Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183, ülése 1923. évi szeptember 6-án } csütörtökön. 447 ban valami láthatatlan szellem, de nem lelki hata­lom az, amely arra kényszeríti, hogy fentartsa ezt az intézményt, amely nemcsak drága, nemcsak a legdrágább ellátása a közalkalmazottaknak, ha­nem komplikálja egész közigazgatásunkat. A drága ellátásról órákig beszélhetnék. Szá­mításokat tettem általában a közszolgálati alkal­mazottak javadalmazásáról és arra a sajnálatos megállapításra jutottam, hogy az összes állami ki­adásoknak több mint 75%-a a közalkalmazottak javadalmazására folyik el és ebből a 75%-ból egy jó rész, mondhatnám, a nagyobbik rész a ter­mészetbeni ellátásra szükséges. Lehetetlenség ennek a helyzetnek fentartása. A megszüntetés halogatásának nem tudom magyarázatát adni. A t. pénzügyminister ur az általános vita során mondott beszédében nem is reflektált az én ide­vonatkozó felszólalásomra, pedig igen kényes szituációba jutott a kormány azzal, hogy az el­számolást kifogásoltam. Eámutattam ugyanis arra, hogy ez egyenesen titkos alapja a korrnánynak. Felvilágosítást azonban a kormánytól nem kaptam. Mindamellett nem tudok capitis deminutiót mondani a t. pénzügyminister ur felett. Én meg­értem, Scylla és Charybdis között küzd. Annak elle­nére, hogy az adórendszer, adózási elvek és adó­közigazgatás tekintetében áthidalhatatlan ellen­tétek választanak el engem tőle, őt, mint egyéni­séget, mint koncepciós államiérfiut nagyra tudom becsülni, és azt hiszem, külföldön is meggyőződ­tek erről a nagyentente államok pénzügyi kapa­citásai s most Genfben szintén meg fognak erről győződni. Kállay t. pénzügyminister ur nagy érték az országnak, akit az ellenzéki kritikának nem szabad rokkanttá tenni. Azért, hogy minket poli­tikai ellentétek választanak el egymástól, vélemé­nyemben egyáltalában nem tudom őt arra a fokra lesülyeszteni, mint azt Szilágyi t. barátom talán a vita hevében tegnap tette. Nekünk támogat­nunk kell őt minden erőnkkel (Helyeslés a bal­középen.) és el kell ismernünk róla, hogy abból a székből, amelybe nem maga kívánkozott, nem tud szabadulni, habár szivesén szabadulna, (ügy van! a balközépen.) Minden oldalról támadások érik őt. En, aki a pénzügyi kormányzat legnagyobb perifériáin mozgó kérdésekben nem értek vele egyet, most a tisztviselői kérdésben, az adminisztrá­ció kérdésében teljesen egy nézeten vagyok vele. Meg vagyok róla győződve, hogy ő teljesen azon a nézeten van, hogy túlontúl sok a tisztviselő, de közöttük túlontúl kevés az olyan, akik exakt készültséggel birnak a maguk szakmájában. Hogy ő a maga eleven programmját nem tudja az életbe átültetni, nagyrészt ennek köszönhető, ö, aki ott nevelkedett fel abban a büróban, amely annyi kri­tika alá esik, maga mondotta, hogy a magas kvali­fikációju tisztviselők legnagyobb részét el kell bocsátani és a magas állásokat redukálni kell, ő maga mondotta, hogy nincs rendben az admi­nisztráció, ő maga kívánja, hogy az egész állami és önkormányzati közigazgatást gyökerében refor­málják meg. Épen azon felfogásánál fogva, hogy a termé­szetbeni ellátást el akarja törölni, meg tudom érteni azt is, hogy még arra a térre is lépett, hogy szer­zett jogokat akar elkobozni azoktól a nyugdíjasok­tól, akiket húsz éven aluli szolgálattal nyugdíjaz­tatnak. Ezt nem tartom szerencsésnek, sőt etikai szempontból — törvényalkotási etikai szempont­ból — kifogásolom. De szinte elképzelem az ő gondolkodását. Az lebegett szeme előtt, hogy végre már utálja meg mindenki ezt a természetbeni el­látást, hogy igy fokozatosan neveljen egy külön tábort, amely azt kivánja és követeli, szüntessék meg mert hiszen a fentartás mellett egész propa­gandaszervezet van kiépítve. Mondom, nemcsak ő. hanem az egész kormány kényszer alatt állnak, nem tudnak ettől a természetbeni ellátástól szabadulni. Hiszen neki a ministeriumában egész birói fóruma van a természetbeni ellátási vitás" ügyeknek elin­tézésére, amely neki a nagy államfeladatok meg­oldása mellett külön súlyos gondot okoz. Saj­nálom, hogy nincs itt a pénzügyminister ur, meg vagyok róla győződve, hogy gyors elhatá­rozással elfogadta volna azt a javaslatomat, ame­lyet a 9. § helyett terjesztek elő. Nem azt kérem, hogy egyszerűen töröltessék ez a szakasz, hanem azt vagyok bátor előterjeszteni és kérni, hogy a természetbeni ellátás 1924. július havától kezdve az egész vonalon szüntettessék meg. Nem hiszem, hogy most ez az indítványom elfogadásra talál, bár ez nekem nagyon jól esnék, de a közvélemény­ben és a közalkalmazottak táborának nagyobb részében is nagy megnyugvást váltana ki. Nem tudom, mi más olyan elhatározás történhetnék itt, amely a nemzetgyűléssel szemben olyan elismerést váltana ki, mint ha a természetbeni ellátás eltör­lését határidőhöz kötve már most kimondaná. Mindezek alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Az eredeti szöveg teljes törlését kezdeményezem és uj szövegként felvenni kérem : a közszolgálati al­kalmazottaknak 1924. évi július hó első napjától kezdve mindennemű kedvezményes áruval való természetbeni ellátása megszűnik.« Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A 9. §-nál hozzá járulck Szilágyi Lajos t. képviselőtársam­nak ahhoz az indítványa hoz, hegy ez a szakasz egészen töröltessék. Többször elhangzott mái­ebben a Házban és tegnap a közélelmezési minister ur is hangoztatta, hogy a kedvezményes ellátás fizetés jellegével bir ; ezt annak idején azért hozták be, mert nem akarták a fizetéseket emelni, hegy igy pénzünk ne romolj ék, hanem a természet­beni ellátással próbálták a tisztviselők fizetését javítani. Ez akkor helyes is volt. Hogy ma helyes-e vagy nem, arról vitatkozni lehet. A temészetbeni ellátást lehet eltörölni, szerény véleményem szerint azonban csak azoknál, akiknek megfelelő vagyo­nuk, jövedelmük van, de nem azoknál a nyug­díjasoknál, akik azért mentek nyugdíjba, mert szolgálatképtelenek voltak. Hogy ki szolgálat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom