Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. évi augusztus hó 10-én, pénteken. £9 van szó, hogy ebből a katasztrofális helyzetből kifolyólag ne adjunk általában nemzeti ajándékot mindazoknak, akik adót kötelesek fizetni az 1920. évi kivetés alapján. Ez a javaslat célzata, ezen a helyzeten van hivatva segíteni. Épen azért, mert ez a helyzet, nem fogadhatom el azt az észrevételt, amely — elismerem — rendes adótörvénnyel szemben fedezhető volna, hogy t. i. nem alapítja az adókivetést egy előző év jövedelmére. Itt nem az előző évek jövedelmének megállapításáról, adókivetéséről, hanem egyszerűen a befizetés megállapításáról van szó. Nem azokat akarjuk megterhelni, nem azokra nézve állapítunk meg egy szorzószámot, akik a maguk befizetési kötelezettségének kellő időben eleget nem tettek, hanem igenis azokra nézve, akik eleget tettek, akik befizették, befizethették az adót az elmúlt esztendőkben épen azért, mert kevesebb értéket fizettek be, mint amennyit az 1920. évi alapon befizetniük kellett volna. Akik mulasztásban vannak, azok a 2. §. értelmében még bizonyos külön kamatot is fizetnek, de a javaslat 1. §-ának rendelkezése nem a hátralékosokra vonatkozik, nem azokra, akik nem tettek eleget kötelezettségüknek, hanem vonatkozik általában mindenkire, még pedig azért, mert gazdasági helyzetünkben az előbb ismertetett változás állott be. Ennélfogva, ha hozzá akarunk jutni ahhoz, amit a törvény eredetileg intendált, csakis ilyen módon tudjuk a megfelelő eredményt biztosítani. (Ugy van! jobb felöl.) A javaslat tárgyalása, különösen bizottsági tárgyalása során különböző észrevételek és megjegyzések merültek fel. Az élet mindig produkál olyan jelenségeket, melyek szükségessé teszik, hogy a legegyszerűbb elveknél, a legegyszerűbben kifejtett igazságoknál is alkalmazzunk az élet sokféleségéhez igazodó olyan korrektivumokat, amelyek lehetőleg eliminálnak minden igazságtalanságot. Ebből a célból vettük fel a törvényjavaslatba azt a rendelkezést, hogy a ministernek joga van adófelszólamlási bizottsági kerületek szerint esetleg uj kivetést és megállapítást is elrendelni, ha azt látná, hogy ott általában az országos adóztatással szemben nagy eltérések és méltánytalanságok mutatkoznak. Természetes, hogy ez a rendelkezés a maga applikációjában nem fog kiterjedhetni az egész országra, itt igazán csak kivételes, olyan egyes esetekről, illetőleg kerületekről lehet szó, ahol valóban indokoltnak mutatkozik az uj megállapítás, mert különben az egész országra nézve uj kivetést kellene elrendelni. Megállapítottuk továbbá a törvényjavaslatban az egyénenkénti fellebbezés lehetőségét is és ennélfogva mindenkinek megadatik a mód arra, hogy amennyiben az adót megfelelőnek, jövedelmi viszonyaival arányban nem állónak találja, a szükséges jogorvoslattal élhessen. Ezenkívül leszállítottuk az eredetileg kontemplált 25-ös szorzószámot 20-asra és figyelembe vettük azt a nehéz gazdasági helyzetet, amelyben egyrészről a szőlőbirtokosok vannak, másrészről pedig a maximált bérek következtében a háztulajdonosok. Mindezek a rendelkezések igen lényeges változtatásokat eszközölnek a törvényjavaslaton és igen lényegesen befolyásolják azt a pénzügyi eredményt is, amelyet ezzel a törvényjavaslattal elérni óhajtunk. Tisztelettel megjegyzem azonban, hogy az ujabban beérkezett adatoknak és mindazoknak az adatoknak feldolgozása után, amelyek az egész országos adókivetésre vonatkoznak, ugy állapítottam meg, hogy az a szám, amelyet az indokolásban közöltem, alacsony, hogy az 1920. évi kivetés eredményei tényleg magasabbak és épen ezért mertem visszamenni a szorzószámmal és megállapítani mindezeket a változtatásokat, mert azt hiszem, hogy ezeknek a változtatásoknak és módosításoknak ellenére is végeredményben az az összeg, amelyre a törvényjavaslat indokolásában számítottam, az előbb Emiltett körülmény folytáu elérhető lesz. Elismerem, hogy a törvényjavaslat még ebben az állapotában, ezeknek a változtatásoknak eszközlése után sem feltétlenül szimpatikus és nem olyan, amellyel nagy népszerűséget lehetne elérni. Epen ezért nagyon hálás vagyok ugy Biró Pál t. képviselő urnák, mint Nagykálló képviselőjének, aki felszólalt a javaslat mellett és igyekezett azt alátámasztani, megvédeni. En azok után, amiket ők előadtak a javaslat indokolására, a magam részéről erre a kérdésre bővebben kiterjeszkedni nem is óhajtok, csupán néhány olyan megjegyzésre szeretnék reflektálni, amelyek ennek a javaslatnak kapcsán általában az egész pénzügyi politika ellen elhangzottak. Dénes t. képviselő ur tette kritika tárgyává ezt az egész pénzügyi politikát az adóztatás kapcsán, de, engedelmet kérek tőle, az ő beszéde inkább olyan — hogy ugy mondjam — nyelvöltögetésszerü kritikának tűnt fel előttem, amelyre nagyon nehéz nyugodt érvekkel válaszolni: Pikler Emil : Önnek minden az, minister ur ! Kállay Tibor pénziigyminister : Ezzel szemben nagyon erősen alá volt támasztva az a kritika, amely G-aai Gaston t. képviselőtársam részéről hangzott el és amelyben a korona megjavítását lehetőnek tartván, kifogásolta azt, hogy e tekintetben nem történik meg mindaz, ami megtehető volna. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a korona stabilitásának biztosítása mindenekelőtt a költségvetési és fizetési mérleg egyensúlyától függ. Mindaddig, amíg ezen a két téren a megfelelő eredményt biztosítani nem tudjuk, addig a korona olyan stabilitásáról, amely bennünket a jövőre nézve teljesen megnyugtathatna és amelyre egész nyugodtan bazirozhatnánk azután összes intézkedéseinket és terveinket, nézetem szerint beszélni nem lehet. Nem mondom azt, hogy nem idézhető elő