Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
8â 'A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. Következik a kilencedik bekezdés. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa): Elnök : Szólásra közetkezik? Hebelt Ede jegyző: G-aal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakasz az adózóknak azt a jogát kivánja biztosítani, hogy amennyiben sérelmesnek ismerik magukra nézve ennek a huszonötszörös adónak fizetését, rekurrálhatnak, jogorvoslattal élhetnek ellene; viszont ezzel szemben az állam követelheti, hogy 60°/o-ig fizessék be a reájuk nézve egyébként kiszámítandó adót és csak a 40%kal maradhatnak adósok. Kiteszik azonban magukat annak a veszedelemnek, hogy amennyiben a panaszok alaptalanoknak bizonyulnak, akkor a hátralékban maradt 40% után a havi 10—10%-os késedelmi kamatot fizetik. Ha ez a szakasz így marad, ennek az lesz a következménye, hogy igen sok adózó nem meri megreszkirozni azt, hogy az adója ellen felszólaljon, mert attól fél, hogy ha még sem adnak igazat a felszólalásának, a 40% után utóbb óriási összeget kitevő késedelmi kamatot lesz kénytelen fizetni. Azért, hogy ezt kiküszöböljem, van ehhez a ponthoz egy tiszteletteljes javaslatom, amely az államkincstár érdekét abszolúte nem érinti, viszont az adózónak megadja a lehetőséget, hogy a reája sérelmes adókivetést legalább helyesbittetni megpróbálja. Ez a pótló indítványom a következőképen hangzik (olvassa) : »Ha azonban az adóköteles e kedvezménnyel nem ól, hanem a 2. pontban előirt adót az 5. pontban előirt határidőn belül a helyesbítés iránt beadott kérelem dacára egész összegében befizeti, ez esetben sem a 2. §-ban megállapított adópótlékkal nem sújtható, sem pedig a 2. pont szerint fizetendő összegeknél nagyobb összeg rá ki nem vethető, megjegyezvén, hogy ez a renelkezés a 11. pont alatti határozmányt nem érinti.« Tisztelettel kérem pótlásom elfogadását. Elnök: Dénes István képviselő ur kíván szólani. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt az indítványomat megtenném, méltóztassanak megengedni, hogy egy hozzám intézett közbeszólásra válaszoljak. Ugyanis Szomjas Griisztáv és Graefn Jenő képviselő urak azt mondották az előttem szólott képviselőtársam beszéde folyamán, hogy én azt mondtam, hogy a földbirtok nem fizet adót. Én ezt nem mondtam ; ne értsék félre szavamat. Én csak azt mondtam, hogy a pénzügyi kormányzat nem tartja be a törvényt a földbirtok megadóztatásánál. Én alkalmat és módot adtam a pénzügyminister urnák arra, hogy nyilatkozzék, igaz-e az, amit állítottam, vagy sem; igaz-e, hogy a törvénytől eltérőleg a földbirtoknál a pénzügyminister ur utasítása alapján csak igen minimális alapon vetik ki az adót, igen vagy nem? A törvény világosan megmondja, hogy a saját kezelésben lévő mező- és erdőgazdasági üzemekben és az ezekkel kapcsolatos jogokból eredő jövedelem a saját gazdálkodás folytán valósággal eléri, haszonbérbe adott ingatlanoknál pedig a haszonbér képezi a jövedelmi adó alapját. Vizsgáljuk meg most, hogy a pénzügyminister ur ilyen értelemben szedi-e be az adót a földbirtok után, vagy pedig nem ? Vagy pedig igaz-e, hogy a minister ur utasítása alapján a kis- és középbirtoknál a kataszteri tiszta jövedelem százötvenszeresét, a nagybirtoknál a kataszteri tiszta jövedelem százszorosát veszik és ezután vetik ki a jövedelemadót? Vagyis igaz, hogy például 14 korona kataszteri tiszta jövedelemnél 1400 korona egy hold jövedelmi alapja, szemben a törvény világos rendelkezésével, amely szerint a mai nyers jövedelemnek 14 000 koronát kellene kitenni egy hold tiszta kataszteri jövedelem után. (Mozgás.) Először azt a kérdést intézem a pénzügyminister úrhoz, hogy igaz-e, vagy nem ez az adókivetés ? Másodszor pedig azt kérdem, igaz-e, hogy a pénzügy minister ur 18.600. számú rendeletét kiadta a törvény határozott rendelkezése ellenére, és ennek alapján vetik ki a vagyonadót, ugy hogy a földbirtoknál nem a törvény szerint, nem a törényes alapon a tiszta forgalmi érték után vetik ki a vagyonadót, hanem egy önkényesen megállapított alapon, amely szintén kataszteri tiszta koronák után számítja a vagyonadót és egy bagatell, egy minimális érték után? Kérem a t. pénzügyminister urat, nyilatkozzék arra nézve, igaz-e ez igy> va gy pedig nem? Azután indítványomat meg akarom tenni ehhez a szakaszhoz. En fenn akarom tartani az adózó polgároknak a törvényben lefektetett reklamációs jogát. Ha a pénzügyminister ur most egy ilyen rendkívül súlyos adóztatással jön elő, lehetetlen, hogy az adózók csak birtokon kivül tudjanak felebbezni, hanem meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a felszólamlási bizottsághoz birtokon belül lehessen felebbezni s azután panasznak legyen helye a közigazgatási bírósághoz kirtokon kivül, ugy, amint a törvény megmondja. Ez felel meg az adózó polgárok érdekének, de ez felel meg a közmegnyugvásnak is. Ezért bátorkodom a következő indítványt beterjeszteni (olvassa) : »Indítványozom, hogy az 1. § 9. bekezdése teljesen töröltessék és a helyesbítésre vonatkozólag a jövedelem- és vagyonadótörvények rendelkezései változatlanul tartassanak fenn.« Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni.
