Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-184

486 A nemzetgyűlés 184. ülése 1923. Azok a t. képviselőtársaim, akik az álta­lános vitában a katholikus egyház érdekeit han­goztatták, ugyancsak rámutattak erre a sére­lemre, ugy hogy ebben a tekintetben az állás­foglalás egységes volt. Végtelenül sajnálom ezek után és a magam részéről nagyon is nem helyeselhetem a kul­tuszminister urnák azt a magatartását, hogy ennyi aggállyal szemben, amelyeket nemcsak a nemzetgyűlés, de a nemzetgyűlésen kivül az illetékes szervezetek is tápláltak, az általános vita folyamán tartott beszédében még csak egy szava sem volt arra nézve, hogy ezen egyházak­nak az 1848 : XX. tcikkben lefektetett alkot­mányos jogait ezáltal sérteni nem akarja. En a magam részéről abból a célból, hogy egyfelől az államháztartásnak érdekeire is figye­lemmel legyünk, másfelől a felekezeteknek ebben a tekintetben táplált sérelmei is orvosolva legye­nek, ennek az immár 18. §-nak első bekezdése helyett a következő uj szöveget vagyok bátor javaslatba hozni (olvassa) : »A vallás- és közok­tatásügyi minister felhatalmaztatik, hogy az állam­segélyes nem állami tanári, tanitói és óvónői állások számát az állam pénzügyi helyzetén ki­vül az illető iskolára utalt tankötelesek beisko­lázási lehetőségeinek mérlegelésével, az iskola­fentartó meghallgatása után apaszthassa, szük­ség esetén az egész tanintézet állami segélyezését megszüntethesse. Mindez a bitfelekezeti iskolák­nál csakis a felettes egyházi főhatóság javasla­tára történhetik.« En tulajdonképen ezzel biztosítani akarom az egyházaknak, a hitfelekezeteknek a 1848 : XX. tc.-ben biztosított jogát és meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszkormány és a felekezeti főhatóságok között meglesz ebben a tekintetben a teljes harmónia, hogy az egyházak fejei nem fogják követelni olyan iskolák fentartását, ame­lyek fentartására nemzeti és egyéb szempontból nincs szükség. (Ugy van! balfelöl.) Viszont pedig meg vagyok győződve arról is, hogy ilyen beállítás mellett, igenis, nem áll fenn az a sérelem, amelyet mi az 1848 : XX. tc.-re hivatkozva táplálunk, mely szerint az 1848 : XX. tc.-ben biztosított jogainkat ez a szövegezés ugy, ahogy az az eredeti javaslatban benne van. sérti. Ennélfogva tisztelettel kérem e javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy az igen t. kultuszminister ur nincs jelen, hogy szemtől-szembe hallaná azokat, amiket leszek bátor itt elmondani. (Zaj.) Csodálkozom azon, hogy a kultuszminister ur, általában az igen t. kormány ezzel a javas­lattal idejött és el sem tudom képzelni, hogy mi ennek a mélyebben fekvő oka és mi itt a magasabb cél, mert hiszen ez az egész fejezet, ugy a 17. ós 18. §, mint a többi szakaszokba évi szeptember hó 7-én, pénteken. magyar ügyet és a magyar életet egyáltalában nem szolgálják, sőt azzal ellentétesek. Azt mondják, hogy az igen t. kultuszminis­ter ur a múltban igen jól szolgálta a magyar­ság ügyét. Elhiszem, hogy igy volt, ós ha állít­ják, bizonyosan igy volt. Meskó Zoltán : Igy volt ! Nagy Ernő : Ezidőszerint azonban egyálta­lában nem látom èzt a nagy szolgálatot, mert amióta az igen t. kultuszminister ur a kurzus szolgálatába szegődött, azóta bizony nem nagy dicsőséggel teszi ezt.. Meskó Zoltán: Dehogy szegődött! Odasod­ródott ! Nagy Ernő: Sodródott, igen! Azóta az igen t. kultuszminister ur, bocsá­nat a kifejezésért, olyan két ballábbal jár ; (Derültség a bal- és a szélsobálóldalon.) már pedig amint méltóztatnak tudni, ez a két ballábbal való járás sem nem szép, sem nem sikeres, (Derültség.) mert többet megy az ember hátra, mint előre. Mayer János: ízléstelenség! Nagy Ernő: Ha ízléstelen is, de igaz; és bocsánatot kérek, Mayer t. képviselő ur, azt csak már nekem méltóztassék megengedni, bogy az izlést én határozzam meg, aki izléstant is tanultam és nem ön, aki nem tanult izléstant. (Elénk derültség.) Rakovszky Iván belügyminister : Bosszul tanulta meg! Mayer János : Rosszul tanulta meg a lec­két, kérje vissza a tandíjat! Meskó Zoltán : Nem volt kötelező tantárgy sohasem ! (Derültség.) Nagy Ernő : De méltóztassék megengedni, olyan balkezes is a minister ur. Balkézzel nyúl mindenhez, amihez hozzányúl a magyar kultúrát illetőleg. Igenis, merem ezt állítani, és nemcsak én állítom, hanem Magyarország összes tanitó­személyzete, hogy amihez a kultuszminister ur hozzányúl, az nem jól van csinálva magyar szempontból. Nekem pedig mindenféle kultúra, mindenféle műveltség mellett, minden mellett az a fő, hogy magyarság szempontjából mennyire szolgálja és mennyire viszi előre a kultusz­miniszter ur az ügyeket­Ezt az állításomat vagyok bátor bizonyitani a kultuszminister ur egész működésével. Ott van például az, hogy belügyminister korában mit csinált a választásoknál. Meskó Zoltán: Ne is beszéljünk róla! Nagy Ernő : Azokért a rendeletekért, amelye­ket kiadott, ő felelős, mivel ő irta alá, bárki fogalmazta azokat. Ott van a másik törvény­javaslata és a t. túloldal jóvoltából ós szavazata akaratából már most törvény, ahol a kántor­tanítók fizetését megcsonkította a minister ur. Ezzel nem sok dicsőséget hozott a nevének a kultuszminister ur. Betetőzi most ezzel a nemzetietlen javas­! lattal^ amely a magyar hitet és a magyar kul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom