Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. évi augusztus hó 10-én, pénteken. 35 Rupert Rezső: Méltóztassék megengedni képviselő ur, én egy kissé objektívebben meg tudom Ítélni a kérdést. Rámutatok arra, hogy ez káros az agrárgazdálkodásra, de közgazdaságunkra is, mert nemcsak az agrártermékeket drágítja meg, hanem az egész életet. Ez az egész vámpolitika nagyon furcsa következményekre és sokszor nem remélt meglepetésekre vezet, Azt hisäzük, hogy nem tudom, talán ipart védünk — konkrét esetet hozok fel, — azzal, hogy nem engedjük be a gyapotfonalat, vagy gyapjúfonalat, mert védenünk kell a mi fonaliparunkat. Ennek következménye mi lesz. Az, hogy így is meglehetősen szegényes ez az iparunk és nem tudjuk szövőgyáraink szükségletét félgyártmányokkal kielégíteni, — hiszen sok mindenre használják a gyapjúfonalat. A vége ennek az, hogy kész árut behozni, és az, hogy stagnálásra, néha megállásra késztetnek egyes iparágakat. A cérnabehozatal tilalma például sok-sok ezer szabónak árt. Szóval más fejlettebb iparágak munkáját gátoljuk és minderre csak visszahatnak ezek a rendelkezések. Ez még azokra a tárgyakra nézve is igy áll t. képviselőtársam, amelyek csakugyan a pénzügyi vámok alá esnek. Itt is hibázik a kormányzat vámpolitikája és ezen a téren is súlyos, káros visszahatásokkal jár. Csak a kávét említem meg. A kávé csakugyan tárgya lehet a pénzügyi vámnak, mert afféle luxuscikk. Igen, de olyan luxuscikk, amely már tömegcikk, amelyet a tömegek már nem tekintenek luxusnak, hanem valóságos életszükségletté lett. A kávét súlyos vámokkal terhelik, a kávé súlyos vámokkal bejön, a nagy tömegek nem tudnak róla lemondani, megveszik drágán, és igen természetesen, ha csak egyszerűen a dohánygyári lányokról, vagy más gyárakban alkalmazott nőkről beszélek is, a vége az, hogy ezek kénytelenek megadni a magasabb bért és az egész vonalon növekszik a drágaság. T. képviselőtársam, nemcsak az anyagi intézkedésekre kell vigyázni, hogy ezek bölcsek, jók, célzott hatásukat elérők legyenek, és nehogy a célzottal szemben ellenkező következzék be, hanem szükség van arra is, hogy a lélektani hatásokra is nagyon vigyázzunk az intézkedéseknél, mert ezek is megrendíthetik egy nemzet gazdasági életét. Az utóbbi időben divatban van, hogy kéthetenként vagy hetenként ismétlődik az, hogy valahányszor a gazdasági erők szabad játékánál fogva — amely szabad játékot a mi kormányzatunk nem igyekszik helyesen szabályozni — Zürichben a korona esik, a kormány rögtön siet a trafikárakat emelni. Nemcsak akkor, amikor már ténnyé vált a korona devalvációja, hanem, hacsak szimatot vesz is a kormány, hogy a korona esni fog, hirtelen emeli a traíikárakat. Ezzel valósággal csönget, harangoz, hogy lehet emelni, valósággal vezényli az áremeléseket. Ugyanigy tesz az u. n. Árvizsgáló Bizottság is. Napról-napra olvassuk az Árvizsgáló Bizottság NAPLÓ XVI, kommünikéit, hogy nem ellenezné azt, ha pl. a zsemlyét holnaptól kezdve 60 koronáért adnák. A pékek természetesen rögtön szót fogadnak az Árvizsgáló Bizottságnak, és ha eszük ágában sem volt még 60 koronára emelni a zsemlye árát, — vagy ma már 80-ra az Árvizsgáló Bizottság jóvoltából, ami nem indokolt a mostani termés mellett, — ha maguk is vártak volna egy pár napig vagy hétig az emeléssel, nagyon természetes, hogy erre a kommandóra felemelik az árat, A lélektani hatásokra egyáltalában vigyázni kell. Ez a kormányzat azonban nem vigyázott, pedig olcsók a lélektani hatások eszközei. Ezekkel nem keli megterhelni az országot, ezek csak egyetlenegyet kivannak, helyes, becsületes, tisztességes politikát, azt, hogy a kormány csakugyan hivatásának magaslatán legyen. Mindezeknek a feltételeknek és követelményeknek a mi kormányzatunk nem felel meg, mert hiszen itt évek óta jórészben a rövidlát lib, cL tudatlanság, jórészben a mulasztások rendszere az, amelyeknek összetevéséből egész kormányzatunk áll. Propper Sándor: Párturalom! * Rupert Rezső: Párturalom, azonkívül mellékes szempontok, sokszor aggályos intézkedések, ilyen lélektani momentumok azok, amelyek jellemzik a mi kormányzatunkat. Ilyen körülmények között nem lehet kívülről sem jót várnunk, hiszen a kormány sokszor rendtartásában vagy tekintélye megóvásában sem jár a helyes utón. Rossz lélektani hatásokat vált ki egyik vagy másik intézkedésével vagy magatartásával. Hogy csak egy szomorú dologra mutassak rá, amely külföldön szintén rossz hatással keli, hogy legyen, itt hetek óta tárgyalnak egy lovagias ügyet. Hetek óta arról folyik a szó... (Egy hang a jobboldalon : Mi köze hozzá !) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni! Rupert Rezső : A tárgynál maradok kérem, a gazdasági helyzetre való befolyásáról beszélek. Elnök : Lovagias ügyek nincsenek kapcsolatban a törvényjavaslattal. Rupert Rezső : Nem is arról a lovagias ügyről akarok megemlékezni, hanem arról, hogy ma a sajtót bejárta az a hir, hogy fontos állami érdek nem engedte, hogy a magyar ministerelnök adott szavát betartsa. Azt hiszem, hogy a magyar ministerelnök senkivel szemben sem juthat abba a helyzetbe, hogy szó lehessen arról, hogy ő egy állami érdeket érintő kérdésben betartja-e szavát vagy nem. Szó sem lehet arról, hogy a magyar ministerelnök, akinek kezében van az erkölcsi és jogi hatalom, a fegyver hatalma, bárkivel, egy magánegyónnel szemben, akármilyen faktora az az állam faktora az állami és társadalmi életnek, abba a helyzetbe juthasson, hogy szavát adja, amely szó állami érdeket érint és végül ugy tépázhassák és tárgyalhassák az ő dolgát, hogy állami érdek nem 6