Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

458 A nemzetgyűlés 183. ülése 1923. Ha ugyanezen hivatalvizsgálatokat és ellenőrző helyszíni szemléket ^Esztergomból kell majd ellátni, akkor, tekintettel arra a már Emiltett körülményre, hogy leszámitva az esztergomalmásfüzitői vonalon fekvő községeket, egy nap alatt egyetlen községet sem lehet bejárni, az eddigi egynapos külszolgálat épen három napot fog kitenni, és a fentebb kiszámított 20 millió legkevesebb 50 millióra fog emelkedni. Ha ezen emelkedést összehasonlítjuk az elérhető megtakarítással, a törvényhatósági és egyéb állami igazgatásnál jelentkező más többkiadást nem is számítva, körülbelül 16 millió többkiadással állunk szemben. így fest a dolog pénzügyi része. Méltóztassék megengedni, hogy csodálkozásomnak adjak kifejezést, hogy Esztergom vármegye nem tiltakozik az ilyetén egyesítés ellen. Rakovszky Iván belügyminister : Sőt Komárom vármegyéből nagyon sokan kívánják. F. Szabó Géza: Ha az általam előbb felsorolt adatok alapján méltóztatik a jövendő egyesitett törvényhatósági bizottság kialakulását elképzelni, oly nagy súllyal fog a törvényhatósági bizottságra ránehezedni a komárommegyei virilista és választott bizottsági tagok tömege, hogy abban a törvényhatósági bizottságban Esztergom vármegye teljesen el fog némulni. De ha ők ezt nem veszik észre, ha nekik elég dicsőség az, hogy Esztergom vármegye egy székhely legyen, ám legyen ez az ő dicsőségükre mondva. Komárom városára azonban óriási veszedelmet jelent ez az egyesítés, és pedig azért, mert abban a nagy erővel fejlődő városban a vezető intelligenciának tekintélyes és súlyos hányadát vonja el, aminek veszedelmét, sajnos, — nagyon szeretném, ha rossz jós lennék — már a közeljövőben tapasztalni fogjuk. Ezek alapján a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy Komárom vármegyét érintetlenül hagyja és a 11. §-t ennek megfelelően módosítja.« Ha azonban a nemzetgyűlés bölcsessége ezt nem tartaná elfogadhatónak és hogy méltóztassék látni, hogy engem tisztán közigazgatási szempontok vezetnek, azt vagyok bátor javasolni, méltóztassék Komárom vármegyét Győrvármegyéhez csatolni. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy Komárom vármegyét Győr vármegyével egyesíti és ennek megfelelően a 11. § 1. pontját a következőleg szövegezi: Győr—Komárom—Mosón és Pozsony közigazgatásilag egyesitett vármegyék, székhelyük Győr, járásaiknak száma 7.« Yégül, kiindulva abból, ami ezen szakasz első mondatában foglaltatik, hogy t. i. az alább felsorolt egyes vármegyék közigazgatása a törvényhatóságok területeinek általános rendezéséig ideiglenesen egyesittetik, ezt az ideiglenes tevékenységet kifejezésre kívánom juttatni az egyes címekben is, nem azért, ivl szeptember 6-án, csütörtökön. hogy ez az első bekezdés átmenjen a köztudatba, hanem azért, hogy a mi szegény, szenvedő véreink ebből is reményt tápláljanak. Evégből a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a 11. § 1., 2., 3., 4., 5, 6. és 7. pontjaiban mindenütt, ahol az egyesitett vármegyék jövendő címeiben »közigazgatásilag egyesitett vármegyék« meghatározás szerepel, a »közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék« meghatározást veszi fel.« (Helyeslés jobb felöl.) Mély tisztelettel kérem határozati javaslataim elfogadását. Elnök: Szólásra ki következik? Héjj Imre jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Nemzetgyűlés! Csonka Arad vármegye beosztásához kívánok egész röviden és tárgyilagosan hozzászólani, kizárólag objektív alapon, teljesen mellőzve minden érzelmi motívumot Meg akarom azt is jegyezni, hogy a kérdés lényegét már megoldottnak tartom a 10. §-szal, amennyiben a kérdés lényegét abban látom, hogy ez a csonka vármegye ne szakittassék még jobban szét, hogy ne érvényesüljön az, ami a bizottsági jelentésben javasoltatik, hogy ezt a csonka vármegyét még két részre osztják és az egyik részt Békés, a másik részt pedig Gsanád vármegyéhez csatolják. Ez volna a lehető legrosszabb megoldás, mert annak a rudimentumnak, amely még megmaradt, együtt kell maradnia, hogy majdan, az idők változtával, magva lehessen az ujrafejlődő régi Arad vármegyének. A kérdésnek ez a lényege már meg van oldva, mert a nemzetgyűlés bölcsessége kimondotta azt, hogy csonka Arad vármegyét együtt tartja, illetve egységesen osztja be valamelyik más vármegyéhez. A második kérdés, amelyhez hozzászólni kívánok, elismerem, csekélyebb jelentőségű, hiszen a döntő az volt, hogy ez.az öt község együttmaradjon. A második kérdésnél azonban a közérdekeket a nemzetgyűlésnek szintén feltétlenül szem előtt kelj tartania. Nekem objektiv meggyőződésem, hogyha az igazi közérdekeket tartják szem előtt, akkor csonka Arad vármegyének ezt az öt községét egységesen csak Békés megyéhez lehet csatolni. Ez az öt község Békés és Csanád vármegyék közé van beékelve. Egyetlen tekintet a térképre még azok előtt is, akik a helyi viszonyokat nem ismerik, teljesen világossá fogja tenni azt az álláspontomat, amely szerint ezt a csonka vármegyét Békés vármegyéhez kell csatolni. Ez a kis terület Békés megye székhelyétől, Gyulától, továbbá Békés megye gazdasági empóriumától, Békéscsabától 13—15 kilométer távolságra fekszik, Csanád vármegye székhelyétől pedig 70—80 kilométer távolságra. Ez a 13—15 kilométeres távolság tengelyen is igen könnyen megjárható, vasúti összeköttetés is van, amely ugyan egyszeri átszállással jár, ez azonban döntő momentum nem lehet. Makóval, Csanád megye székhelyével tengelyen egyáltalán