Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-188

* A nemzetgyűlés 188. ülése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. is szkeptikus és bizalmatlan vagyok a ministerelnök ur politikájával szemben és nem hiszem, hogy ezzel a politikával Magyarország talpraállitását előmozdítani lehetne, (Ugy van ! Ügy vanl a szélsőbaloldalon.) Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban arra is,... Propper Sándor : Mi lesz Zalaegerszeggel ! Barthos Andor : Tushár elvtárssal ! (Mozgás a szélsőbaloldalon ! Felkiáltások : Mi az f) Rassay Károly : Ki az ? Peidl Gyula : . . . hogy a ministerelnök ur most ismét csöndet kivan, ismét a parlament szünetelését kivan ja, mert jönnek a népszövetség küldöttei és ebben az esetben szükséges, hogy a nemzetgyűlés ne legyen együtt. (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Egyhónapi szünet ! Peidl Gyula : Én ezzel szemben rá akarok mutatni arra, hogy amikor az első külföldi ut kapcsán a ministerelnök ur azt kivánta, hogy a Házat napoljuk el, akkor ezt azzal indokolta, hogy az ő távollétében politikai felelősség szempontjából nem is ülhet együtt a Ház. A logika megváltozott a második külföldi ut alkalmával, mikor a ministerelnök ur a Ház együttléte ellenére is elment a külföldre és ott tárgyalásokat folytatott. (Zaj.) Én ma azon az állásponton vagyok, hogy nemcsak hogy semmi szükség nincs arra, hogy a Ház elnapoltassék, hanem ellenkezőleg az szükséges, hogy a Ház együtt Jegyen, . . . (Úgy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Halász Móric : Hogy lehessen kifelé beszélni ! Peidl Gyula: . .. hogy a Ház kifejezze a maga véleményét, mert amig a kormány nincs abban a morálisan jogosult helyzetben, hogy az egész nemzet képviseletét magáénak mondhatja, (Mozgás a jobboldalon.) amig nincs olyan nemzetgyűlés és olyan kormány, amely az ország egyöntetű akaratából jött létre, addig a kormány nem is lehet abban a helyzetben, hogy a nemzetgyűlés ellenőrzése, a nemzetgyűlés állásfoglalása nélkül ilyen fontos tárgyalásokat folytasson. (Ellenmondások a jobboldalon.) Barthos Andor: Ezzel akar a képviselő ur jó szolgálatot tenni a magyar ügynek? Elnök: Gömbös Gyula képviselő ur kért szói! Gömbös Gyula: Tisztelt Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur nyilatkozatával én is foglalkozni kivánok és pedig azért, mert a ministerelnök ur politikájával és a kormány által követett politikával ma merőben szemben állok. Ugron Gábor: Ma! Gömbös Gyula: Helyeslem azt az elvet, hogy midőn egy államférfi aktiv külpolitikát követ, akkor annak az államférfinak ellenzéke is bizonyos mérsékletet tanúsítson ezen államférfi munkájának kritikájánál. Helyeslem azt_ az elvet, hogy amidőn egy olyan ország jövőjének megalapozásáról van szó, amely csőn kaságában bizonyos tekintetben erőtlen, akkor ne csak a kormány, ne csak a kormánypárt, hanem az egész nemzetgyűlés, az egész nemzet igyekezzék az ország sorsának jövője biztosításáról gondoskodni. (Helyeslés.) Az eltérés ott kezdődik a kormány és mi közöttünk, ahol az eszközök megválogatásáról van szó. Itt kivánom hangsúlyozni azt, hogy mi is azon az állásponton vagyunk, hogy Magyarországnak jelenlegi helyzetében reálpolitikát kell inaugurálnia különösen a kisentente-tal szemben. Rassay Károly: Szóval ez már nem hazaárulás! Gömbös Gyula: Ezt az álláspontot képviseltem elejétől fogva és ezt képviselem ma is, mert balgaság volna olyan politikai irányt követni, amely talán hangzatos jelszavak érdekében lenne végrehajtandó, végeredményben azonban a nemzet elpusztulásához vezetne. A reálpolitika tehát az, — s ezt helyeselni tudom — hogy a magyar királyi kormány igyekezete oda irányul, hogy a kisentente-tal megkezd je a gazdasági tárgyalásokat és olyan helyzetet teremtsen csonka Magyarország számára, amelyben a gazdasági konszolidáción kivül a politikai konszolidáció teljes lehetősége is meg van adva. T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy a ministerelnök ur Szolnokon többet mondott, mint itt a Házban. Szolnokon — azt tartom — nem volt ennyire diszkrét a ministerelnök ur, amilyen diszkrét volt itt ma a nemzetgyűlés előtt, és épen ezért szükségesnek tartom, hogy a szolnoki beszédre is reflektáljak erről a helyről. Ehhez kérem a t. Nemzetgyűlés türelmét. (Helyeslés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur egy különös politikai fegyverhez folyamodott Szolnokon. Azt hangoztatta ott, hogy a fajvédők ellensulyozandók kevés számukat és politikájuk értékét, a főméltóságu kormányzó urat szokták emlegetni, mint e politikának támogatóját. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Ujabban a magyarok Istenét emlegetik! (Mozgás.) Gömbös Gyula: Meg kivánom állapi tani, hogy a faj védelmi mozgalom érdekében soha sem politikai gyűlésen, sem más helyen a kormányzó ur őfőméltóságának magas személyét be nem vontuk. Peyer Károly: Csak a környezetet. Gömbös Gyula: A ministerelnök ur vonta be Szolnokon a politikába a kormányzó ur őfőméltóságát. A ministerelnök ur esett 'abba a hibába... Szilágyi Lajos: Az elnapolás! Gömbös Gyula: ...amely hibát velünk szemben kifogás tárgyává kivan tenni, egy képzelt hibát, amelyet sohasem követtünk el. Nagyon jól tudjuk, hogy a főméltóságu kormányzó ur személye mindenekfelett álló és a politikai harcoknak mi közöttünk kell eldőlnie. Nem tudom szórói-szóra, hogy a ministerelnök ur mit mondott, csak a reggeli lapokat, a kormányhoz közelálló sajtót olvasva megállapítom, hogy igenis a kormányzó ur őfőméltóságának személyét méltóztatott a ministerelnök urnák helytelenül belevonni a napi politikába. A kölcsön kérdéséről is többet mondott a ministerelnök ur Szolnokon, mint itt a Házban, és pedig politikai vonatkozásban és gazdasági vonatkozásban is. Ebből a szempontból is néhány szót kivánok szólni beszédével kapcsolatban. T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen, hogy a parlament tekintélyének rovására megy az, ha egy ministerelnök egy népgyűlésen többet mond mint ahogy azt a parlamentben teszi. A parlamentről nekem egyénileg meg van a magam felfogása. (Zaj balfelől.) Én azt mondom, hogy az országnak jelenlegi helyzetében... Rassay Károly : Mint apának különösen autentikus a véleménye. (Derültség és zaj.) Gömbös Gyula : A magam nézetét mindig én szoktam autentikusan interpretálni. (Zaj.) Ha arról van szó, hogy haaz ország irányi tói azt látják, hogy az ország jelen súlyos helyzetében a parlament felesleges, akkor méltóztassanak idejönni egy törvényjavaslattal és ezt a parlamentet elsöpörni. (Nagy mozgás balfelől ; felkiáltások : A többség megszavazza ! Zaj a jobboldalon.) De a parlamentarizmusnak leple alatt diktatúrát csinálni : ezt én helytelennek tartom. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A diktatúrát tessék férfias őszinteséggel bevallani. (Zaj.) Gr. Széchenyi Viktor : Ezt magad sem hiszed, Gyula ! Gömbös Gyula : Én komolyan hiszem, t. képviselőtársam, különben nem mondanám. (Zaj.)