Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés Î72. ülése 1923. é Perlaki György Jegyző : Lévay Mihály ! Lévay Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Valahány­szor ebben a teremben felszólalni alkalmam van, mindig az az érzés hatja át lelkemet, amely a buzgó embert a templomban elfogja. Mi itt a törvény­hozás .atyái vagyunk és nem akarom eltitkolni felszólalásom alkalmával azt az érzést, hogy való­ban szent kötelességem tudata hat át, mely eszembe juttatja azt, hogy Mózes a csipkebokorból az Urnák a hangját hallotta : oldd meg saruidat, mert az a hely, amelyen állasz, szent ! A munka, amelynek elvégzésére mi választóink által gondviselésszerüen ide elhivattunk, valóban szent kell hogy legyen mindnyájunk előtt a törvényhozás termében. (Helyeslés.) Bárcsak valamennyien minden oldalról át­lennének hatva ennek komoly megfontolásától, bárcsak valamennyien megértenők mi, a törvény­hozásnak az atyái, hogy a profán élet dulakodásai nem idevalók, bárcsak valamennyien tudnók tisz­teletben tartani politikai meggyőződését ugy az egyiknek, mint a másiknak és bárcsak az irányban, amely a nemzet megmentésének, boldogulásának szolgálatába szólít bennünket, vállvetve együttes jóakarattal tudnánk é« akarnánk munkálkodni, akkor hiszem, hogy a bennünket fenyegető katasz­trófától ezt a szegény nemzetet sikerülne Isten segítségével megóvni. (Élénk helyeslés.) Nagy feladatok elé állitja a napról-napra fokozódó drágaság ugy a kormányt, mint magát a nemzetgyűlést is. Ezren és ezren vannak, akik felett a nyár immár elmúlik anélkül, hogy, bár óhajtottak volna becsületes munkával kenyeret szerezni ma­guknak és családjuknak, nem jutnak abba a hely­zetbe , hogy munkaalkalomra szert téve ez a vágyuk teljesedésbe menjen. A valóságot mondom és egy cseppet sem túlozok, amikor erre a körülményre felszólitom a törvényhozás atyáit, elsősor ban magát a kormányt, felszólitom, hogy kövessen el immár, miután az indemnitást is megszavaztuk, minden tőle telhetőt arra nézve, hogy akik önhibájukon kivül munkaalkalomhoz, tehát a kenyerük meg­szerzéséhez nem jutottak eleddig, haladéktalanul segitsen ezek helyzetén azzal, hogy a szakminister urak mindent elkövessenek arra nézve, hogy a kellő munkaalkalmat biztositsák részükre. A drágaságról, az élet szomorú tapasztalatai igazán exorbitans tanúságot nyújtanak nekünk, de amint a múlt napokban mondotta az igazság­ügyminister ur — nagyon helyesen —• itt benn drákói rendszabályokkal csak fél segitséget tudunk nyújtani, ha ugyan az is segítség. Itt a társadalom erkölcsi felfogásának kellene az egész vonalon meg­javulnia (Élénk helyeslés.) és pedig ugy, hogy e megjavulás nemzetmentő munkájából senki M ne vonja magát, hanem ellenkezőleg, ebben a nagy a hazát, a nemzetet megmentő munkában mind­nyájan ott legyünk, amire elsősorban nekünk a törvényhozás házában kell a legszebb példát nyúj­tanunk. Azért nem hallgatok én és mutatok rá erre, kérve a kormányt és a nemzetgyűlést,arra a komoly feladatra, amely az önhibájukon kivül el­NAPLÓ XVI. w augusztus hó 11-èn, szombaton. IOS eddig munkához nem jutott embereknek azon meg­segítését célozza, hogy lehetőleg a szakministerek kövessenek el mindent minél előbb, hogy ezek a földmunkások és kisiparosok, akik vágyva-vágy­nak arra, hogy egy falat kenyeret tudjanak gyer­mekeiknek, családjuknak és önmaguknak szerezni, minél előbb megkapják becsületes munkájuk révén a megélhetés lehetőségét. (Élénk helyeslés.) Interpellációm a kormányhoz röviden a kö­vetkező (olvassa) : »1. Tudja-e a kormány, hogy sok gazdasági munkás és kisiparos önhibáján kivül nem tudott munkához jutni eddig sem ? Hogyan kivan gondoskodni részükre megfelelő munka­alkalmakról ?« (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a minister­elnök urnák ! Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Cserti József ! Cserti JÓZSef : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon saj­nálom, hogy a pénzügyminister ur nincsen jelen, akihez interpellációmat intézni fogom, de a jelen­lévő népjóléti minister urat arra kérem, méltóztas­sék a kormánynál interpellációm tárgyának sür­gősségére való tekintettel közrehatni, hogy a tiszt­viselőknek ezen kérése, amelyet általam ezen inter­pellációban terjesztenek a kormányhoz, mielőbb elintézést nyerjen. Interpellációm tárgya a következő : A felemelt tanítói fizetésből, a 100%-osból és visszamenőleg a július hónapiból a felekezeti és községi tanítók még egyáltalában nem részesültek. Ezeket pedig már megkapta mindenki. A tanító­kat azzal bocsátották el az állampénztárból, hogy várjanak, amig a minister ur külön utasítást fog kiadni, amelynek alapján ezeket a felemelt fizeté­seket meg fogják kapni. Ezek a tanitók rá vannak erre szorulva és nem tudják a napot, hogy mikor kapják meg az őket megillető fizetést, amelyet már elhelyeztek elmé­letben s amelynek csak kifizetését várják. Nem is tudják, mikor kapják meg ezt az összeget. Várnak napról-napra és bizonytalanságban vannak, nincs fix időpont, amelyet az állampénztár meghatároz, hanem azzal utasítja el őket, hogy a pénzügyminis­ter ur intézkedni fcg. Épen ezért arra kérem a jelen­lévő népjóléti és munkaügyi minister urat, szíves­kedjék odahatni, hogy a pén-ügyminister ur ezt az intézkedést mielőbb tegye meg. A következő inter­pellációt vagyok bátor a pénzügyminister úrhoz intézni. StraUSZ István : A kultuszministérhez tartozik ! Cserti JÓZSef : De a kiutalás a pénzügyminis­t érhez. StraUSZ István : Az is a kultuszministerhez ! Éhn Kálmán : Már intézkedett a minister ur ! Cserti JÓZSef : Tegnap nálam járt Fehérvárról egy küldöttség, amely panaszkodott, hogy egyálta­lában nem kapták még meg. Ha intézkedett már a minister ur, ennek végtelenül örülök, de amig az az intézkedés lejön az állampénztárhoz, hetek fognak eltelni. Ezért azt kérem, hogy a minister ur — a kultuszminister vagy a pénzügyminister — ugy 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom