Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-195
r Á nemzetgyűlés 195. ülése 1923. újra felka vártassanak s e kormányzat az amúgy is végsőkig türelmetlen közvélemény előtt egy csoportban mutatkozzék Döhmel Frigyessel és egyéb olyan kétes exiszteneiákkal, mint az állítólagos Kis Lajosokkal és tényleg létező Garai Manókkal. Nem tudom, hogy a sokat dicsért és magasztalt külföldi kölcsön szempontjából micsoda kormányzati bölcsesség követelte azt, hogy maga a kormány gondoskodjék folyton arról, hogy itten hamis beugratások következtében egy tendenciózus sajtó állandóan banditák országaként állitsa oda, a művelt külföld elé Magyarországot, és épen a Bethlen-kormány idejére vonatkozólag. Nem tudom, micsoda kormányzati bölcsesség az, amelyet tegnap szociáldemokrata oldalról igen helyesen állapított meg a szociáldemokraták tegnapi szónoka. Nem tudom megérteni hogyan lehetséges az, hogy az arany középút politikáját ugy méltóztatnak érteni, hogy miközben a közvélemény felé állandóan azt hirdetik, hogy egyaránt letörünk szélsőjobb és szélsőbaloldali törekvéseket és kilengéseket, ugyanakkor önök provokálnak, beugratásokkal valósággal előidéznek, termelnek jobb- és baloldali puccskísérleteket, mert bocsánatot kérek, senki a kommunizmussal való szellemi közösséggel meg nem vádolhat, de még egy kommunista társasággal szemben sem tartom tisztességes dolognak rendőrséggel beugratni, különben talán egyszerű tanulatlan munkásembereket. Én elképedek, amikor azt olvasom az előadó ur javaslatában (olvassa): »Bármilyen kifogásolható is erkölcsi szempontból Döhmel Frigyes szereplése ebben a dologban, amig egyrészt bizonyos természetű politikai bűntettek esetében a kormányzati hatalomnak besúgók utján szerzett értesülései jogi szempontból nem kifogásolhatók, másrészt a beugratási szándék és annak a ténynek megtörténte a cselekmény elkövetőjót legfeljebb a bűnösség következményének mérlegelése szempontjából hozhatja kedvezőbb helyzetbe.« Mikovínyi Jenő előadó: Ez igy is van! Lendvai István : Itt az előadói javaslatban tehát olyan gondolkozás van lefektetve, amelyből az derül ki, hogy az erkölcsi szempontok másak is lehetnek, mint a jogi szempontok,. .. Eckhardt Tibor : így is van S Lendvai István: ... itt egy olyan önvallomás történik, amely bevallása annak, hogy beugratás történt, és ezt csak azután jogilag próbálják menteni. Bocsánatot kérek, ez az egy passzus ennek a rendszernek legszomorúbb erkölcsi bizonyitványa, mert bevallja, hogy erkölcsi szempontból tarthatatlan, kifogásolható, lehetetlen annak a Döhmel Frigyesnek szereplése és mégis ugyanakkor erkölcsi értékkel és ezt azután jogi következményekkel ruházza fel, szemben egy becsületes, tisztakezü képviselőtársunkkal, akit azért akadályoztak meg az ő képviselői működésében, azért nétnittatik el, mert Döhmel Frigyesek talán valamibe beleugratták. Eckhardt Tibor: Soha ilyen ügy még Magyarországon nem volt! Rupert Rezső: Ez a borzasztó! Ezért kell példát statuálni! (Zaj.) Ilyen gaztettet még nem követtek el! Eckhardt Tibor (közbeszól. Zaj). Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Eckhardt Tibor (ismét közbeszól. Nagy zaj). Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat másodszor kérem, szíveskedjék csendben maradni! Lendvai István: Tegnap a keresztény ellenzék legitimista szárnyáról Eckhardt Tibor képviselőtársam ellen elhangzott az a szemrehányás, hogy most a pártszempontokon felülhelyezkedést kivánják a mentelmi jog kérdésében azok, akik nem tudtak a pártszempontokon felülhelyezkedni évi november hó 28-án, szerdán. 137 akkor, amikor a budaörsi tragédia után a királyim képviselőket letartóztatták és mentelmi joguk megsértésével hetekig börtönben tartották. Erdélyi Aladár: Mit szól ehhez Eckhardt! Eckhardt Tibor : Majd megmondom! Most mást tárgyalunk! Lendvai István: Legyen szabad nekem erre a talán jogos szemrehányásra válaszolnom. Nekem, aki soha egyetlen pillanatig a Bethlen-rendszernek hive nem voltam, abban az Ébredő Magyarok Egyesületében is — ma keserű elégtétellel mutathatok rá — jó próféta voltam akkor, amikor ez a rendszer igénybe vette ezt az egyesületet, midőn az az egyesület odaadta magát ennek a rendszernek. Rassay Károly: Ez a. beismerés! Igénybe vette-e vagy nem! Lendvai István: Viszont az az elégtételem, hogy a, t. demokrata képviselőtársaim behoztak oda olyan álébredő képviselőket, akik — legyenek nyugodtak — amikor harcolni kell az ébredő gondolatért, itt a nemzetgyűlésben nem állanak fel érte harcolni, akik nagyon, de nagyon meg vannak elégedve mandátumuk birtokában a Bethlen-rendszerrel és nem szeretnek hallani bizonyos reverzálisokról, melyeket t annak idejében az Ébredő Magyarok Egyesületében adtak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Jelentkezzenek az ébredő mandátumok képviselői ! (Felkiáltások jobbfelől : Neveket kérünk ! Nem kell szégyenkezni !) Lendvai István : Akkor, amikor Rakovszky István t. képviselőtársam és társai mentelmi ügye tárgy altatott, én csak az újságírói karzatról szemlélhettem az önök politikai játékait és én tudom azt, hogy a királykérdésben igen kevesek azok, akik itt a dolgokhoz közel állva már történelmi prespektivában tudnának mindent látni és tisztán elvi magaslaton állva látnának mindent. Én abból a mentelmi vitából arra emlékszem legerősebben, amikor Apponyi Albert gróf felállott és kifejtette, hogy a mentelmi jog mindannyiunk közös kincse, hogy a mentelmi jogot nem szabad pártszempontok szerint bírálni, mert akkor bekövetkezik az a helyzet, hogy a politikai viszonyok változnak és akkor ma nekem, holnap neked. Rassay Károly : És változtak a viszonyok í Lendvai István: Én azonban mondom, hogy ha akkor akadhattak jóhiszemű emberek, akik talán rossz információk következtében észre sem vették, hogy ugyanannak a Bethlen-rendszernek eszközei, amely ma már ugy bánik velük, mint beteg lelkekkel, mint politikai baromorvosokkal, kergebirkákkal s egyéb ilyen franciás finomságokkal, ... Rassay Károly : Csak a finom lelkületükre vall. Lendvai István :. . . akkor épen annak a legitimista szárnynak kötelessége most megmutatni, hogy most, amikor abban a helyzetben van, hogy objektivitásban példát adhat, akkor ad ő is példát; ne tegye magáévá azt a gondolkodást, hogy »ma nekem, holnap neked«. Ami pedig Rakovszky István t. képviselőtársamnak azt a kijelentését illeti, hogy Ulain Ferencet utolérte a nemezig, hát Ulain Ferenc nem is az utolsó, akit utolér a nemezis és akit utói is ért már, annak a rendszernek részéről, amely az Ígérgetésnek, a semmitmondásnak és a hálátlanságnak példátlan klasszicizmusát jelenti. Ez szól a múltra s szól a jövőre is. Eckhardt Tibor: Ez már igaz! (Zaja jobb- és a szélsőbaloldalon.) Lendvai István: Én még arra kérem önöket, mindnyájukat, hogy valóban a pártszempontokon, I az elfogultságon, az érdekeken felül emelkedve
