Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

444 A nemzetgyűlés 183. ülése 1923. is sem nekem, sem a kormánynak takargatni, vagy szégyelni valónk nincs. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy hónapok óta rend­kívül súlyos gazdasági és pénzügyi válságot élünk. Éreztette ez hatását minden oldalon és hiábavaló volt minden erőfeszitésünk, hogy azt megszün­tessük vagy enyhítsük. A társadalom széles réte­geire nézve egész problematikussá tette már a megélhetést és szinte az utolsó percben jöttünk a a köztisztviselők illetményeinek megjavításával, hogy a középosztályt, amelyre egy nemzetnek mégis támaszkodnia kell, a végső romlástól meg­mentsük. Ez a gazdasági és pénzügyi krizis leg­súlyosabban érezteti hatását a munkásosztály széles rétegeire is és én azon az állásponton vagyok, hogy egy elerőtlenedett, erejét vesztett munkás­sággal nem lehet egy országot felépíteni, (ügy van ! Ugy van !) Nagyon súlyosan érzi ezt a válságot az egész termelés is. Én nem tudok különbséget tenni az egyes termelési ágak között. Ugy a mező­gazdaság, mint az ipar érzi ennek a helyzetnek súlyos voltát, ami legjobban kifejezésre jut a hitel terén. Meg van bénítva a kereskedelem, nekünk pedig arra kellene törekednünk, hogy uj piacokat szerezzünk és létesítsünk és minden erőfeszítést meg kell tennünk arra, hogy ebből a válságból végre kijussunk. Sándor Pál : Igen, de a kormány meggátolja. Bud János közélelmezésügyi minister: Most nem fogok válaszolni a közbeszólásokra, mert nem akarok olyan részletesen foglalkozni ezzel a kér­déssel. Az bizonyos, hogy a kormány megtett minden erőfeszítést, de jobbára külső erők voltak azok, amelyek miatt nem tudta feltartóztatni a korona romlását, amelyből végeredményben ez a válság származott. Amikor eljutottunk az uj ter­méshez és láttuk, hogy az ég áldása mégis lehetővé tette, hogy jobb terméssel számoljunk, mint amilyen az elmúlt évben volt, abban a reményben éltünk, hogy ezen az utón lehet enyhíteni a vál­ságon legalább addig, amig hozzá tudunk jutni azokhoz a kölcsönökhöz, melyeknek megszerzése végett a magyar kormány most a külföldön fáradozik. Előkészületeket is tettünk ennek a termés­nek à megmozgatására, intézkedés történt a ki­vitel megélénkitésére, de be kell itt vallanom, hogy ez az intézkedés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Értem ez alatt a valutabeszol­gáltatás alól való mentességet, amely a lisztnél történt, s mely pont az ellenkező hatással járt. Hónapok óta tárgyal a kormány a válság meg­oldása érdekében a • malomérdekeltségekkel egy hitel tekintetében. A kormány nem tudta a kivi­telt megindítani és hitelhez sem tudtunk jutni. A kormány arra az álláspontra helyezkedett és elvileg más álláspontot nem is lehet követni, hogy minden terménynek lehetőleg feldolgozott álla­potban kell kimennie az országból. Ezt az állás­pontot tartotta is a kormány, és csak akkor adta fel, amikor a végszükség arra kényszeritette, hogy évi szeptember 6-án, csütörtöhön. olyan megoldást keressen, amellyel ezt a pénzügyi válságot legalább enyhíteni lehet. Az ajánlatok egész tömege érkezett akkor a magyar kormányhoz, különösen Svájcba való búza eladására vonatkozólag. Mindenkinek mód­jában van betekinteni ezekbe az ajánlatokba és mindenkinek módjában van megállapítani, hogy ezekben az ajánlatokban micsoda különbségek vannak azzal a szerződéssel szemben, amelyet ne­kem sikerült Svájcban megkötni. Eá kell mutat­nom arra, hogy a svájci kormány a legnagyobb előzékenységgel és barátsággal viseltetik a kor­mány iránt és kötelességemnek tartom, hogy a kormány és a nemzet nevében ezért itt is köszö­netemnek adjak kifejezést. (Általános éljenzés és taps.) A svájci kormány azonban, amikor a tár­gyalások megindultak, kijelentette, hogy nagyon sajnálja, bármilyen szívesen köt is megállapodást, szerződést készáruszállitásra és a kereskedelmi forgalomban szokásos fizetési módozatok lebonyo­lítása mellett, vagyis, hogy az árut megfizeti a fuvarlevél másodlata ellenében, annyira nem szíve­sen látna előlegezési kölcsönüzletet, még ha áru­hitelezés alapján történik is. Hivatkozott tapasz­talatokra más szerződésekből kifolyólag, amelyek a mai napig sincsenek lebonyolítva, amelyek rá­nézve az ilyen üzletek és szerződések megköté­sét aggodalmassá teszik. A svájci köztársasági elnök és az ottani földmivelésügyi minister Ma­gyarország iránt való jóakaratát azonban sikerült megnyernem abban a tekintetben, hogy ettől az eredeti álláspontjuktól térjenek el, és méltányolva Magyarország nehéz gazdasági helyzetét, igenis, előlegezzék meg ezt a gabonakivitelt. Mivel azt akarom, hogy tiszta képet nyerjen az ország, arra is rá kell mutatnom, hogy azok az ügynökök, cégek, amelyek ajánlatokat tettek, nem mulasz­tották el, hogy engem útközben, utón, megérke­zésemkor és azután is felkeressenek. Volt olyan is, amelyik velem utazott, volt olyan, aki előtt ugy le voltam írva, hogy az állomáson tudott fogadni, voltak olyanok, akik már ott állottak mint állami megbízottak, és természetesen igényeket támasz­tottak, és még akarnak is támasztani. (Felkiáltá­sok a jobb- és a baloldalon : Kik azok ?) Méltóz­tassék elképzelni az én nehéz helyzetemet. Arra az elvi álláspontra helyezkedtem, hogy nekem kötelességem megtudni a svájci kormány állás­pontját, és csak akkor lesz módomban és leszek hajlandó a továbbiak iránt cselekedni. Kijelentette a svájci kormány, hogy a maga részéről örömmel üdvözli a közvetlen tárgyalást, nem is tudja megérteni, hogy amikor tudnivaló, hogy monopólium van bevezetve, hogy akkor miért veszünk igénybe közvetítőket, mert ők közvetitődíjakat nem fizetnek. (Élénk helyeslés a jobb- és abáloldalon.) Kijelentettem, hogy ugyanez az én elvi álláspontom, ki akarok kapcsolni és ki is fogok kapcsolni minden közvetítést. (Élénk helyeslés a jobb- és a báloldalon. Taps. Mozgás a szélsőbaloldalon,) Hosszú idő óta ez az első szerző­dés a két kormány között, amelyet mindenféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom