Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183. ülése 1923. Bodo János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Elnök : Mielőtt a képviselő urnák a szót megadnám, le akarom szögezni, bogy a tárgyalás egyszerűsítése szempontjából ezúttal hozzájárultam ahhoz, hogy a képviselő ur a házszabályok címén szólott a módosításhoz, kijelentem azonban, hogy ez precedensül nem szolgálhat. (Helyeslés.) Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés ! Azok a részek, amelyek ebben á közigazgatási, illetőleg önkormányzati fejezetben vannak, tulajdonképen mind kapcsolatosak a közigazgatási reform kérdésével, amely közigazgatási reform meghiúsulásáról — nem a belügyminister ur javaslatát, hanem a közigazgatási reform szükségességének elismerését és a demokratikus közigazgatási reform megalkotására való kilátást értem — a belügyminister ur a gyászjelentést imént, r

a 12. §-nál nyújtotta be a t, nemzetgyűlésnek. Én ezt őszintén sajnálom, mert egy demokratikus nemzeti magyar állam kiépítésétől s azoknak a rétegeknek, amely rétegek ma még az önkormányzat sáncaiba bevonva nincsenek, az önkormányzat keretébe való bevonásától ismét eltávolodtunk. A javaslat 13. §-át én gyanús szakasznak minősítem. Gyanús szakasznak tartottam eredeti szövegében is, gyanús szakasznak tartom abban a szövegezésben is, amelyben Östör József t. képviselőtársam előterjesztette, s a magam részéről az egész 13. § törlését hozom a belügyminister ur és a nemzetgyűlés többsége előtt javaslatba. A 13. § ugy, ahogy azt a belügyminister ur beállította, voltaképen egyszerűsíteni akarta a gyámügyi igazgatást, a testületi szervet egyessé akarta átalakítani, közben a gyámügyi ügyviteli szabályzatból egypár szakaszt ide beállított s emellett az intézkedésnek olyan nehéz formáját állapította meg, amelyről Östör József t. képviselőtársam már kimutatta, hogy ez igy nem lehet, és amely megállapításhoz csak annyit tehetek hozzá, hogy ez tulajdonképen azt segítené elő, hogy egy csomó árvaszéknél, egy csomó árvaszéki ügyészi állást szervezzenek, az eljárás sokkal nehézkesebb volna, mint amilyen jelenlegi állapotában. De Östör József t. képviselőtársam javaslatát sem fogadhatom el; nem azért, mintha nem helyeselném azt. hogy a gyámügyi igazgatásban egyszerűsítésre van szükség, hanem azért, mert egyszerűen annak az elvnek a kimondása, hogy ezentúl gyámügyi kérdésekben az előadó ülnök saját felelősségére határoz, még nem eredményezi azt, hogy a gyámügyi igazgatásban előállott nehézkességek, amelyek egyszerűsítést igényelnek, már meg is vannak oldva. Mi, akik gyámügyi kérdésekkel foglalkoztunk, nagyon jól tudjuk, hogy az egész gyámügyi igazgatás szervezete, tehát maga a gyámügyi ügyvitel is egészséges, egységes szabályozásra szorul, még maga a joganyag is, és ezért veszélyeztetve látom az egységet azáltal, hogy a belügyminister ur nem egységes gyámügyi reforévi szeptember* 6-án, csütörtökön. 473 mot hoz, hanem ide beállít egy szakaszt, teszi a belügyminister ur mindezt, — mint ahogy az indokolásban egészen őszintén és leplezetlenül meg is mondja, — teszi tisztán csak azért, hogy az árvaszéki tisztviselők létszámát leszállítnassa, Nekem nézetem, hogy a javaslatnak ez a rendelkezése a szociális szempontokat ilyen formában sem szolgálja, és ez a szakasz nagyon is alkalmas arra, hogy a létszámcsökkentésnél, — sine ira et studio •— mondom, osztályérdekek érvényesülhessenek. Elismerem, hogy a gyámügyi igazgatás reformra szorul. Sirausz István: Nagyon! Hegymegi-Kiss Pál: Legyen szabad rámutatnom a belügyminister ur előtt arra, amit ő nagyon jól tud, hogy volt a belügyministermmnak egy politikai államtitkára, Jakabffy, az egyetlen, aki árvaszéki tisztviselőből lett belügyministeri államtitkár, Jakabffy volt az, aki ennek a reformnak az alapjait lerakta, kitűnő munkatársai pedig el is készítették a reformot. Sajnálom, hogy az anyag, amelyet a belügyminister ur a közigazgatási ankéten az oda meghívott társaságnak benyújtott, nem foglalkozott komolyan a gyámügyi igazgatás reformjával. Hivatkozom a magyar közigazgatásnak ma élő legkiválóbb munkására, Nómethy Károlyra, aki rámutatott arra, hogy a belügyminister urnák immár tárgytalanná vált reformtervezete pótlásra szorul ebben a tekintetben. Tessék a gyámügyi reformot vagy külön, önállóan, egységesen, minden részletre kiterjedőleg megcsinálni, vagy tessék azt a közigazgatási reform keretében egységesen hozni. Östör József: Ez volna az igazi, a helyes megoldás. Hegymegi-Kiss Pál : A közigazgatási reform úgyis több külön törvényből elkottatik meg, az kódes lesz külön-külön törvényekkel, legalább én máskép nem tudom elképzelni. Egyes rendelkezéseket azonban tisztán csak azért megváltoztatni, hogy az árvaszéki tisztviselők létszámát csökkenthessék, nem tartom helyesnek. Ugy a belügyminister ur javaslatát, mint a létszámcsökkentés kérdését illetőleg rámutatok csonka Magyarország vármegyei árvaszékeinek egy a belügyminister ur által bizonyára nagyon jól ismert és Szabó G-éza t. képviselőtársam szerkesztésében megjelent lapban közzétett nyilatkozatára, melyben ezek az árvaszékek ugy a javaslat intézkedéseit, mint az árvaszéki tisztviselők létszámcsökkentését a legteljesebb mértékben kifogásolják, (Felkiáltások jobbfelöl : EB természetes!) A gyámügyi igazgatás reformjára nagy szükség van azért is, mert itt domborodik ki a közigazgatás szociális feladata. Amikor a belügyminister ur megduzzadt igazgatási hatáskörről beszél, ez a megduzzadt igazgatási hatáskör épen az árvaszékeknél, a gyámügyi igazgatásnál van meg, és ez a duzzadás megmarad még az egyszerűsítés után is, mert sok bajunk, nyomó-