Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-193
A nemzetgyűlés 193. ülése 1923. szolgáltat ki mindent. Ilyennek én az én gazdatársaimat semmi körülmények között kitenni a magam részéről nem vagyok hajlandó. Méltóztassanak csak e törvényjavaslat egyes kifejezéseit elolvasni. Méltóztassék elolvasni mindjárt az 1. § legelső bekezdését, amely a következőképen hangzik (óvassa) : »Mezőgazdasági növények termesztésére alkalmas, sikon fekvő és kötött talajú (nem immunis homok) területeket, melyeken szőlőültetvény eddig nem volt, a házi szükséglet mértékét meghaladó terjedelemben szőlővel betelepiteni tilos.« Azt kérdezem, mélyen t. Nemzetgyűlés, mindenkitől, aki a gyakorlati élettel a legcsekélyebb mértékben is ismerős, milyen az a terület, amely mezőgazdasági növények termesztésére nem alkalmast Én ilyen területet egyáltalában nem ismerek, kivéve a legkopárabb, már a gleccserek világába eső sziklatalajokat, amelyeket azonban, azt hiszem, egyetlenegy józaneszü g*azdának sem fog eszébe jutni szőlőivel betelepíteni. Nagy János (egri) előadó : Ugy van ! Gaal Gaston: Egyébként nincsen olyan földterület ebben az országban, amely valamely mezőgazdasági növény termesztésére alkalmas ne volna. Gubicza Ferenc : De van futóhomok, amely nem való annak. Gaal Gaston : A futóhomokban is megy a szőlő ! Meskó Zoltán : De még mennyire ! Gaal Gaston : Megy az akác és a mezőgazdasági termelésnek alapját képező ezer mindenféle olyan növény, amely odavaló. Azt kérdezem, hogy ha a gyakorlatban akarom most ezt a törvényjavaslatot magamra vonatkozólag végrehajtani és van olyan területem, amelyet ugy ítélek meg, hogy az semmi másra, nem jó és nem alkalmas, mint szőlőtermelésre, beültethetem-e azt vagy nem ültethetem be! Előbb kérdést kell tennem a mindenkori minister urnái, illetőleg nem is a minister urnái, hanem azoknál a tiszteletreméltó, bürokratikus közegeknél, akik el fogják azt intézni esetleg egy, esetleg két, esetleg három év alatt. És azután hogyan fogják elintézni? Egyszerűen az én folyamodványomra, hogy: »Itt van az én területem, amelyet én szőlővel akarok beültetni, engedjétek meg, hogy beültethessem? (Az elnöki széket Pesthy Pál fo.alal.ia el.) Nem fogják ezt csinálni, hanem költségemre ki fognak egy bizottságot küldeni napidíjak, különféle útiköltségek stb. mellett, amely esetleg évek múlva nagy keservesen meg fogja nekem engedni azt, hogy átalakítsam azt a területet szőlővé, esetleg épen akkor, amikor már a konjunktúra azt hozná magával, hogy ezt a gondolatomat én megváltoztassam. Azután azt mondja a törvényjavaslat: »sikon fekvő«. Hát mi az: »sikon fekvő«? Méltóztassék nekem megmagyarázni, mi a »sík«. Mert ebben a kérdésben is lehet vitázni. Hiszen én ismerek alföldi embert, akit ha én elhozok a Dunántúlnak lankás dombjaira, azt mondja: »hogyan tudtok itt egyáltalában gazdálkodni ? Ő a sikot nem tudja másképen elképzelni, mint ahogy Szolnok megye kinéz, ahol egy akkora dombot, mint egy vakondoktúrás, nem talál másutt, csak ahol a vakondok kitör. Azután azt mondja a törvényjavaslat: »köévi november hó 23-án, pénteken. 101 tött talajú«. Ezen is egy egész életen keresztül vitázhatunk, hogy kötött talajú valamely terület vagy nem kötött talajú, mert ahány föld, annyiféle fajtájú és struktúrájú, és én kötöttnek Ítélhetem azt, amelyet másvalaki egyáltalában nem lát kötöttnek. Ha*én a homokvidéki embereket elhozom az én vályogtalajomra, megrémülnek, hogy az milyen kötött talaj. Viszont ha az én vidékemre való embereket elviszem az erős agyagföldekre az ország más részébe, azok meg attól rémülnek meg és azt mondják: »ilyen kötött, vagy amolyan kötött«. Szóval ez is olyan kifejezés, amely törvénybe semmi körülmények között nem való, mert labilis, vitákra, véleménykülönbségekre adhat alkalmat és a vége a nótának az, hogy megint kiszolgáltatjuk a gazdaközönséget egy bürokrácia önkényének, amelynek én gazdatársaimat semmi körülmények között ki nem szolgáltatom. Emlékeztetem a mélyen t. minister urat egy dologra. Együtt verekedtünk Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában évtizedeken keresztül a lótenyésztés kérdésében. Ebben a kérdésben is hoztak egy ilyen törvényt, amely a vármegyei lótenyésztési bizottságokra bizta annak idején a lótenyésztési kerületek megalakítását, amely szerint azután egyszerűen parancsszóra kénytelen volt a gazda olyan lovat tenyészteni, amely a hadseregnek jól esett, a hadseregnek kellett, azonban meg nem fizette, mert 220—225 forintot adott egy négyéves csikóért, remontáért^ ellenben nem engedte népünknek azt az egészséges gazdasági ösztönét érvényesülni, hogy a Muraköz példáján indulva a nehezebb fajtájú gazdasági lovak tenyésztésére térjen át. Akkor az volt a helyzet, hogy az ágyús lovakat, amelyeket a tüzérség számára, a viszonyokhoz mérten, nagy pénzért vett a kincstár, Ausztria tenyésztette, a magyar népnek, a magyar parasztnak pedig a melegvérű huszárlovakat kejUetit tenyésztenie, amelyekért a kincstár ugyanakkor, amikor a nehéz lovakért 1000 forintot is adott, 225—320 forintot és ekörüli öszszegeket adott. Méltóztassék a minister urnák visszaemlékeznie, mennyit kellett küzdenünk Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában, amíg nagykeservesen át tudtuk törni ezt a falat, ezt a bürokratikus megkötöttséget, és amig a nép egészséges állattenyésztési érzékének utat ? tudtunk nyitni. Ugyanezt most bevinni a szőlőművelés terére is, mélyen t. minister ur, én nem vagyok hajlandó. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez nem hasonló ahhoz! Gaal Gaston: Ha bizonyos volnék abban, hogy mindig olyan minister fog ülni abban a ministeri székben, aki érvényesíteni is tudja, esetleges bürokratikus machinációkkal szemben a gazdák jogos érdekeit, akkor talán azt mondanám, hogy hiszen ott van nekünk biztosítékul a minister ur. Azonban, mélyen t. minister ur, azt méltóztatik tudni, hogy a ministeri állás olyan, mint a tavaszi szellő... (Derültség.) Meskó Zoltán: Ministerek jönnek, ministerek , mennek ! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez tévedés!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt sokszor tapasztaltam! Gaal Gaston: Hogy valaki 3-4 évig minister, az egy nemzet életében olyan csekélység, olyan semmi, hogy arra semmi körülmények között sem épitem fel a magam életét. Én azt nézem, hogy a gazdaközönség itt a bürokrácia kezébe kerül, mert sohasem a minister az, aki intézkedik, hanem mindig a tanácsadó. Ennek a
