Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

140 'A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november hó 28-án, szerdán. renc résztvett, a hajszának ismérvei nem is­merhetők fel. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ennek a bünte­tendő cselekménynek jelentőségét igyekeznek leszállítani egyesek, akiknek ez érdekük, aki­ket Ulain Ferenchez — mint maguk is moud­ják — közelebbi kapcsok fűznek. Vitatják, hogy a mentelmi jog felfüggesztése és a fogva­tartás kérdésében nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy ez az Ulain Ferenc a vád sze­rint tulajdonkepen egy egészen enyhe cselek­ménnyel vádoltatik, amely legfeljebb állam­fogházzal büntetendő. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem fontos, hogy a vád a büntetőtörvénykönyv melyik szakaszai alá szubsummáltatik. Mi itt jogosítva vagyunk megnézni és meg is nézzük, hogy maga az a tényálladék, amelyet elénk terjesz­tenek, maga az a cselekmény büntetendő cse­lekmény-e vagy nem. Mi nem a szakaszokat nézzük, hanem az elénk adott vádbeli tényál­lást. A vádbeli tényállásban pedig a követke­zők vannak: »Alapos a gyanú, hogy dr. Ulain Ferenc a folyó évben Bobula Titusz, Szemere Béla és több társával együtt szövetséget ho­zott létre, melynek célja az volt, hogy a ma­gyar kormányt részben az országiban össze­gyűjtött fegyveres erőkkel, részben külföldi forradalmi szervezetek _ fegyveres segítségével megdöntse, annak tagjait, valamint másokat túszok gyanánt elfogjon és a zsidó polgárok ellen erőszakot kövessen el.« Nem kell a bün­tetőtörvénykönyvnek szakaszait megnézni], amikor ebben a kérdésben tárgyalunk, mert ez az elénk adott tényállás magában véve ki­meríti a büntetendő cselekménynek tényálla­déikát, még pedig srílyos bűncselekménynek tényálladékát és kimeríti a súlyosabb minősí­tést akkor is, ha netalán az ügyésznek vádja a szakaszhivatkozás szerint enyhébb is volna. Nekünk — ismétlem — jogunk van magát a cselekményt nézni. A vád sohasem irányadó. Nem lehet irányadó reánk nézve és nem lehet irányadó a bíróságra nézve sem a minősítés kérdésében, mert a bűnvádi perrend szerint a bíróság' a vádat a tettazonosság keretén belül mindig mérlegeli és a bűncselekményt a tett­azonosság keretében maga minősiti. Ugy, ahogyan ez a cselekmény előttünk fekszik, ahogy elénk van tárva, bizony a leg­súlyosabb bűncselekmények egyikét, a legsú­lyosabb büntettet meriti ki. Panaszkodott itt az ellenvéleménynek egyik szónoka, Eckhardt Ti­bor, hogy velük szemben milyen pártosan jár­nak el, hogy a rendőrség egyenesen űzőbe vette őket, valótlan indokokból üldöző hajszát folytatott ellenük. Viszont pedig v megdicséri a bíróságot, hogy ez milyen derekasan viselke­dett akkor, amikor lehetővé tette, hogy tisz­tességes emberek — már mint ők — nyugodtan hajthassák le párnáikra fejüket. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Ez volt a legjobb vicc, amit egy év óta hallottam! Rupert. Rezső: Nem tudom, hogy mi oka és miféle joga van Eckhardt Tiboréknak, Ulai­néknak panaszkodni efelőL mert én ugy látom, hogy abban a megkeresésben irántuk nagyon is túlságos jóindulat mutatkozik az ügyészség, azonkívül az eljárásban a rendőrség részéről is, amely rendőrség egyenesen mindenáron meg akarta akadályozni, hogy ez a büntetendő cselekmény elkövethető legyen. Mindenütt csak jóindulatot látok velük szemben, mert amíg egyrészről olvasom ezt a súlyos szöve­get, ezt a súlyos hisztorikumot, amelyet elénk terjesztett a bíróság" a maga megkeresésében, | másfelől a legnagyobb csodálkozással kell megállapítanom, hogy ezt a cselekményt a bí­róság a maga megkeresésében és előbb már az ügyészség is, egyszerűen csak a Btk. 156. §-ába ütköző és a 157. §-a szerint minősülő bűntett­nek minősiti. Ebből látszik, hogy nekik, illetve Ulainéknak abszolúte nincs panaszkodni való­juk. Mert hiszen tény az, és ezt aggodalommal is szemléljük, hogy ellenkezően minden az ő érde­kükben és az ő javukra történik, és ennélfogva, hogyha mi odaállunk a kormány háta mögé, támogatni abban, hogy ezt a súlyos bűncselek­ményt megtorolhassa és más hasonlónak az el­követését megakadályozza, akkor joggal várhatjuk azt, hogy ugy a kormány, mint az illető ható­ságok viszont a maguk részéről is tegyék meg a kötelességüket. Mert itt nem az a baj, amit a kormány cselekedett, hogy t. i. a bűnvádi eljárást megindította és hogy Ulain Ferencet letartóztatta, — mindezt törvényesen cselekedte — hanem az a baj, hogy nem elég erélyesen folytatta az el­járást, hogy korábban nem akadályozta meg, korábban nem hozta a napfényre, és különösen az a baj, hogy azóta is bizoi^os mentőakciók kez­denek érvényesülni. Elég rámutatnom arra a respondeáló zsűrire, amelyet az igazságügymini s­ter ur az eset után néhánj^ nap múlva összehívott. Ott teljesen szokatlanul, elvonva az illetékes birói fórum elől, egyszerűen jogászi szaktekintélyek elé bocsátotta a kérdést. Itt jelen volt Szászy Béla, Váry Albert, Timkó Zoltán, és ami még külö­nösebb, az ügyben eljáró Mészner Tivadar is, valamint Sztrache Gusztáv és ezek adtak egy jogi szakvéleményt, amely szerint arról a tényállásról, amely itt előttünk fekszik, s amely nemcsak a Btk. 156. §-ába ütközik és annak 157. §-a szerint minősül, hanem egyenesen beleütközik az 1923. évi III. tcikk 1. §-ának első és harmadik bekezdésébe, erről a cselekményről megállapította, hogy ez semmi, hogy ez egy kis államfogházas vétség és épen azért, mert államfogházas vétség, nem is érdemes a statariális eljárás alá bocsátani, mert nem lehet várni, hogy a statariális eljárásban egyedül kiszabható súlyos büntetést egyhangúlag alkalmazza a statariális bíróság. Engedelmet kérek, hogyha a kormány felhívja a nemzetgyűlést és várja az ellenzék részéről is azt, hogy ebben a kérdésben támogassa, hogy a hazát fenyegető ilyen súlyos gonosztett kellő meg­torlásban részesülhessen, akkor mégsem szabad aat megcselekedni, ami ezúttal történt, hogy amig egyfelől a kormány a törvényes üldözést folya­matba teszi és vitatja, hogy jogosan cselekedett, mert súlyos bűntettről van szó, akkor a másik oldalon ugyancsak ez a kormány mindenképen igyekszik mitigálni, jelentéktelenné tenni ezt a kérdést. Horváth Zoltán: Stromfeldnél nem tartottak jogi konzíliumot! Rupert Rezső: Nem arról van tehát szó, hogy itt a kormány valami súlyos nagy szigort köve­tett el, hanem ellenkezően arról, hogy azt látjuk, hogy a mentőakció megindult és mi aggodalom­mal nézzük, hogy vájjon nem hiábavaló-e 3.Z cl fáradozásunk, hogy a kormánynak a konszolidá­ció kérdésében ebben az esetben támogatására ott álljunk. Tréfa eshetik meg velünk, szatirának lehetünk áldozata, mig mi itt komolyan felfogva hivatásunkat, vitatjuk és bizonyítjuk, és elfogad­juk az előadói jelentést, hogy súlyos bűncselek­mény forog fenn, hogy ok volt a mentelmi figye­lembevétele nélküli letartóztatásra és ok van arra. hogy a f ogvatartás megszüntetése iránt ne intéz­kedjen, mondom, aggodalommal láthatjuk, hogy szatirának eshetünk áldozatává, mert a végén ez­zel szemben ki fog derülni, hogy tulajdonkepen semmiről sincsen szó, szó van egyelőre talán

Next

/
Oldalképek
Tartalom