Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

r Á nemzetgyűlés 195. ülése 1923. újra felka vártassanak s e kormányzat az amúgy is végsőkig türelmetlen közvélemény előtt egy csoportban mutatkozzék Döhmel Frigyessel és egyéb olyan kétes exiszteneiákkal, mint az állító­lagos Kis Lajosokkal és tényleg létező Garai Manókkal. Nem tudom, hogy a sokat dicsért és magasztalt külföldi kölcsön szempontjából micsoda kormányzati bölcsesség követelte azt, hogy maga a kormány gondoskodjék folyton arról, hogy itten hamis beugratások következtében egy tendenció­zus sajtó állandóan banditák országaként állitsa oda, a művelt külföld elé Magyarországot, és épen a Bethlen-kormány idejére vonatkozólag. Nem tudom, micsoda kormányzati bölcsesség az, ame­lyet tegnap szociáldemokrata oldalról igen helye­sen állapított meg a szociáldemokraták tegnapi szónoka. Nem tudom megérteni hogyan lehetséges az, hogy az arany középút politikáját ugy mél­tóztatnak érteni, hogy miközben a közvélemény felé állandóan azt hirdetik, hogy egyaránt letö­rünk szélsőjobb és szélsőbaloldali törekvéseket és kilengéseket, ugyanakkor önök provokálnak, beugratásokkal valósággal előidéznek, termelnek jobb- és baloldali puccskísérleteket, mert bocsána­tot kérek, senki a kommunizmussal való szellemi közösséggel meg nem vádolhat, de még egy kom­munista társasággal szemben sem tartom tisztes­séges dolognak rendőrséggel beugratni, különben talán egyszerű tanulatlan munkásembereket. Én elképedek, amikor azt olvasom az előadó ur javaslatában (olvassa): »Bármilyen kifogásolható is erkölcsi szempontból Döhmel Frigyes szerep­lése ebben a dologban, amig egyrészt bizonyos természetű politikai bűntettek esetében a kormány­zati hatalomnak besúgók utján szerzett értesülései jogi szempontból nem kifogásolhatók, másrészt a beugratási szándék és annak a ténynek megtör­ténte a cselekmény elkövetőjót legfeljebb a bűnös­ség következményének mérlegelése szempontjából hozhatja kedvezőbb helyzetbe.« Mikovínyi Jenő előadó: Ez igy is van! Lendvai István : Itt az előadói javaslatban tehát olyan gondolkozás van lefektetve, amelyből az derül ki, hogy az erkölcsi szempontok másak is lehetnek, mint a jogi szempontok,. .. Eckhardt Tibor : így is van S Lendvai István: ... itt egy olyan önvallomás történik, amely bevallása annak, hogy beugratás történt, és ezt csak azután jogilag próbálják men­teni. Bocsánatot kérek, ez az egy passzus ennek a rendszernek legszomorúbb erkölcsi bizonyit­ványa, mert bevallja, hogy erkölcsi szempontból tarthatatlan, kifogásolható, lehetetlen annak a Döhmel Frigyesnek szereplése és mégis ugyan­akkor erkölcsi értékkel és ezt azután jogi követ­kezményekkel ruházza fel, szemben egy becsüle­tes, tisztakezü képviselőtársunkkal, akit azért akadályoztak meg az ő képviselői működésében, azért nétnittatik el, mert Döhmel Frigyesek talán valamibe beleugratták. Eckhardt Tibor: Soha ilyen ügy még Magyar­országon nem volt! Rupert Rezső: Ez a borzasztó! Ezért kell példát statuálni! (Zaj.) Ilyen gaztettet még nem követtek el! Eckhardt Tibor (közbeszól. Zaj). Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Eckhardt Tibor (ismét közbeszól. Nagy zaj). Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat másod­szor kérem, szíveskedjék csendben maradni! Lendvai István: Tegnap a keresztény ellen­zék legitimista szárnyáról Eckhardt Tibor kép­viselőtársam ellen elhangzott az a szemrehányás, hogy most a pártszempontokon felülhelyezkedést kivánják a mentelmi jog kérdésében azok, akik nem tudtak a pártszempontokon felülhelyezkedni évi november hó 28-án, szerdán. 137 akkor, amikor a budaörsi tragédia után a királyim képviselőket letartóztatták és mentelmi joguk megsértésével hetekig börtönben tartották. Erdélyi Aladár: Mit szól ehhez Eckhardt! Eckhardt Tibor : Majd megmondom! Most mást tárgyalunk! Lendvai István: Legyen szabad nekem erre a talán jogos szemrehányásra válaszolnom. Nekem, aki soha egyetlen pillanatig a Bethlen-rendszernek hive nem voltam, abban az Ébredő Magyarok Egyesületében is — ma keserű elégtétellel mutat­hatok rá — jó próféta voltam akkor, amikor ez a rendszer igénybe vette ezt az egyesületet, midőn az az egyesület odaadta magát ennek a rend­szernek. Rassay Károly: Ez a. beismerés! Igénybe vette-e vagy nem! Lendvai István: Viszont az az elégtételem, hogy a, t. demokrata képviselőtársaim behoztak oda olyan álébredő képviselőket, akik — legyenek nyugodtak — amikor harcolni kell az ébredő gon­dolatért, itt a nemzetgyűlésben nem állanak fel érte harcolni, akik nagyon, de nagyon meg vannak elégedve mandátumuk birtokában a Bethlen-rend­szerrel és nem szeretnek hallani bizonyos rever­zálisokról, melyeket t annak idejében az Ébredő Magyarok Egyesületében adtak. (Nagy zaj a szélső­baloldalon.) Rassay Károly : Jelentkezzenek az ébredő mandátumok képviselői ! (Felkiáltások jobbfelől : Neveket kérünk ! Nem kell szégyenkezni !) Lendvai István : Akkor, amikor Rakovszky István t. képviselőtársam és társai mentelmi ügye tárgy altatott, én csak az újságírói karzatról szemlélhettem az önök politikai játékait és én tudom azt, hogy a királykérdésben igen kevesek azok, akik itt a dolgokhoz közel állva már tör­ténelmi prespektivában tudnának mindent látni és tisztán elvi magaslaton állva látnának min­dent. Én abból a mentelmi vitából arra emlék­szem legerősebben, amikor Apponyi Albert gróf felállott és kifejtette, hogy a mentelmi jog mind­annyiunk közös kincse, hogy a mentelmi jogot nem szabad pártszempontok szerint bírálni, mert akkor bekövetkezik az a helyzet, hogy a politikai viszonyok változnak és akkor ma nekem, holnap neked. Rassay Károly : És változtak a viszonyok í Lendvai István: Én azonban mondom, hogy ha akkor akadhattak jóhiszemű emberek, akik talán rossz információk következtében észre sem vették, hogy ugyanannak a Bethlen-rendszernek eszközei, amely ma már ugy bánik velük, mint beteg lelkekkel, mint politikai baromorvosokkal, kergebirkákkal s egyéb ilyen franciás finomsá­gokkal, ... Rassay Károly : Csak a finom lelkületükre vall. Lendvai István :. . . akkor épen annak a legi­timista szárnynak kötelessége most megmutatni, hogy most, amikor abban a helyzetben van, hogy objektivitásban példát adhat, akkor ad ő is pél­dát; ne tegye magáévá azt a gondolkodást, hogy »ma nekem, holnap neked«. Ami pedig Rakovszky István t. képviselőtár­samnak azt a kijelentését illeti, hogy Ulain Fe­rencet utolérte a nemezig, hát Ulain Ferenc nem is az utolsó, akit utolér a nemezis és akit utói is ért már, annak a rendszernek részéről, amely az Ígérgetésnek, a semmitmondásnak és a hálátlan­ságnak példátlan klasszicizmusát jelenti. Ez szól a múltra s szól a jövőre is. Eckhardt Tibor: Ez már igaz! (Zaja jobb- és a szélsőbaloldalon.) Lendvai István: Én még arra kérem önöket, mindnyájukat, hogy valóban a pártszempontokon, I az elfogultságon, az érdekeken felül emelkedve

Next

/
Oldalképek
Tartalom