Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
TO À nemzetgyűlés 172. ülése 1923. êvi augusztus hó 11-én, szombaton. delkezése következtében, bogy előre kell megállapítani azt az összeget, amellyel a földadó befizetendő, az összeg most 30.000 koronával állapíttatott meg, ami a tényleges viszonyoktól mindenesetre visszamaradt . . . Gaal Gaston : A kedvezményes fizetésnél ! Káilay Tibor pénzügyminister : ... és ennélfogva azt eredményezi, bogy az első negyedévben, amelyikre a megállapítás történik, ennek az adónak befizetése lényegesen kisebb összegekkel történhetik meg, mint aminő összegeket intendaltunk a törvényjavaslat intenciója szerint. Kétségtelen, hogy a következő negyedévekre már magasabb összegek lesznek megállapit va, de viszont megvan a törvényben a lehetőség arra, hogy ne csak az első negyedévi részlet, hanem az egész összeg is be legyen fizethető az első negyedév alatt, úgyhogy tulaj donképen a korona romlásából kifolyóan a földadó terhe jelentékenyen megcsökkent a megterhelt etessél szemben, amelyet annak idején eredetileg gondoltunk. Ami a jövedelmi adónak egész konstrukcióját, egész gondolatát illeti, arra vonatkozólag hangsúlyoznom kell, hogy a jövedelmi adó egyformán éri az államnak mindazokat a polgárait, akik egy bizonyos létminimum felüli keresettel, jövedelemmel rendelkeznek. Ebben a tekintetben nem tehető különbség abban az irányban, hogy milyen foglalkozási ágakról, milyen jövedelmekről van szó, legfeljebb aziránt, amennyiben a fundált jövedelmek minden állam adórendszerében . jobban adóztatnak meg. Nálunk is kisegítő vagyonadóval történt gondoskodás arról, hogy ezek a jövedelmek, általában minden ilyen vagyonból eredő jövedelmek bizonyos vagyonadóval is megterheltessenek a jövedelmi adón kivül. Amikor tehát a hozadéki törvényeket tárgyaltuk, nem tehettünk disztinkciót abban a tekintetben, hogy majd a megalkotandó jövedelmi adótörvénynél a különböző foglalkozási ágakat, különbözőképen fogjuk megadóztatni jövedelmi adóval, hanem arról volt szó, hogy megállapítjuk a létminimumot a változó viszonyoknak megfelelő összegben, arról volt szó, hogy a jövedelmi adóknak skáláját megfelelően megváltoztatjuk, úgyhogy a szintén változó gazdasági viszonyokkal korrespondeáljon, hogy felemeljük megfelelően a jövedelmi adó alapjának azt a határát, amelynél már a maximális kulcs alkalmaztatik, de mindezt oly rendelkezésképen, amelyek a változó gazdasági helyzetből folyó kívánalmaknak tesznek eleget és egyformán alkalmaztatnak mindenkire, tekintet nélkül arra, hogy azok a jövedelmek, amelyek ott szóba jönnek, micsoda forrásból származnak. Azt hiszem, hogy a föld tekintetében kivételt tenni és azt mondani, hogy a földbirtokból eredő jövedelem épen a földadónál fogva a jövedelmi adónál már egészen máskép fogassék meg, nem lehefrés a magam részéről nem képzelhetem el ugy egy agrárpárt hivatását,,hogy az a maga számára kivételes pozíciót igyekezzék az adózás, nevezetesen a- jövedelmi adóztatás tekintetében biztosítani, hiszen ezzel meg nem értésre találna az összes többi társadalmi osztályoknál és oly ellentéteket támasztana, amelyeket nagyon nehéz lenne azután kiegyenlíteni. Megjegyezni kívánom, hogy az egész javaslat, amint hangsúlyoztam is beszédemben, befizetési javaslat, amely nem büntetést kivan megállapítani azokra nézve, akik nem tettek idejében eleget fizetési kötelezettségüknek, — hiszen a legtöbbnek erre nem is volt módja, mivel a kivetések nem történtek meg, vagy különböző időben történtek, az egyik részben 1922-ben, a másik részben csak 1923. elején — hanem a korona romlásának következményeit akarja levonni kivétel nélkül mindenkire, ennélfogva épen azokra állapítja meg a szorzószámokat, akik idejében megfelelő módon eleget tettek kötelezettségüknek. Mindazonáltal a valutaromlás folytán különböző összegeket jelentvén az, amit az illetők befizettek, ha befizetési kötelezettségüket a kivetés folytán előbb teljesítették, ennek, hogy ugy fejezzem ki magamat, erkölcsi honorálásaképen vette be a pénzügyi bizottság a javaslatba azt a rendelkezést, hogy az ilyen befizetéseket, bizonyos elismerésben kívánja részesíteni és azzal honorálja, hogy kétszeresen, illetve háromszorosan számítja ezeknek részesedését. Azoknak a javaslatoknak elfogadása esetén, amelyeket Gaal Gaston és azután Dénes t. képviselőtársam előterjesztett, a helyzet ugy alakulna, hogy tulaj donképen senki sem fizetne adót, mert a földbirtokból eredő jövedelem az ő javaslatuk szerint kivétetnék, a szolgálati viszonyból eredő jövedelem szintén, és mivel a házadóból, a szőlőbirtokból eredő jövedelem is teljesen földadó, ennélfogva tulaj donképen alig maradna olyan terrénum, ahol még adófizetési kötelezettség maradna, úgyhogy a magam részéről ezeket a j avaslatokat, amelyek egészen kivonják a talajt a törvény intenciói alól, elfogadni nem tudnám. Ugyancsak nem fogadhatom el a magam részéről Farkas Tibor és Propper Sándor képviselő urak javaslatait sem azért, mert hiszen ugy a progresszió, mint a létminimum gondolata már kifejezésre jutott, már le van fektetve abban a törvényben* amelynek alapján az 1920. évi kivetéseket eszközöltük, úgyhogy mindazok a Mvá* nalmak, amelyeket ők most felállítanak és hang* súlyoznak, törvényben lefektetett elvek szerint keresztülvitt dolgok, ha tehát ezeket most újra pótolnók és erősitenők azzal, hogy ujabb progresz« sziót, ujabb létminimumot alkalmazunk, ez csak azon törvény eredeti intencióinak felforgatását jelentené s végeredményben olyan helyzetet idézne elő, amelyben több igazságtalanság lenne, mint amennyi igazságtalanság esetleg most, az adott kivetés mellett előfordulhatott. Kérem a határozati javaslatok, illetőleg a mó» dositások elutasítását és az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá« nitom ; következik a határozathozatal. Az eredeti szöveggel szemben két ellentétes indítvány nyújtatott be — és pedig Farkas Tibor és Propper Sándor
