Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-184
49$ r Á nemzet g y élés'184. ülése 1923. évi szeptember hé f~én, pénteken. tatnak-e az uj 18. §. első bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben az előadó ur és Hegyiiiegi-Kis Pál képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadta el. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az eredeti szöveget az előadó ur módosításával, szemben Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az előadó ur indítványával fogadják el az első bekezdést, szemben Hegymegi-Kis Pál képviselő ur indítványával, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az első bekezdés az előadó ur indítványával fogadtatott el. tehát Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványa elesik. Következik a második bekezdés, amelynek törlését javasolja Ősik József képviselő ur az indítványában. Minthogy ez ellentétben áll az eredeti szöveggel, a kettőt egymással szembe fogom állítani. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e a 18. § második bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Csik József képviselő urnák törlést javasló indítványával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! Az eredeti szöveg fogadtatván el, Csik József képviselő ur indítványa elesik. Következik a régi 18., uj 19. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Csik József jegyző (olvassa a régi 18., uj 19. §-t). Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés! A 18., illetve most már 19. § a ministernek az állami tanitók kinevezésének és áthelyezésének jogát a főispánokra ruházza. Ezzel a rendelkezéssel szemben a következőket javaslom. A 18. §-ból töröltessenek a következő szavak: »javaslata alapján a főispán mint a közigazgatási bizottság elnöke«. Eszerint az én javaslatom az volna, hogy ne a főispán, hanem a tanfelügyelő nevezze ki az állami tanitókat. A kultuszminister ur az általános vita során tartott beszédében ezt a kérdést azzal indokolta, hogy a ministeriumra túlságos nagy terhet ró az állami tanitók kinevezésével és illetményeiknek kiutalásával való bíbelődés, ennélfogva más szervet kellett keríteni, és igy nagy lészámesökkentésre is lehet kilátás a ministeriumban. A kultuszminister ur beismerte, hogy tulajdonképen a leghelyesebb volna, ha az egyetemek mellett tartományi tanfelügyeleti igazgatást létesítenének. Bátor vagyok a kultuszminister urnák erre az ideájára megjegyezni, hogy ez nem is ütközik nagy nehézségbe, mert egyetemeink vannak, és néhány ötödik fizetési osztálybeli állást kellene csak rendszeresiteni. Ha pedig a kultuszminister ur egyetért a belügyminister úrral és a sok felesleges főispáni állást megszüntetik, ebben az esetben ez az államnak még kevesebbe is kerülne. Azt pedig, azt hiszem, a kultuszminister ur sem állithaUa, hogy abban az esetben, ha a főispánok hatáskörébe utaltatik át a kinevezés joga és a tanfelügyelő lesz a főispán előadója, nem volna létszámszaporitásra szükség. A magam részéről, anélkül, hogy kasznak mélyebb változtatásába mennék bele, a kinevezések eszközlésére a tanfelügyelőt hozom javaslatba. Nekem ugyanis nincs kifogásom az ellen, ha ezt a középfokú állást, amelyre az illető törvényhatóság területén a népoktatás intézése tulajdonkópen bízva van, fejlesztik és annak hatáskörét kiszélesítik, mert ebben az esetben az alkalmazás joga annak az embernek kezébe kerül, aki a vármegyében elsősorban az állami iskoláná), de egyébként is a népoktatásért felelős. Ezért a magam részéről a tanfelügyelőt sokkal alkalmasabbnak tartom erre a célra, mint a főispánt, és benne nagyobb garanciát is látok, mert a tanfelügyelő nem fog politizálni. Természetesen ez is azt jelenti, hogy a tanfelügyelőségnél emiatt a személyzetet szaporítani kell, de szaporítani kell abban az esetben is, ha a főispán hatáskörébe utaltatik a kinevezés joga. Különben én nekem mindegy, akármilyen formában töltik is be az állásokat, akármelyik hatóságot válaszUák is ki az állások betöltésére, nekem mindegy, akár a ministernél marad ez a jog, akár ilyen tartományi tanfelügyeleti igazgatást szervezünk is, akár az általam javasolt mód fogadtatik el, hogy a tanfelügyelő töltse be a tanítói állásokat, akár az iskolagondnokságok válaszUák az állami tanitókat, nekünk csak az ellen van aggályunk, hogy ez a jog a főispánra bizassék és ezért arra kérjük a kultuszminister urat, hogy a tanitók kinevezési és áthelyezési jogát, akárhogyan oldja is meg a kérdést, semmiesetre se adja a főispánok kezébe. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Az utolsó órában kérjük erre a kultuszminiszter urat, hogy múljék el a nemzettől ez a keserű pohár, amelynek következményei beláthatatlanok lennének. Mi a főispáni intézmény iránt különben is aggodalommal vagyunk, mert láttuk, hogy egykét koalíciós időszakot kivéve, a főispáni intézmény az egész országban mindig és mindenütt az uralkodóház szolgálatában állott, amelynek érdekei pedig a mi nemzeti érdekeinkkel igen gyakran ellentétesek voltak. A főispáni intézményt a közigazgatási reform alkalmával az akkori ellenzék minden
