották el. Leszek bátor néhány esetet kiragadva, azokat a nemzetgyűlés előtt ismertetni. A műszaki alkalmazottak közül például elbocsátottak egy Schöniuger József nevű lakatost, akinek már neve is mutatja, hogy Schöninger nem lebet más, mint izraelita. (Ellenmondások jobb­felől.) De nem is ez volna a fontos, nem a fele­kezeti kérdést akarom bolygatni, hiszen eléggé bolygatták ezt azok az urak, akik a létszám­csökkentést végrehajtották. Csupán azt a tényt konstatálom, hogy ez 43 éves ember, aki 23 évig állott a vállalat alkal­mazásában, az egyik szemét a vállalatnál vég­zett^ munkája közben vesztette el és az egyik kezére csaknem teljesen megbénult. Az ilyen embert ott kellene tartani és ha eddig alkal­mazni tudták, alkalmazni lehet őt továbbra is, de egyszerűen kidobták azon az alapon, hogy a létszámcsökkentési törvény módot ad nekik a felesleges alkalmazottak elbocsátására. Batitz Gyula : Belevitték a humanizmust ! Kabók Lajos: Ebből tényleg meg lehet ál­lapítani, mennyire vezérelte a létszámesök­kentő bizottságot a humánus érzés. Hiszen ha csak parányi humánus érzés is lett volna ben­nük, ilyen igazságtalanságot nem követtek volna el, mert az olyan ember, aki csaknem negyedszázadot töltött el a vállalatnál és ott­hagyta egyik szemevilágát, egyik keze Pedig úgyszólván a vállalat érdekében végzettmun­kájában csonkult meg, joggal megérdemelte és elvárhatta volna azt, hogy^ ha eddig- tudott szolgálatot teljesíteni, továbbra is meghagy­ják a szolgálatban. De mivel nem tartozik ahhoz a valláshoz, amely napjainkban ott meg­felel a követelményeknek, többi társaival együtt neki is távoznia kellett. Ha a forgalmi személyzet létszámcsökken­tését vizsgáljuk, ott is igen súlyos visszaélése­ket és igazságtalanságokat látunk. Egyszerűen megállapították, hogy ki milyen politikai felfo­gást vall, ki milyen politikai elvnek áll szolgála­tában és akikről megállapították, hogy ők azok a bizonyos szociáldemokraták, vagy pedig zsidó vallásúak, azok : ki a vállalatból ! Ilyen értelemben történt meg a forgalmi személyzet köréből is az elbocsátás. A kereskedelemügyi minister ur a legfőbb őre a villamosvasútnál! is. Nagyon sajná­lom, hogy ebben* a pillanatban sincs alkalmam közvetlenül a minister úrhoz szólni interpellá­cióm keretében, de nagyon örvendek annak, hogy jelen van a népjóléti minister ur, aki a törvény tárgyalása alkalmával azt a komoly kijelentést tette, hogy ha mégis történnék valami hiba, ha mégis történnék valami igaz­ságtalanság, erre vonatkozólag az volt a meg­állapítás : »a tisztviselők vagy alkalmazottak azonban, akik a javaslat erejében elbocsátásra kerülnek, mindenesetre megtalálják azt az utat, amelyen, ha velük bármiféle jogtalan­ság vagy sérelem történik, rekurzusuk van, ha máshova nem, magához a kereskedelemügyi miiristerhez, akinek engedélye és felügyelete alapján történik az egész kérdés tárgyalása.« Igen t. minister ur, mély tisztelettel appel ­hálok most erre a kijelentésére és ennek alap­ján árra kérem a minister urat és a kereske­delemügyi minister urat is, hogy azt a sok sú­lyos igazságtalanságot, amely itt az elbocsátá­soknál történt, méltóztassék rövid időn belül nemcsak vizsgálat tárgyává tenni, hanem oly intézkedéseket elrendelni, amelyek a felzaklatott lelkiállapotokat megnyugtatják, hogy azok az emberek, akik érzik és tudják a maguk ügyé­nek igazságtalan elintézését, megnyugodjanak. Hiszen itt 119 családnak lelkiállapota, megél­hetése, békéje, jövője és mindene van feldúlva, mert az elbocsátandókat olyan emberek közül válogatták ki, akik már azt remélték és hitték, hogy véglegesen megállapodtak a vállalatnál, akik azt remélték, hogy ha elkerülnek is a vál­lalattól, csak nyugdíjaztatás alapján kerülhet­nek el. Most pedig nincs nyugdíjaztatás és a vég­kielégítés is súlyos igazságtalanságokat tar­talmaz, mert nem az időközben kialakult törzs­fizetés alapján állapítják meg az összeget. Már az előbb megemlítettem, milyen módon emelte a vállalat igazg*atósága jó idő óta a fizetéseket. Ide belevitték azt a bölcs politikát és takaré­kossági elvet, hogy amit a vállalat megtarthat magának, azt meg is tartsa. Ezen a téren okos és előrelátó volt, de az elbocsátásoknál már nem volt meg benne ez az előrelátás, ez a bölcsesség, mert ha az elbocsátásokba is a takarékosság elvét lütték volna bele, nem történhetett volna meg az, hogy olyan alkal­mazottakat bocsássanak el, akiknek helyét minden körülmények között* újra be kell töl­teni, mert sem forgalmi, sem műszaki, sem egyéb adminisztratív lehetőség nem tűri azt, hogy megmaradjanak azok a hézagok, ame­lyeket a létszámapaszíás ütött. Szabó József : Ha elbocsátottak volna 119 keresztényt, az nem fájna. Valakit el kellett bocsátani ! Esztergályos János : De nem kellett uja­kat felvenni helyettük ! Szilágyi Lajos : Ebben igaza van ! Rothenstein Mór : Előbb szaporították a személyzetet, azután elbocsátották ! Kabók Lajos : Nekem egyformán fáj bár­kinek a nyomorúsága, és nem is akarok ebből felekezeti " kérdést csinálni, csak rámutatok arra, hogv a vállalat bizottsága csinált ebből felekezeti ' kérdést. Ha keresztény alkalmazot­takat is elbocsátottak, mint ahogyan hiszem, hogy vannak közöttük ilyenek is, ugy ezeknek sérelme is sérelem és ezeknek érdekében is szót emelek. De minden körülmények között tel kell szó­lalnom az ellen a tervszerűség ellen, amely a létszámapasztással kapcsolatban történt. Elő­ször felduzzasztottak a létszámot és azután meg­apasztották. Történt ez azzal a számitassal, hogv e törvény segítségével a nekik kellemet­len emberektől egyszersmindenkorra meg tud­janak szabadulni. Nagyon sokat lehetne beszelni erről a kér­désről, azonban nem akarom a nemzetgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom