Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-194

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. viselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Vázsonyi Vilmos: Hazugság, hogy benne van a jelentésben! Nein tud olvasni és kuítuszminister akar lenni! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »Volt egy mérsékeltebb párt, az megelégedett az internálással. Az előbbinek, vagyis az erőszakos eltávolítás pártjának Illáin, az utóbbinak jelentéktelenebb nevű ember volt a feje, talán Verebély Géza. A jelentések további tanulmányozása alapján rájöttünk arra, hogy nemcsak a kormány, hanem egyes politikusok, nagynevű államférfiak gajdeszba küldését is tervezték, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ejha!,' Az egész névsor nem jutott még akkor tudomásunkra, de ugy emlékszem, rajta volt Apponyi Albert gróf ur őexeellenciájának neve is. Volt szó pogromról és volt bankférfiak gajdesznévsora is és végül egy részletes harci terv arról, hogy hogyan fogják Budapestet elfoglalni. Már akkor szerepet szántak a Münchenből jövő Hitlerfiuknak, akik az egész munkában végig a terrorrészt voltak végzendők. Közben egyre sűrűbben járt el Döhmel olyan tanácskozásokra, amelyeket rendszerint a Szent Gellért-szállóban Bobula lakásán tartottak, mindig éjjel. November elején a tanácskozások majdnem naponta folytak. Egy ilyen alkalommal, amikor épen nem Bobulánál, hanem ülainnál volt Döhmel, 1923. november 6-án a déli órákban, amikor Ulaintól távozóban volt, igazolásra szólítottuk, bekísértük a főkapitányságra, ahol vallatóra fogtuk. Vallomása alapján tartóztattuk fel Ulaint Bécsbe való útjában, amikor is nála megtaláltuk az áruló dokumentumot. Ezek után átadtuk Ulaint a bűnügyi osztálynak, ahol a bűnügyet azután perrendszerüen lefolytatták. Budapesten, 1923 november 9-én. Dr. Hetényi Imre, főkapitányhelyettes.« Ha azt méltóztatik hinni, hogy ez valami regény, ez nagy tévedés, Ez hivatalos jelentése Hetényi r Imre főkapitányhelyettesnek. (Zaj.) E jelentés^ értékének megvilágítása és megismertetése céljából szükségét látom annak, hogy a yád — hangsúlyozom, hogy a vád ~— koronatanújának, Döhmel Frigyesnek vallomását ugyancsak szószerint felolvassam. Lendvai István : Halljuk a barátjukat ! Eckhardt Tibor (olvassa): »Jegyzőkönyv. Folytatólag felvétetett Budapesten 1923. évi október hó 14-én — itt tévesen november helyett október van írva — a pestvidéki kir. törvényszék fogházában. Döhmel Frigyes előadja: A folyó évi augusztus hó 24-én a képviselőházban tett vallomásomat, továbbá a rendőrségnél f. hó 6-án, 7-én és 8-án tett vallomásaimat, amelyek most velem ismertetve lettek, egész terjedelmükben fenntartom. Ezek kiegészítéséül előadom, hogy mikor a Szemere-körben hallottak alapján arról győződtem meg, hogy egy államcsíny végrehajtása komolyan tervbe van véve és hogy arra minden előkészület is megtörtént, továbbá, hogy ennek végrehajtása kapcsán a zsidóság közötti vérfürdő rendezése is tervbe van véve, elhatároztam azt, hogy ennek végrehajtását minden áron meg fogom akadályozni. Inditó okaim emberbaráti érzésem, filoszemita és demokrata elveim voltak. (Mozgás.) Lendvai István: Azért volt Hitler párthíve! Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »Miután ugy láttam, hogy elsősorban a zsidóságot fenyegeti nagy veszély, azokhoz fordultam elsősorban tanácsért, így tettem meg vallomásomat a képviselőházban.« Ez a Daruváry és Kakovszky minister urak előtt tett vallomás. (Továbbolvassa) : »Ezt követőleg f. évi augusztus 27-én Vázsonyi évi november hó 27-én, kedden. 11" Vilmos az irodájába rendelt és ott találkoztam Hetényi főkapitányhelyettessel, aki megígérte, hogy ha a rendőrségnek jó szolgálatokat teszek, megfelelő díjazásban fogok részesülni, amelyet azonban én határozottan visszautasítottam. (Mozgás a baloldalonF. évi augusztus hó végén Hirsch Sándor detektivfelügyelő kíséretében a rendőrség megbízásából Münchenbe utaztam és ott érintkezésbe léptünk Hitler bizalmasával, Weber Krisztiánnal, aki nagyon előnyösnek vélte a magyarországi forradalmi pártokkal való összeköttetést és felajánlotta azt, hogy ők egy pár száz főből álló bajor terroresapatot küldenek Magj-arországra, sőt ő maga is hajlandónak mutatkozott a megbeszélések megejtése végett Magyarországra jönni. Visszaérkezésünk után az volt a megállapodás, hogy én folytassam tovább a tárgyalásokat, és ezeken a tárgyalásokon Steborszki rendőrfelügyelő mint bajor kiküldött vegyen részt. A rendőrfelügyelő erre nem mert vállalkozni, mire én magam folytattam a tárgyalásokat, amelyek során mint Plattl bajor őrnagy meghatalmazottja szerepeltem. Erre a célra megfelelő okmányt a rendőrségtől kaptam. Ezért mentem fel f. evi szeptember 4-én — és nem 3-án, mint korábbi vallomásaimban mondottam — a Szemere-körben tartott ülésre, amelynek lefolyásáról^ Hetényinek másnap a London-szállodában jelentést tettem. A Szemere-körben tett ajánlatott nekem Tóth Ferenc, aki tudomásom szerint jelenleg Angórába van kiküldve tárgyalások végett . . . (Zaj. Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Valószínűleg P'riedrieh küldte! Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »... hogy másnap összehoz egy egyénnel, aki a keleti viszonyok alapos ismerője. Ez a találkozás elmaradt, mert nekem nem volt elegendő anyagi erőin ahhoz, hogy szerepemet továbbjátszani. Lendvai István: Miért nem adott Vázsonyi"l Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »•••; t. i. nem volt megfelelő ruhám és nem volt pénzem ahhoz, hogy az ezzel együtt járó kiadásokat fedezzem. Hetényi is azt mondta, hogy a rendőrség fogja tovább folytatni a nyomozást, amelyben majd én is segédkezem. Ez a magyarázata annak, hogy ettől az időponttól kezdve egészen folyó évi október hó végéig Bobula Titusszal és társaival további összeköttetésben nem állottam. Mindössze Kis^ Lajossal, akivel ugy emlékszem az Érne helyiségében ismerkedtem meg...« Pakots József: Érdekes, hogy mindig ott találkoznak ! Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »...találkoztam többször különböző kávéházakban, tőle nyertem értesülést arról, hogy a mozgalom a megvalósuláshoz közel áll és tőle szereztem meg a »Tervezetet egy akció kiviteléhez« és a fekete listát. Irtózattal gondoltam arra, hogy a mozgalom kirobbanása milyen felháborodásba sodorja az országot és milyen szerencsétlenséget zudit az ország polgárainak nagy tömegére. Ennek megakadályozására csak egy módot láttam, hogy újból felveszem a diplomáciai kiküldött szerepét, ezzel az egész mozgalmat holt vágányra terelem...« Lendvai István: Aha! Eckhardt Tibor (továbbolvassa) : ... annak kirobbanását megakadályozom, a bajorok és magyarok: közötti összeköttetés tényleges létrehozatalát meghiúsítom, azután, ha a mozgalomról megfelelő bizonyítékokat szereztem, a rendőrségnél leleplezem.« Lendvai István: Jó pénzért ! Eckhardt Tibor (továbbolvassa): »Ezért f. évi október 31-én levelet irtam Bobulához, aki, azt