Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-186

 nemzetgyűlés 186. ülése 1923. évi szeptember hó 11-én, kedden, 549 egy mákszemmel, egy szalmaszállal pótolni és eliminálni igyekszik ezt az erkölcsi veszteséget. Propper Sándor: Hozzon gerendákat, arra van szükség, nem szalmaszálra Î Pikler Emil". Ha keresztény erkölcs volna, nem volna szükség jótékonyságra! Szociálpolitika kell, nem autó-adó! Elnök (csenget): Csendet kérek. Berki Gyula: En a gyengék és elesettek támogatásában, a nyomorbadöntött társadalmi rétegek felemelésében és segítésében látom a keresztény erkölcs megnyilatkozását, ós minthogy ebben a javaslatban ez a tendencia nyilatkozik meg, azt ebből a szempontból is üdvözlöm. (Helyeslés a jobboldalon.) Dénes István : Egy csepp a tengerben ! Berki Gyula : Azt mondja a képviselő ur, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Az igaz, hogy ez csak egy csepp a tengerben, csak egy csepp olaj a tenger nyomorúságban, de minden csepp olajat, amellyel az égő sebeket gyógyítani lehet, mint nemzetgyűlési képviselők szívesen kell, hogy üdvözöljünk. Üdvözlöm a javaslatot abból a szempontból is, mert a javaslat bevezetése annak, hogy a közkormányzás elismeri, hogy az elesetteknek ós nyomorultaknak a támogatása nem lehet kizárólag társadalmi feladat, hanem kell, hogy részben állami feladat is legyen, (ügy van ! jobb felöl.) Ez a gondolat is megnyilatkozik a javaslatban. Nem azt mondom, hogy ez minden, amit e téren a közkormányzásnak tenni kell, de egy lépés előre és igy feltétlenül alkalmas arra, hogy alapja legyen olyan állami beavatkozásnak, amellyel a társadalmi téren elposványositott jótékonysági akciókat meg lehet erősíteni. Klárik Ferenc : Ahogy az a jótékonysági akció kinéz! Berki Gyula : De tovább megyek. T. képviselőtársaim teljesen hibásan ítélik meg e javaslatot, melynek célja nem az, hogy a dolgozni akaró és tudó társadalmi rétegek nyomorát enyhítse, mert én, mint képviselő, tiltakoznám az ellen, hogy akár állami, akár társadalmi beavatkozás formájában, kvázi munkanélküli segély formájában adjunk támogatást. Peyer Károly: Ez a maguk szociális gondolkozása ! Berki Gyula : Kiábrándultam a Károlyi-forradalom alatt a munkanélküli segélyből. Ha a dolgozni tudó és akaró embereket állami támogatásban részesíUük és ingyen könyöradományokkal támogaUuk, csak a bolsevizmusra neveljük. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : Svájcban is igy van, ugyebár ? Pikler Emil: Angliában is igy van? Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Berki Gyula: Felesleges az izgalom, mert épen rá akarok térni arra, ami képviselőtársaimat nem fogja izgalomba ejteni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Rossz főtanácsot ad a kormánynak ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Berki Gyula : Azt mondom, hogy az egyik oldalon mindent meg kell adni a hadiözvegyek, hadiárvák és a nyomorban sínylődő, dolgozni nem tudó emberek számára, másrészről pedig . . . (Zaj bálfelöl.) Szeder Ferenc : Száz koronát adnak nekik havonta ! Elnök : Csendet kérek ! (Folytonos zaj balfelM.) Kérem Szeder és Klárik képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Kováts-Nagy Sándor : Védik az autósokat ! (Zaj balfelől.) Elnök : Propper képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni, Berki Gyula : . . . azt mondom, hogy ebben az országban csak a dolgozni nem tudó emberek támogatására lehet inségakciókat folyamatba tenni. A dolgozni tudó emberek számára munkaalkalmakat kell teremteni. (Taps jobbfelől.) Kereseti lehetőségeket kell számukra teremteni, arányba kell hozni a munkabéreket a bérlői, vállalkozói haszonnal és lehetővé kell tenni a munkásságnak a létminimum megkeresését. (Taps jobbfelől. Zaj balfelől.) Kováts-Nagy Sándor : Ez sem tetszik ? Berki Gyula : Ez az én szociális politikám és megnyugtathatom a t. túloldalt, hogy nem fogok szociális érzést és lelkiismeretet önöktől kölcsön kérni. Meskó Zoltán : Pedig adhatunk ! Még mindig marad elég ! Berki Gyula : E javaslat kapcsán a t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívom arra, hogy a kormány az inségakcióval párhuzamosan kezdjen nagyszabású közmunkaakcóit. (Helyeslés jobbfelől.) Erre nem szabad sajnálni az áldozatokat. Az egész országban le vannak romolva az utak. (ügy van ! jobbfelől. Zaj balfelől.) Vannak falvak, ahol nincsenek ugyan mozik és színházak, (Zaj balfelől.) de ahol az utak olyan rosszkarban vannak, hogy alig lehet az egyes községeket megközelíteni. A közmunkákra tehát mód van és szükség is van arra, hogy csonka Magyarországon mindenki találhasson megfelelő munkaalkalmat. Leromlott úUainkat, elromlott csatornáinkat ki kell javítani . . . (Zaj balfelől.) Kováts-Nagy Sándor : Az is baj, hogy munkaalkalmat követelünk ? Elnök : Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Berki Gyula : Nagyszabású közmunkaakciót kell indítani és hangsúlyozom, hogy ezt szükségesnek tartom a falusi szegény tömegeknek munkával való ellátása érdekében. (Taps jobbfelől.) A t. túloldal itt mindig csak a városi lakosságról beszél. Tessék elmenni a Tiszántúlra. Ott fognak látni rongyokban járó embereket, egész tömegeket, akik . . . (Zaj balfelől.) nyomorognak, Kováts-Nagy Sándor : Nem laknak olyan szép lakásokban, mint a bányászok !