Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-193
A nemzetgyűlés 193. illése 1923. évi norcmbcr hó 23-án, pénteken. 99 távolítjuk az útból, hogy a magyar bortermelés krizisén némiképen enyhitsünk. Ezeket a szempontokat tartja szem előtt az előttünk levő két törvényjavaslat és ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék mindkét törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. {Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Forster Elekí Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! Amidőn mint egy igazán nagy bortermelő vidék képviselője, a törvényjavaslatot melegen üdvözlöm és általánosságban elfogadom, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy a földmivelésügyi minister ur figyelmét felhívjam ennek az eminens érdekű kérdésnek támogatására a pénzügyminister urnái és az illető faktoroknál. Ami tulaj donképen felszólalásra késztett, az az, hogy egyrészt segítségül kivánok jönni a bortermelés válságának megszüntetésére, másrészt nem látok intézkedéseket arra nézve, hogy ez a válság, amennyire tőlünk függ, a bortermelők szempontjából enyhittessék. Épen a napokban voltam abban a nehéz helyzetben, hogy kerületemből az ottani bortermelő gazdák által hozzám küldött kérvényt kellett a pénzügyminister úrhoz juttatnom, melyben nem kevesebbről panaszkodnak, mint hogy a rájuk kirótt vagyon- és jövedelmi adónak nem ötszörösét vagy húszszorosát, hanem még egyszeresét sem tudják megfizetni, még akkor sem, ha a keresletnek egyáltalában nein örvendő boraikat elkótyavetyélnék is. Az illetők kérik nemcsak azt, hogy a bortermelő gazdák vagyon- és jövedelmi adói revízió alá vétessenek, hanem egyúttal halasztást kérnek arra is, hogy ezen általuk fizetendő egyszeres adókat részletekben fizethessék meg. Van azonkívül még egy másik sérelmünk is, mely egy kis jóakarattal és egy bizonyos gazdasági programúi alkalmazásával kiküszöbölhető lenne, vagy abban legalább is némi könnyítést lehetne elérni. T. i. mindannyian panaszkodnak, hogy a gazdaságvitelére szükséges eszközök, igy kapa, kasza, ásó, valamint a védekező anyagok behozatala még ma is nehézségbe ütközik, sőt majdnem ki van zárva, hogy ezeket az eszközöket az országba be lehessen hozni. Meskó Zoltán : Ez is monopólium lesz! Forster Elek : Mindez történik azért, hogy egy-két gyáros gyártmányait méregdrágán adhassa el a gazdáknak. Nagyon jól tudom, hogy a külföldről még a vámok megfizetése esetén is be tudnánk hozni ezeket a gyártmányokat, még pedig sokkal olcsóbb áron, mint ahogy azokat a hazai gyárakból megkaphatjuk. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban tehát arra kérem a földmivelésügyi minister urat, aki igazán oly szép jelét adta annak, hogy segíteni kivan ezen, a válsággal küzdő, igen fontos termelési ágon, legyen ennek erélyes szószólója a pénzügyminister urnái, és tárja fel azokat a nehézségeket, amelyek között a szőlővidékek és a bortermelő gazdák sinylődnek. Ne kívánja a pénzügyminister ur azt, hogy minden egyes szőlőtermelő, minden egyes szegény kisember, kisgazda maga kérvényezze és fellebbezze meg a reá kirótt adók revízióját, hanem az eminens borvidékeken egész általánosságban rendelje el az adók revízióját és amennyire csak lehetséges, hasson oda, hogy az adózásban is könnyítések történjenek. Azoknak az árucikkeknek behozatalát, amelyekre a szőlő" gazdáknak szüksége van, könnyítsék rneg, hogy megszabaduljanak a monopóliumnak lehetetlen nyomása alól, mert legnagyobb mértékben ez drágitja meg ezeket a cikkeket. (Ugy van! jobbfelöl.) Amidőn én a bortermelők érdekében felszólalok, felszólalok egyúttal a borkereskedők érdekében is, akik a bortermelőkéhez hasonló nehéz helyzetben vannak. Máról-holnapra üzletet átformálni és borkereskedésről más üzletre átmenni, nagyon nehéz dolog. A berendezéseik ott vannak, az összeköttetéseik megvannak, de pang az üzlet és nem kereshetnek semmit. A borkereskedők részéről is ugyanolyan panasz érkezett hozzám, hogy ők is olyan adókkal vannak sújtva, amelyek nemhogy a jövedelmükből fizethetők volnának, hanem az egész évi nyersjövedelmük sem volna elégséges azoknak az adóknak kifizetésére. Sándor Pál: Beszélhetsz Kállaynak. Forster Elek: Amidőn ezeket tisztelettel előadtam, újból kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezeknek a szegény bortermelő gazdáknak válságos helyzetét figyelembe véve, siessen segítségükre nemcsak ezzel a bortörvénnyel, amelynek, őszintén megvallom, áldásos hasznát remélem, de azokban a tekintetekben is, amiket előadni szerencsém volt. (Helyeslés.) Mielőtt beszédemet befejezném, felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra is, hogy az idén például Badacsony vidékén meglehetős bortermés lévén, igen sok kistermelőnek nem volt elegendő hordója, úgyhogy a Badacsonyban levő állami borpincében raktározták el boraikat. Most azonban azzal a rettenetes panasszal jönnek a termelők, hogy az állani hektoliterenként és havonként 2000 korona bért kivan ezektől a szegény emberektől akkor, amikor a termelők a bort egyáltalán nem bírják eladni és nem tudnak maguknak piacot teremteni. Ebben a tekintetben is méltányos elbánást kérek a termelők részére. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Halász Móric! Halász Móric : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni nekem, hogy én is egész röviden foglalkozzam nem annyira a bortörvényjavaslattal, mint inkább a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalombaliozatalának rendezéséről és szabályozásáról szóló törvényjavaslattal. , Nem annyira a törvényjavaslat, mint inkább annak indokolása kényszerit engem a felszólalásra. Ha ezt a törvényjavaslatot általánosságban igy a részletes tárgyalás alapjául elfogadhatjuk, annak egyes-egyedül a földmivelésügyi minister ur személye az oka, mert bizunk benne, hogy azt, ami az indokolásból kirívóan, sikoltóan kiált felénk, enyhíteni fogja azzal a rendelettel, amelylyel a törvényt végrehajtani fogja. Meskó Zoltán : Esetleg más minister lesz addig ! Mit lehet tudni ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Jó az a törvényjavaslat ! Halász Móric : Épen a földmivelésügyi minister volt az, aki körülbelül félesztendővel ezelőtt erről a helyről állapitotta meg nagyon helyesen azt, hogy minden birtok annyit ér, amennyi embert, munkást eltartani képes. A szőlőbirtok egyike a legmagasabb kulturális fokoknak a mezőgazdaságban és ez a törvényjavaslat épen ezt a legmagasabb kulturfokon álló szőlőtermelést akarja bizonyos korlátok közé szorítani, oly tekintetben, hogy sik vidéken szőlők létesitését úgyszólván teljesen lehetetlenné teszi. Ez nem oly egyszerű dolog, mint amilyen egyszerűen ez a törvényjavaslatba le van fektetve. Ha nézzük, miből állnak a síkvidéki szőlők, kétféle tipust kell megkülönböztetnünk. Az egyik a kisemberek szőlője, akik épen a most tárgyalásra, kerülő földnovella alapján bizonyos területű földrészlethez fognak hozzájutni ; nagyon jól tudjuk, hogy nálunk, alföldi embereknél az a szokás, hogy ennek a kisebb területnek egy részét, már csak
