Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

72 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. minister ur a szolgálati illetményből és a munkabérviszonyból, valamint a járadékból élőknél nem hajlandó egyszeresét venni az 1920. évi jövedelemadónak, (Ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldahn. akkor az igen t. pénziigyminister ur azok adóját, akiknek fundált vagyonuk van, amelynek értéke a korona értékcsökkenésével, sőt sokszor azon túlmenői eg is emelkedik nem emeli. Koncedálom, hogy a szőlőbirtok most tényleg nehéz helyzetben van, hogy a szőlőmívelés ma nem fizeti ki magát olyan nagyon, de kifizette tavaly, tavaly előtt akkor megvolt ezeknek a konjunktúrája . . . (Zaj és ettenmondásoJc jobbfelől.) Perlaki György : Tavaly sem fizette ki magát ! Propper Sándor : Háromezer korona egy kiló szőlő ! Dénes István : Engedelmet kérek, a szőlőtulajdon terméke ma is rendkivül értékes, ha maga a bor nem is olyan értékes. Graeffl Jenő : De nincs hordó ! Dénes István : Hogy nincs hordó, az nem az én dolgom ; Graeffl igent, képviselőtársam mondja meg a pénziigyminister urnák, . . . (Zaj.) Elnök : Gsendet kérek ! Dénes István :. . . hogy tegye lehetővé az abszolút vámmentességet azon a téren, hogy donga kellő mennyiségben jöhessen be ide, hogy önök tudjanak hordókat csináltatni. Szily Tamás : Van hordó elég ! Dénes István : Akkor adják oda a hordót Graeffl képviselő úréknak. Ez az egyik érv, amiért teljesen helyt nem áll az, hogy kivételt akar tenni a pénzügyi kormányzat a fundált vagyonokkal. A másik súlyos érv, amelyet mégsem hagyhat figyelmen kivül még pártpolitikai szempontból sem az igent, pénziigyminister ur — mert koncedálom azt, hogy sarokbaszoritották a pénziigyminister urat az egységes párt értekezletén és kényszeritették arra, hogy koncessziókat tegyen ebben a tekintetben, hogy a javaslat többi részét megszavazhassák, — azonban a köz szempontjából legmélyebben sajnálatcs ez a dolog. Amit Propper igen t. képviselőtársam felhozott, minden tekintetben megáll, hogy a pénziigyminister ur a fundált vagyonokkal már egyszer megtette a kivételt, kiváltságos helyzetbe hozta őket akkor, amikor a hivatkozott pénzügyministeri rendelet értelmében azon ingatlan után, amelynek 12 korona kataszteri hozadéka van, a forgalmi értéket 6600 koronában állapították meg. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallottuk már egyszer ProppertőlJ) Nem árt ez t. képviselőtársaim százszor is elmondani, mert én azt mondtam múltkori beszédemben, hogy ez törvénytelenség, hogy a pénziigyminister ur itt a törvény ellenére adott ki egy törvényjavaslatot. Az igen t. pénziigyminister urnák az 1920 : XXIII. tcikktől eltérni csak a törvényhozás engedelmével lett volna joga. A pénziigyminister ur erre nem válaszolt, egyszerűen kitért, nem akar válaszolni. Hivatkoztam arra, hogy ez súlycs precedensül fog szolgálni, de az igen t. pénzügyminist er ur erre sem válaszolt, Ne méltóztassék tehát ezért a magyar kormánynak azon csodálkozni, ha odalenn a munkabérből, szolgálati viszonyból és járadékból élők tömegei elkeserednek és azt mondják, hogy ez az adózás abszolúte igazságtalan és ennekfolytán olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nem lehetnek egyáltalában kellemesek. Mert aki koronajáradékot vett, vagy hadikölcsönbe fektette a pénzét, azzal az igen t. pénzügyminist er ur nem tesz kivételt, pedig ez a hazájával szemben való kötelességét telj esitette. Ezzel szemben az igen t. pénzügymi nister ur nem akar arra az álláspontra helyezkedni, hogy az 1920. évi jövedelemadó egyszeresét fizesse. Ellenben a szőlő- vagy háztulajdonosokkal szemben igen, akiknek hozadéka ma felment,, . . (Egy hang jobboldalon :• Ezek ebből a jövedelemből élnek/) A koronajáradék és hadikölcsön-tulajdoncsokkal szemben, a kormánynak a kötelessége épugy fennáll, mint a szőlő- vagy háztulajdonosokkal szemben, sőt még inkább fokozottabb mértékben, amennyiben rosszabb helyzetben vannak amazok, mint emezek. Nem titok előttünk az, hogy az egységespárt értekezletén csak azért, hogy megszavazzák a pénzügyminister ur javaslatait, csinálták meg ezt a kiváltságos helyzetet. Szomjas Gusztáv : Azért, mert igazságos ! Dénes István : Rendben van, t. képviselőtársam ; ha igazságos a szőlőtulajdonosokkal, a háztulajdonosokkal szemben, akiknek fundált vagyonuk van, akkor ezerszerte igazságosabb kell, hogy legyen azoknál, akik munkabérből és szolgálati viszonyból élnek. Nem lehet kétféle mértékkel mérni. Nem fogadhatom el a pénzügyminister urnák előbb kifejtett érvelését. Méltóztatnak jól tudni, hogy azok, akik tisztán munkából, szolgálati viszonyból vagy járadékból kénytelenek élni, ezek az élelmicikkekre kivetett forgalmi adóval, az elsőrendű él et szükségleti cikkekre kivetett kincstári haszonrészesedés és vámok révén sokszorosan meg' vannak adóztatva, úgyhogy ezeknek a jövedé]

me van sokszorosan megadóztatva. Méltánytalan, hogy ismételten ne tegyünk velük szemben kivételt. Peidl Gyula : Ez a dolgozók kiéheztetésén alapul ! (Egy hang a jobboldalon : Bolond beszéd !) Halász Móric : A cselédadót is mi fizetjük, általában a gazda fizeti a cseléd adóját. (Zaj ) Dénes István : Még egy fontos és súlyos körülményre akarom felhivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Amikor az adófelszólamlási bizottságok 1921 és 22-ben megállapították a jövedelmi adó alapját, a vallomások alapján, méltóztatnak tudni, hogy akkor már azt kívánták az adófelszólamlási bizottságok, hogy mindenki már a valorizált jövedelmét mondja be. Nánássy Andor : Az 1920-as jövedelem alapján ! Dénes István : De 1922-ben vetették ki. Akkor az adófelszólamlási bizottságok egyenesen azt a felhívást intézték az adóvallomást tevőkhöz, hogy valljanak be több jövedelmet, mert a korona ennyivel és ennyivel lement. Tehát a valorizáció megtörtént és miután a vallomást a szolgálati vi-