Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

462 A nemzetgyűlés 183. ülése Í923. évi szeptember 6-án, csütörtökön, majd minden ügyes-bajos dolog a megye székhelyén nyer elintézést. Messze, költséges utakat kell megtenni. De nemcsak a megye közönsége, a megye maga, Mosón megye is veszíteni fog. Mosón megyének székhelye Magyaróvár. Egy kultúrában, iparilag, gazdaságilag . . . Szilágyi Lajos : Agrár ! Neuberger Ferenc :. . . ugy van ! erős fejlődésben lévő város. Giesswein Sándor : Határváros ! Neuberger Ferenc : Ép a habom alatt nagy gyárvállalatok alakultak. Azelőtt nagyközség volt, de épen a fejlődésre való tekintettel a kormány beleegyezett, hogy rendezett tanácsú várossá alaMttassék át. Mosonnal egyesitve hivatva volna Magyaróvár, hogy a nyugati végeknek egyik legfontosabb gazdasági empóriuma legyen. Már most, ha megszűnik megyei központ lenni, a megyei forgalom elesik Magyaróvártól és természetesen iparilag, gazdaságilag, de főleg kereskedelmileg hanyatlásnak fog indulni, ami minden tekintetben visszafejlődést fog jelenteni Magyaróvárra nézve. Integritási szempontból — bár ezeket az aggályokat előbbi felszólalásában a belügyminister ur nem ismeri el — én aggályosnak tartom Mosón megyének megszüntetését. Mosón megyének felét erőszakkal, a lakosság akarata ellenére választotta le az anyamegyéről a trianoni erőszak. Ez a megszállott területen élő, mindenkor hazafiasán gondolkozó, bár németnyelvű lakosság ma is még szűkebb hazájának tekinti Mosón megyét.fHelyeslés a jobboldalon.) Ha mi most Mosón vármegyét megszüntetjük, ők ezt olybá fogják tekinteni, mintha Magyarország belenyugodnék a trianoni erőszakba és véglegesen rendezkednék be az adott helyzetnek megfelelően. Mosón megyének megszüntetésével igy elvágunk egy kapcsot, egy szálat, amely ezt a megszállott területen lévő lakosságot még mindig ide, az anyaországhoz fűzi. Végül politikai szempontból is súlyos hibának tartom Mosón megye megszüntetését. A kormány nemrégiben egy rendeletet adott ki, amely rendelet a nemzeti kisebbségeknek bizonyos jogokat biztosit. Sőt a nemzetgyűlés előtt ezeket a jogokat biztosító törvényjavaslat is fekszik. Ez a rendelet és ez a törvényjavaslat mosszebb megy el, mint amit mi magunk, a nemzeti kisebbségek kivántunk. Sokan vannak, akik azt tartják, hogy ez a rendelet és ez a törvényjavaslat csak látszatra, kirakatjavaslatnak készült és a kormány komolyan nem veszi. Mosón megyének megszüntetése ezeket az aggályokat jogosakká teszi. Tudniillik ez a rendelet a nemzeti kisebbségeknek jogokat biztosit abban az esetben, ha egy közigazgatási egységben, községben, járásban, megyében nem túlnyomó számban, hanem többségben vannak általában, kisebbmér vü jogokat biztosit abban az esetben, ha csak egyötödét teszik ki a lakosságnak. Már most Mosón megye az országnak egyetlen megyéje, ahol a nemzeti kisebbség, még pedig a leghazafiasabb németajkú nemzeti kisebbség többségben van. , Ez az egyetlen megye. Ha ezt az egyetlen ilyeü helyzetű megyét megszüntetjük, kérdem, hol fogja alkalmazni a kormány ezt a nemzeti kisebbségi jogokat biztosító rendeletet? Ezért Mosón megyének megszüntetését politikai szempontból súlyos és helyrehozhatatlan hibának tartom. Giesswein igen t. képviselőtársam a múlt napokban ékes szavakkal ecsetelte itt Mosón megyének kulturális helyzetét, kulturális vezetőszerepét Magyarországon. Nem akarom ismételni, amit ő mondott, csak legyen szabad annyit mondanom, hogy Magyarországnak kultúrában vezető megyéjét megszüntetni nem szabad. Nem szabad megszüntetni, mert a takarékosság elve ezt nem kivánja, nem szabad megszüntetni integritási szempontból és nem szabad megszüntetni politikai szempontból, sőt az utóbbit illetőleg annyira megyek, hogy azt mondom, hogy ha Mosón megye nem volna, létesíteni kellene ennek a törvényjavaslatnak a keretében. Ezeknek előrebocsátása után vagyok bátor a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »A 11. § harmadik bekezdése következőleg módosittassék : Mosón és Pozsony közigazgatásilag egyesitett vármegyék ; székhelyük Magyaróvár, járásaiknak száma kettő.« Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Kabók Lajos ! KabÓk LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Annak ellenére, hogy Esztergom és Komárom vármegye egyesítéséhez már Szijj Bálint és Szabó Géza t. képviselőtársaim hozzászóltak, magam mégis szükségét érzem annak, hogy ehhez az egyesítéshez hozzászóljak. Előre tartozom kijelenteni, hogy semmiféle elvi szempontok nem vezérelnek akkor, amikor ezt a kérdést itt fejtegetem, hanem tisztára az a szampont vezérel, melynek figyelembevételével ez az egész törvényjavaslat a nemzetgyűlés elé került. Megcsonkult, megkisebbedett az ország és az ország megkisebbedéséhez mérten a tisztviselői létszámot is csökkenteni kell, egyszóval a takarékosság elvét kell ebben az országban végrehajtani és gyakorolni. Amidőn a takarékosság elvének végrehajtását ezen két vármegye egyesítésével kapcsolatosan vizsgáljuk, ennek ép az ellenkezőjét találjuk. Rámutatott erre már számszerű adatokkal Szabó Géza t. képviselőtársam, bemutatta az adatokat, amelyek megdönthetetlenek, amelyek nem légből kapott adatok, hanem hitelesek, és azt bizonyítják, hogy a két vármegye egyesítése az államra nézve egyáltalában semmiféle megtakarítást nem jelent. Ezek után nekem is kérdeznem kell, mi az oka és célja annak, hogy ezt a két vármegyét igy egyesíteni kell? Volt szerencsém a vármegye képviselőtestületének közgyűlésén megjelenni, és volt alkalmam személyesen végighallgatni azokat a súlyos aggályokat, azokat a jogos érveket, amelyek elhangzottak a két vármegyének ily módon való egyesítése ellen. Jól ismerem a vármegyét, alaposan összejárkáltam és ennek alapján nagyon jól tudom, hogy ez egyesítés Komárom vármegyének feltétlenül hátrányára válik. Amit az előadó ur