Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

M A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. azonban pótlásként a következő szöveg hozzá­fűzését (olvassa) : »E rendelkezés alá azonban nem vonható, tehát csupán egyszeres összegben fizetendő az 1920/21. évre kivetett jövedelem­ág vagyonadónak az a része, amely földbirtokból eredő jövedelem után vettetett ki, miután a föld­birtok buzaértékben adózik és ennélfogva adóját már úgyis buzaértékben fizette.« Tisztelettel kérem, méltóztassék javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom és megteszem napirendi indítványomat. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, 11-én, szombaton d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, az építkezések alkal­mával adható adóügyi kedvezményekről szóló törvényjavaslat tárgyalása és a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszá­mának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intéz­kedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? Friedrich István képviselő ur kivan szólni. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Leg­nagyobb sajnálatomra nincs módomban az elnök ur napirendi indítványát magamévá tehetni és pedig azért, mert nagyon sürgősnek tartom, hogy a részvény-jigy itt a Ház előtt végre letárgyaltassék. (Elénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Ebben a szándékomban még jobban megerősített az, amikor egy félórával ezelőtt felkértem az igazságügyminister urat több ellenzéki párt nevében, hogy tegyen itt a Házban nyilatkozatot, miképen áll ez az ügy, az igazságügy­minister erre azonban nem mutatkozott hajlan­dónak, hanem ideadta nekem írásban az ő állás­pontját és felhatalmazott arra, hogy ezt itt felolvassam. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérem a t. Házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt felolvassam, mert ez sokkal többet ér, mint amennyit ez én indo­kolásom érne; ezt azután én még meg fogom toldani egyes magyarázatokkal. Elnök : Igen t. Nemzetgyűlés ! Felolvasást a házszabályok értelmében megengedhetőnek nem tartok. (Nagy zaj és felkiáltások a bal­és a szélsöbaloldalon : Megengedi a Ház !) Friedrich István : Az igazságügyminister uré! Kérem a Ház engedélyét; elnök ur, mél­tóztasson leszavaztatni ! Ehhez joga van ! (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Nem tartozik a napi­rendre !) Elnök : Kérdezem a t. Házat : méltóztatik-e megengedni, hogy Friedrich István képviselő ur az igazságügyminister ur véleményét fel­olvassa, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik megengedhető­nek tartják, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) Kisebbség ! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Többség I Ellenpróbát kérünk 0 évi augusztus hó 10-én, pénteken. Friedrich István : Azok a képviselők, akik érdekelve vannak a rész vényügyben, nem szavaz­hatnak ! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalol­dalon. Félkiáltások: Megolvasni!) Elnök : Kérem a jegyző urakat, szivesked-. jenek a szavazókat megszámlálni! (Megtörténik. — Nagy Emil igazságügyminister a terembe lép.) Huszár Károly : Olvassa föl az igazságügy­minister, ha akarja! Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik a felolvasást nem engedik meg, méltóz­tassanak felállani! (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a szavazókat.) Nagy Ernő : Aki részvényt kapott, üljön le ! (Egy hang jobbfelöl: Beszédközben nem lehet szavazni !) Bottlik József : Ilyenkor nem lehet szavazni ! Nagy Ernő : Majd kisül, ki a becsületes ember ! Elnök : A Ház a felolvasást megengedi. Méltóztassék! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsö­baloldalon. Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Nagy Ernő : Engem üldöztek egy évig ! Friedrich István (olvassa) : »A vizsgálóbiró ur az érdekelt bankokban az egész anyagot a legalaposabban áttanulmányozta. G-ondos jegy­zeteket készített, de miután a nyomozás folyta­tását jogi indokból utasította el, eme jogi fel­fogásából kiindulólag a tényállást természetesen csak igen szűk körben állapította meg. Előállott már most az a kérdés, hogy belenyugodjak-e a vizsgálóbiró ur jogi döntésébe, vagy pedig elren­deljem a vádtanácshoz való felfolyamodást. Ámbár el kell ismernem, hogy a büntetőtörvénykönyv 470. §-a közvetlen kötelességmulasztásra való reábirás szándékának fenforgását kívánja meg, ami a jelen esetben a fogalom kategorikus tisz­taságában nem forog fenn, mégis nézetem ^sze­rint erről a jogi kérdésről lehet vitatkozni. Épen ezért tereltem a nyomozást mindjárt ab ovo birói útra rendőri nyomozás helyett, amint par­lamenti beszédemben is jeleztem, hogy előbb ismerjem meg a független bíró felfogását, sem­mint az ügyben valami helyrehozhatatlan dön­tés történik. De az az eljárás nem elégített ki, hogy egyszerűen csak kikérjem a vádtanács jogi néze­tét ebben az ügyben, hanem miután engem is egyedül a teljes és színtiszta igazság keresésé­nek vágya vezérel, tudni akartam a belső tény­állások tekintetében is a teljes és tiszta igaz­ságot, amihez egyedül a vizsgálóbírói iratok révén nem jutottam s épen azért megkértem arra az érdekelt bankok vezetőségét, hogy a vizsgálóbiró úron kivül bocsássák nekem is ren­delkezésemre mindazokat az összes feljegyzése­ket, könyveket és levelezéseket, amelyek ezekre a kérdéses ügyekre vonatkoznak. Mert, mint a magyar igazság őre, nagy súlyt helyezek arra, hogy a teljes és tiszta igazságot tudjam meg. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom