Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-186
552 r A nemzetgyűlés 186. ülése 1923. Barthos Andor : A »Szociális termelésből fakad a jólét !« jelszót már ismerjük ! Peyer Károly : Ma egész csomó épitőmimkás van munka nélkül. A kormánypárt egyik szónokának azt méltóztatott mondani, hogy nem támogat olyan embert, aki nem tud dolgozni. Hát, én majd az összes munkanélküli épitőmunkásökat hozzáküldöm, adjon nekik tanácsot, hogy hol kapnak munkát. (Zaj balfelől.) Tehát mikor a munkások, mikor egész társadalmi osztályok saját hibájukon kivül kerülnek munkanélküliségbe, amikor az emberek dolgozni akarnak, de nem tudnak munkaalkalmakhoz jutni, akkor igenis, az államnak segitenie kell, elő kell mozdítania és támogatnia kell minden törekvést, hogy ezeket az embereket addig, amig újra munkához tudnak jutni, segítsük. (Zaj.) Ezeknek a munkásoknak segélyezése és itthontartása állami szempontból is rendkívül fontos. Mert ne méltóztassék e kérdés felett olyan könnyen átsiklani. Nemrégiben elfogadott a nemzetgyűlés egy épitési törvényjavaslatot, azonban esetleg nagyon csodálkozni fognak azon, hogy amikor annak végrehajtására sor kerül, akkor épen a szakképzett munkások hiánya következtében nem lesz lehetséges a munkát ugy és olyan gyorsan elvégezni, amint az kivánatos volna, még pedig nem lesz lehetséges azért . . . Friedrich István : A szakmunkások kivándorolnak ! Peyer Károly : . . . mert ezeknek a munkásoknak nagy része munkaalkalom hiánya következtében kénytelen volt kivándorolni, kénytelen volt egész életén át megszerzett bútorait, minden vagyonát készpénzzé tenni és az igy kapott összegen egy vasúti jegyet váltani magának Romániába, Franciaországba vagy máshová, hogy kivándorolva az országból, másutt alapitson magának uj exisztenciát, csak azért, mert itthon nem gondoskodtak róla. (Zaj és felkiáltások jobb felől : Máshol is van munkanélküliség !) Tudom, hogy máshol is van munkanélküliség, tudom, hogy más országokban is van tömegnyomor, úgyhogy ez nem speciális magyar jelenség. Magyarországon csak egy speciális jelenség van : az a közömbösség és az a felületesség, amellyel nálunk ezt a kérdést kezelik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ulain Ferenc : A bankokrácia ! Peyer Károly : Nálunk ez páratlan, mert sehol nem látunk egyetlenegy országban sem példát arra, hogy a kormányok és az uralkodó társadalmi osztályok olyan semmit sem. törődve haladnának el ezen nyomor mellett. Ulain Ferenc : Ugy van ! Teljesen igaza van ! (Zaj jöbbfelől.) Peyer Károly : Két módját láUuk eddig annak, ahogyan külföldi államokban igyekeznek ezen a tömegnyomoron segíteni. Az egyik mód, amire már bátor voltam az előbb reámutatni, az, hogy munkanélküli segélyt adnak. És ne méltóztassék itt népszerüséghajhászásból annyira évi szeptember hó ll-ên } kedden. menni, hogy ezzel a segéllyel szemben végkövetkeztetéskép mint slágert mindig a bolsevizmust vágják ki. (Ugy van ! a szélsobaloldalon) Hiszen nagyon konzervativ államok vannak, amelyekben a munkanélküliek segélyezése évek óta be van vezetve s ezen államok közül egyetlenegyben sem mutatkoznak még csak tünetei sem annak, hogy ott ezen segélyezés következtében bolsevizmusra való hajlandóság volna a munkásság között. Csak Svájcra mutatok rá, ahol a munkanélküliek segélyezése az állam és a város feladatává tétetett s ahol már a háború előtti időkben megvalósították ezt. (ügy van ! balfelől.) De ott vannak a többi fejlettebb ipari államok : Anglia, Belgium és bizonyos mértékig Franciaország is, amely államokban szintén segélyezik a munkanélkülieket. Sehol sem láUuk azonban azt a jelenséget, amelyre mintegy főérvre igen t. Berki képviselőtársunk hivatkozott itt, sőt ellenkezőleg azt láUuk, hogy a munkanélküli segély folyósítása megnyugtatólag hat az emberekre és megtarUa a munkaerőt az illető országban. Az a svájci munkás pl. két vagy háromheti munkanélküliség után nem fogja azon törni a fejét, hogy miképen adja el bútorát és egyéb apró ingóságait, csakhogy átmehessen Franciaországba, Olaszországba vagy Németországba, hogy ott munkaalkalomra tudjon szert tenni. Magyarországon egyedül a szakszervezetek azok, amelyek a munkanélküliek segélyezésével foglalkoznak. Ezt a tevékenységet ugyan egypárszor már élesen lekritizálták és lebecsülték itt, de azért mégis bátor vagyok az eddig végzett eredményes munka illusztrálására néhány számadatot felolvasni, jellemzéséül annak, hogy azokból a szerény eszközökből is, amelyek a szakszervezetek rendelkezésére állanak, micsoda horribilis segélyeket fizettek ki. (Halljiik ! Halljuk! balfelől.) Például 1921-ben 1,823 000 koronát, 1922-ben pedig 4,487.000 koronát fizettek ki a magyarországi szakszervezetek munkanélküli segély fejében. Persze, ezek a számok ma, amikor már a milliók és milliárdok korszakát éljük, nem valami nagyok, de méltóztassanak visszagondolni az 1922-es évre, amelynek telén ez összegeknek legnagyobb része kifizetésre került, és méltóztassanak figyelembe venni, hogy abban az időben ez még igen tekintélyes összeg volt, különösen ha tekintettel vagyunk arra a bevételre, amely ezeknek az egyesületeknek a szóbanforgó ^célra rendelkezésükre állott. Én bátor leszek erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújtani be, jóllehet, meg vagyok arról győződve, hogy a kormánypárt ezt nem fogja elfogadni. De mégis benyújtom javaslatomat, mert nem fogunk elmulasztani egyetlen alkalmat sem ennek a kérdésnek felvetésére. Én igenis azt mondom, hogy mindaddig, amig az állam megengedi, hogy egy gyár akkor szüntesse be a maga üzemét, amikor akarja, és egy ipari vállalat akkor bocsássa el alkalmazottait, amikor az neki jólesik, mindaddig az államnak
